Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Prohászka-vita: felszólítás innen-onnan, a Népszava (4.o.) Prohászka Ottokár eltérő értékelése, a Magyar Nemzet (2.o.) Prohászka Ottokár emlékét gyalázták, a Magyar Hírlap (1.,2.o.) Forgatják az SZDSZ-filmet – „Egyházellenes megnyilvánulás” címekkel számolnak be arról, hogy Gusztos Péter SZDSZ-es parlamenti képviselő az Országgyűlés tegnapi ülésén felszólalásában, a Magyar Demokratikus Charta szóvivői – Bauer Tamás, Fleck Zoltán, Vásárhelyi Mária, Vitányi Iván – pedig közleményben bírálták Lezsák Sándort, az Országgyűlés fideszes alelnökét és Balog Zoltánt, az emberi jogi bizottság ugyancsak fideszes elnökét, kifogásolva a két honatya Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök múlt heti, lakitelki szoboravatóján mondott szavait. Lezsák Sándor azt mondta: Prohászka Ottokár „szót emelt a kozmopolita-parazita réteg visszaszorításáért, a magyarság felemelkedéséért.” Balog Zoltán pedig figyelmeztetett: „Ha hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk a magyarságunk fundamentumát képező keresztény hitünket, akkor csak biológiai létünkben maradunk meg.” Gusztos parlamenti felszólalásában kijelentette: Lezsák Sándor újra harcba indult a szélsőjobboldali szavazókért, amikor részt vett Prohászka Ottokár szobrának avatásán, és azt mondta, hogy a püspök egyes gondolatai ma is aktuálisak. A liberális politikus utalt arra, hogy a Holokauszt Emlékközpont történészei szerint Prohászka a konzervatív antiszemita ideológia vezéralakja. A charta szóvivői szerint a két fideszes politikus szalonképessé tette az antiszemitizmust. A chartások egyenesen azt követelik a Fidesztől, hogy vonja vissza Lezsák és Balog mandátumát. A két képviselő viszont azt követeli, hogy vonja vissza napirend előtti felszólalását Gusztos Péter és kövesse meg a Prohászka Ottokár emlékét tisztelő állampolgárokat, valamint a katolikus püspök nevét viselő intézményeket, iskolákat. Gusztos „nyilvánosság előtt gyalázta Prohászka Ottokár emlékét, s az ilyen provokációk annak a gyűlöletkeltő kampánynak a részei, amelyek folyamatosan mérgezik a közéletet” – olvasható Lezsák Sándor és Balog Zoltán nyilatkozatában.
Gusztos Péter a Népszavának kijelentette: sem Lezsák, sem Balog nem adott érdemi választ arra a kérdésre, hogyan kell érteni a „kozmopolita-parazitákról” mondott beszédüket, „mit tartanak aktuálisnak a múlt századi szélsőjobboldali terrornak megágyazó, kirekesztő és szalonképtelen megnyilatkozásokból” – mondta az SZDSZ ügyvivője, aki idézett Prohászka Ottokár zsidóságot érintő megnyilatkozásaiból: a zsidóság „valamennyi társadalom fekélye és megölője”, a zsidóság esetében „egy rafinált, romlott, hiteltelen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról… a zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra jutatta… az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.”
A Magyar Hírlapban többen reagálnak Gusztos Péter felszólalására. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök történelmi csúsztatásnak nevezte a liberális politikus megnyilvánulását. „Akinek minden rezdülése a szociális érzékenységről, a felebaráti szeretetről szólt, nem vádolható olyan bűnökkel, amelyeket csaknem húsz évvel a halála után követtek el” – mondta a főpásztor. Hozzátette: történelmi tény, hogy Prohászka híresen jó viszonyt ápolt a zsidósággal, az országos főrabbi például rendszeresen meghallgatta előadásait. A Tanácsköztársaság bukását követően pedig, a keresztény megbocsátásra hivatkozva, a püspök maga járt közben azokért, akiket a népharag fel akart akasztani. Tette mindezt annak ellenére, hogy a kommunisták korábban meggyalázták a püspöki palotát, s erőszakkal kidobták őt az épületből. Prohászka Ottokár kezdetben támogatta az első világháború után felálló új rendszereket, csak azok negatív következményeit látva fordult szembe velük. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke leszögezte: „Egy hazugság attól még nem lesz igazság, hogy sokat ismételgetik. Prohászka a modern szociális gondolkodás meghatározó személyisége. Hogy mennyire nem volt antiszemita, bizonyítja az is, hogy a nyilasok által a Dunába lőtt Boldog Salkaházi Sára az ő szellemi hatására alapított rendnek volt a tagja. Ezért is elfogadhatatlan, hogy Prohászka képe a Holokauszt Múzeumban antiszemitaként szerepel. Úgy tűnik, Gusztos Péter elháríthatatlan tudatlanságban szenved.” Harrach Péter, az Országgyűlés KDNP-s alelnöke kijelentette: „Gyalázatosan pimasz, ráadásul egyházellenes Gusztos Péter megnyilvánulása. Arról tett tanúbizonyságot, hogy nem ismeri a püspök életművét. Minden Prohászkát tisztelő állampolgár nevében kikérem magamnak képviselőtársam Országházban elhangzott mondatait.” Kőrösiné Merkl Hilda, a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatója elmondta: „Nem ismeri a két világháború között működő püspök életútját, aki azt mondja rá, hogy antiszemita. Prohászka teológiai munkásságával messze meghaladta korát, lelkipásztori és szociális tevékenységével pedig mindig a szegények, a nincstelenek érdekeiért állt ki.” Az MH az összeállítás részeként, címoldalon idézi Prohászka Ottokárt: „Minden derék zsidót szívből tisztelek és szeretek.”

A Magyar Nemzet („1948… 5.o.) beszámol az 1948 – a fordulat éve a magyar nemzet és az egyházak történetében című, a Károli Gáspár Református Egyetemen rendezett konferenciáról, amelyen Szabó István, Duna-melléki református püspök figyelmeztetett: „Félő, hogy 1948 nem csak évtizedekre határozta meg Magyarország életét; akár egy évszázadon keresztül is kihatással lehet a folyamatokra. 1989 óta hazánkban bizonytalan a politikai elit, folyamatos orientációkeresésben van az ország, a közerkölcsöt, közállapotokat szüntelen értékvesztés-, süllyedés jellemzi, és mintha még mindig a birodalmi rabnemzetek kondicionált reflexei működnének minálunk. 1948-nak sok köze van ahhoz is, hogy a ránk szakadt szabadság nem annyira alkotó tér, sokkal inkább ijesztő vákuum.” Ladányi Sándor történész előadásában azt fejtegette, hogy az egyházi iskolák 1948-as államosítása valójában már 1945-46-ban megkezdődött, hiszen az ezeknek az iskoláknak a fenntartására rendelt földeket már akkor elkobozták. Jellemző, hogy ezután már ezt szajkózták az ifjúság átnevelését eltökélő kommunisták: lehetetlen állapot, hogy az államnak kell finanszíroznia a klerikális reakció fellegváraiként működő egyházi iskolákat, anélkül, hogy beleszólásuk lenne az ottani oktatásba.

Magyar Kurír