Napi sajtószemle

A Népszabadságban (Soha… Nem aludt el… 1., 4. o.) Veres András szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) új elnöke nyilatkozik, aki Czene Gábor újságíró felvetésére, hogy régebben feszült volt a kapcsolata Erdő Péter bíborossal, a testület korábbi elnökével, rendeződött-e a viszonyuk, azt válaszolta: „Legfeljebb csak az ön számára tűnhetett úgy, hogy feszélyezett a viszonyunk. Ilyesmiről szó sincs. Az elmúlt évben is ugyanúgy tartottuk a kapcsolatot, mint előtte bármikor.” Kérdésre válaszolva a főpásztor leszögezte: „… mindig is azt képviseltem – és ma is azt képviselem –, hogy az egyház semmiféle politikai pártnak nem lehet az elkötelezettje. Az egyház független, az evangélium alapján kell hirdetnie Isten igazságát. Másik kérdés, hogy egyes pártok, kormányok közelebb vagy távolabb érzik-e magukhoz az egyházat. Ez már az ő dolguk. Soha nem az egyház keresi a pártok, kormányok szimpátiáját. Bármennyire próbálják is egyesek így gondolni.” Czene szerint az egyház elaludt menekültügyben, és ő a Keletinél egyszer sem találkozott a karitász munkatársaival. Veres püspök válasza: „Úgy látszik, a Népszabadság szerkesztőségében nem ön az, akihez beérkeznek a hírek. Ha így lenne, akkor tudná, tudhatná, hogy a püspöki konferencia titkársága és a Katolikus Karitász rendszeresen küldte az információkat a szerkesztőségbe, hogy az egyház hol és mit tesz a migránsokért. Soha senkit nem érdekelt. A püspöki kar ülése után kiosztottuk a karitász jelentését: abból is látható, hogy elalvásról szó sincs. A karitász legalább két éve ott van minden menekülttábornál és eseménynél, ahol a migránsoknak segíteni kell… A karitász országos szervezetként, intézményesen a menekülttáborokban dolgozik. A plébániákhoz vagy szerzetesrendekhez tartozó csoportok tagjaival találkozhatott volna, ha megkérdezi, honnan jöttek. Ők mindig civilben járnak. Mindegy. A végén még úgy fog tűnni, hogy magyarázkodom. Tények vannak, amelyeket nem lehet megváltoztatni. Valakik máshogyan akarják beállítani a dolgot. Semmi probléma. Értem, értjük, hogy ez így működik…” Azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik menekültellenes tüntetést szervezett a szombathelyi egyházmegyéhez tartozó Körmenden, Veres András így válaszolt: „Szentgotthárdon is. Nagyon rossz üzenet, ha hangulatot, gyűlöletet keltenek a menekültekkel szemben, fokozzák az idegenellenességet. Ez egészen biztosan helytelen magatartás, amellyel semmilyen körülmények között nem tudok egyetérteni.” Az újabb kérdésre, hogy az, amit a kormány képvisel, nem alkalmas-e hangulat- és gyűlöletkeltésre, a püspöki kar elnöke azt mondta: „Soha nem leszek senkinek a partnere abban, hogy a politikáról véleményt mondjak, a politikusokat elítéljem. Hacsak a fellépésük nem ütközik kifejezetten a keresztény értékrenddel, vagy nem az egyház ellen irányul.” 

A Heti Válaszban (62. o.) Baritz Sarolta Laura Menekültből munkaerő? címmel arra figyelmeztet, hogy a menekült személy nem csupán munkaerő, „hanem kultúrával, értékrenddel, vágyakkal, szándékokkal, célokkal rendelkező ember. Ezt az embert kell kezelni – vágyainak, céljainak, szándékainak megfelelően.” A domonkosrendi nővér kifejti: az „ordo caritatis” (szeretet rendje) erkölcsi elv azt mondja, hogy a másokért való felelősségünkben sorrend van: „életállapotunktól függően a hozzánk közelebb állókért nagyobb a felelősségünk. A szolidaritás ugyanakkor azt jelenti, hogy akivel szolidáris vagyok, annak a legjobbat szeretném. Ez nem az anyagi jólétet jelenti, hanem az emberség kibontakozását. Ezt a kibontakozást többnyire mindenkinek a maga kultúrájában és környezetében van esélye megélni, ezért szükséges, hogy azokban az országokban, ahonnan a bevándorlók elindultak, újra béke és rend uralkodjék. Ezt viszont egy másik gazdasági, politikai, társadalmi értékrend és gondolkodásmód alapján lehet elérni, amely nem a gazdasági prosperitást, hasznot és anyagi jólétet helyezi a végső cél szintjére, hanem magát az Embert.”

A Kárpátinfo.net (Gyógyulást remélő…) hírt ad arról, hogy ötven darab, a régészek szavai szerint döbbenetesen jól megőrződött középkori zarándok maradványára bukkantak a közép-angliai Lichfieldben, akik Szent Chad szentélyébe érkeztek betegségeik gyógyulásának reményében. Bajaikból azonban nem épültek fel, és a közelben, a zarándokok számára épült szállásukban érte őket a halál. Stuart Palmer, a Warwickshire-i Régészeti Társaság munkatársa, aki engedélyt kapott az igazságügyi minisztériumtól, hogy exhumálja a maradványokat, elmondta: a helyszínen viszonylag gyakori, hogy egy-egy építkezés során középkori emberi maradványokra bukkannak, ugyanis az érett középkorban népszerű búcsújáróhelynek számított Lichfield.

A templomot a 672-ben pestisben elhunyt, northumbriai Szent Chad nevére szentelték fel, és az egész középkorban népszerű és széles körben ismert zarándokhely volt, nem csupán a Brit-szigetekről, de a kontinensről is érkeztek ide gyógyulni vágyók. A reformáció során a szentélyt feldúlták, a szent csontjai pedig szétszóródtak, így most már nem csupán Lichfieldben, hanem a birminghami katedrálisban is meg lehet őket tekinteni. Az egyik gyönyörűen faragott mészkőangyalra, amely egykoron a szent sírja felett magasodott, 2006-ban bukkantak rá.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír