Napi sajtószemle

Amint arról már többször is beszámoltunk, a közelmúltban hazánkban járt és a Nemzetközi Keresztény Szolidaritás Budapesten megrendezett konferenciáján előadást tartott a világhírű, apai ágon szír-libanoni, anyain pedig olasz-egyiptomi származású, Egyiptomban élő Henri Boulad jezsuita szerzetes. (Lásd október 4-ei számunkban a Henri Boulad az iszlám európai térhódításáról című beszámolónkat és a Henri Boulad a cselekvés és a személyesség fontosságáról című interjúnkat – a szerk.) Henri Boulad a Magyar Nemzetnek (Asztalterítés 23.o.) nyilatkozva hangsúlyozta: „Egyiptomban muzulmán társadalom van, a lakosság 94 százaléka iszlámhívő. Az ország alkotmánya leszögezi, hogy az államvallás az iszlám, és az szabályoz minden törvénykezést, minden jogot. Ez a rendelkezés a keresztényeket másodlagos állampolgárokká teszi. Most azért harcolunk, hogy a személyi igazolványban ne legyen feltüntetve, milyen vallásúak vagyunk. Emiatt rengeteg hátrányt kell elszenvednünk. Kairóban a növendékeink 60 százaléka muzulmán. Jól kijövünk egymással, de az iszlám rendszer maga fenyegetést jelent a modern értékekre, demokráciára és a szabadságra nézve. Az európai iszlám nagyon szép képet akar nekünk bemutatni. Toleranciát, megértést, párbeszédet hirdet. Egyiptomban nap nap után támadják a keresztényeket, anélkül, hogy bárki felemelné a szavát ez ellen. A dolgok mostani állásából úgy tűnik, hogy muzulmánok és keresztények egyre inkább szembekerülnek egymással. Nem azért, mintha a két fajta hit, amely egyetemesnek tekinti magát, nem tudna békésen egymás mellett élni, hanem mert az iszlám nem csupán hit vagy vallás, hanem politikát, társadalmat és kultúrát egyesítő rendszer. Olyan életforma, amely egész embert kíván, ebben megfelel a középkori kereszténységnek, amely meghatározta a társadalom minden dimenzióját… A liberális iszlám tagjai szeretnének létrehozni olyan modern iszlámot, amely megegyezik a szekularizált világ követelményeivel. Azt akarják, hogy az iszlám váljék meg politikai részétől, és csupán vallás legyen. De a fundamentalisták ezt visszautasítják, sőt a mérsékelteket elnémítják, halálosan megfenyegetik. Szerintük ez nem iszlám, akik ezt képviselik, azok árulók. És igazuk van. Mert a valódi iszlám az egy totalitárius rendszer. A választási lehetőség a következő: az iszlám vagy alkalmazkodik a modern körülményekhez, és az egész világ elfogadja ezt, akkor viszont elveszíti az önazonosságát. Vagy ragaszkodik a maga önazonosságához, aminek az a lényege, hogy az iszlámban szétválaszthatatlan a vallás és a politika. Ha tovább ragaszkodik ehhez, akkor a civilizációk összecsapásának leszünk tanúi, ahogy Huntington megírta. Igen nehéz helyzet.”

A Magyar Hírlap (6.o.) A csángók üdvözlik a levelet címmel idézi Hegyeli Attilát, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelősét, aki elmondta: „Örvendetesnek tartjuk, hogy a magyar és a román házelnök betartotta ígéretét, és közös levelet intézett a Vatikánhoz… Szili Katalin és Bogdan Olteanu, szavát megtartva, tavaszi bákói találkozásuk után valóban átnyújtotta a Szentszék képviselőinek azt a levelet, amelyben kérik a moldvai csángóknak a magyar nyelvű misézés lehetőségét.” Hegyeli emlékeztetett rá: a szövetség korábban maga kérte levélben a magyar és a román házelnököt, hogy közösen lépjenek fel az ügyben. Ehhez a levélhez akkor Nyisztor Tinka, a szövetség vallási képviselője csatolta a Pusztinán élő emberek magyar misézéssel kapcsolatos kérvényeinek csomagját.

A Magyar Hírlap (1.,2.o.) Szobrot kapott… és a Magyar Nemzet (2.o.) Prohászka… is beszámolnak arról, hogy a Lakiteleki Népfőiskola kertjében, a XX. század vértanúinak emléket állító szobrok társaságában avatták fel tegnap a százötven éve született Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök bronz mellszobrát, Kleigl Sándor alkotását. Az ünnepségen Bábel Balázs, Kecskemét-kalocsai érsek beszédében méltatta Prohászka Ottokár munkásságát, hangsúlyozva, hogy fölrázta a XX. század elejének magyarságát a tespedésből, az elvallástalanodásból, fölvette a kesztyűt a szélsőséges ateista liberalizmussal szemben. A néhai püspök „lángoló szívű ember volt olyan időkben, amikor az első világháborút, a kommünt és az ország felosztását is meg kellett tapasztalni.” Prohászka belső tüzét nem önszuggesztió, hanem a hit adta. Ez vezette a szociális gondolkodás magaslataira, sőt a politikába is hittel, a közjó érdekében lépett, más kérdés, hogy csalódnia kellett az úgynevezett keresztény kurzusban. Bábel érsek leszögezte: Prohászka Ottokár Pázmány Péter mellett a legkiemelkedőbb lelki embere volt a magyarságnak, s ha valamely ismertebb nyelven írt volna, ma együtt emlegetnék a világegyház nagyjaival. Az érsek felidézte azt is, hogy ifjúként Prohászka Ottokár tanításain nevelkedett, papnövendékként pedig tanúja volt annak a szégyenteljes eseménynek, amikor 1945-ben Károlyi Mihály ösztönzésére Faludy György költő és kommunista társai ledöntötték a püspök Károlyi-kertbeli szobrát. A Magyar Nemzet kérdésére – elfogadható-e, hogy a budapesti Holokauszt Emlékközpontban Prohászka fotóját Hitler fényképének a közelében állították ki, ezzel a felirattal: „A konzervatív antiszemita ideológia egyik vezéralakja” – Bábel Balázs azt válaszolta: addig nem keresi fel a Holokauszt Emlékközpontot, amíg ott ezt a feliratot és beállítást meg nem szüntetik. Felidézte, hogy Prohászka hat évvel Hitler hatalomra jutása előtt, 1927-ben hunyt el, a néhai főpásztor antijudaista kritikájának semmi köze a hitleri antiszemitizmushoz, bírálatai a kommün keserű élményeivel függnek össze. Bábel érsek felhívta a figyelmet Prohászka naplójára is, amelyből kiderül, hogy kizárólag emberség tekintetében osztályozta az embereket. Mindemellett gyakorta sétált karonfogva a fehérvári rabbival, a zsidó hittanítók pedig szívesen hallgatták előadásait.

A Magyar Hírlapban (14.o.) T. Pintér Károly Októberben az ökumenéről címmel abban reménykedik, hogy talán éppen az idei Biblia-évben a történelmi egyházak közötti, eddig kifogástalannak mondott együttműködés hoz fordulatot az ökumenikus bibliafordítás ügyében.” Az Evangélikus Élet főszerkesztője figyelmeztet: „… élő hitre nem a szöveg betűjének, hanem szellemének, egészen pontosan a Szentlélek Isten kegyelmének jóvoltából juthat a Krisztust kereső. És mert az apostol szerint ’a hit hallásból van’, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy sokakat (legtöbbeket) élő szóval tett bizonyságtételek, igehirdetések vezetnek hitre. Meglepőnek legfeljebb azt találhatnánk, hogy a hitükben személyes istenélménnyel megerősödött keresztények mennyire azonos válaszokat olvasnak ki kérdéseikre a Bibliából – a fordítási különbségek ellenére is. És nem mellesleg koruktól, környezetüktől, iskolázottságuktól, rendbéli-rangbéli hovatartozásuktól, sőt többnyire függetlenül attól is, hogy mely keresztény felekezetben találtak testvéri közösségre.” T. Pintér Károly felidézi, hogy egy, a teológiai különbözőségeket feszegető fórumon elhangzott: „nem egyházhoz, hanem Krisztus keresztjéhez kell minél közelebb törekednünk – s akkor egymáshoz is egyformán közel leszünk.”

Magyar Kurír