Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) Kő András A harang szava címmel a harang szakrális jelentését elemzi, kiemelve: „A hívő ember tudja, hogy a harangozás megszentelt idő, koszorús alkalom. Az idősebbek felidézhetik, hogy a harangszó hallatán – régi, szép szokás – a férfiemberek kalapot emeltek, az asszonyok és a gyerekek keresztet vetettek. A XX. század elején Kunszentmártonban a fegyveres testület tagjai: katonák, rendőrök a harangozás alatt vigyázzban álltak és tisztelegtek. De a református ember is a harang szavára egykoron levette, vagy legalábbis megbillentette a kalapját. Ez a szokás is, mint annyi más, feledésbe merült.” A szerző felidézi, hogy amikor 1956. október 30-án éjszaka elterjedt, hogy kiszabadult a házi őrizetből Mindszenty József hercegprímás, a Szent István-bazilika egyik papja felrohant a toronyba, és elkezdett harangozni. Nagyon sokáig húzta a harang kötelét, egészen addig, amíg az ereje bírta. Utána leroskadt a torony padlójára, és hangosan imádkozni kezdett. „A harangszó hajdanán dicsőítés volt, hívás és figyelmeztetés, intés, emlékezés és emlékeztetés, védelem és védekezés. Ez így együttvéve volt igaz 1956. október 30. éjszakáján is” – írja Kő András, aki gyerekként, a Balaton partján sokat harangozott, és egyetért azokkal, akik úgy érzik: „amióta villannyal harangoznak, a harang szava is másképpen szól. Tompábban. Mindig ugyanúgy. Hiába, a kényelmi szempontok felülkerekedtek itt is. Jó volt látni a nyár folyamán, hogy a Kalotaszeg környéki református templomok harangozói ma is a falvak megbecsült polgárai.”

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (Csak a zene számít 2.o.) Lentulai Krisztián, a Lánchíd Rádió munkatársa, a Hittel és gitáral című, keresztény kortárs zenei adás házigazdája nyilatkozik, aki elmondta: „Az Egyesült Államokban és Ausztráliában rendkívül népszerű ez a fajta muzsika. Amerikában léteznek tematikus rádióadók, amelyek kizárólag keresztény kortárs zenét játszanak. Nálunk, sajnos, sokan már a műfaji meghatározás hallatán úgy gondolják, nem kíváncsiak rá. A templomba járók azért, mert nem értik, hogy jön a kereszténységhez a könnyűzene, a többieket pedig nem érdekli a ’vallásos’ muzsika. Pedig a keresztény rock- és popzene hangzásvilágát illetően csöppet sem különbözik világi társától. A szövege más: a hitről, a barátságról, a szeretetről szól, mindig pozitív üzenetet hordoz. Többször előfordult, hogy egy régóta ismert világhírű együttes, például a U2 frontembere a vallásról, Istenhez való viszonyáról énekelt – miért ne szólhatna egy zenekarnak minden dala erről?” Lentulai Krisztián számára azért fontos, hogy a keresztény zenét itthon is hallgassák az emberek, „mert rendkívül színvonalas muzsika, amelyet mindenkinek érdemes megismernie. Szerencsére akadnak tehetséges magyar fiatalok, akik hasonlóan gondolkodnak. Például a Tűzveszély és az Amnesztia – két egyre népszerűbb hazai együttes – is keresztény rockot játszik.”

Magyar Kurír