Napi sajtószemle

Amint arról szeptember 25-ei számunkban beszámoltunk (Brutálisan szétverték a kiskunhalasi főplébánia Mária-szobrait – a szerk.), Kiskunhalason fényes nappal egyelőre ismeretlen tettesek szétvertek az alsóvárosi plébánia kertjében két műemlékszobrot. A Szentháromság kompozíciót teljesen összeroncsolták, míg a Mária a kis Jézussal plasztikát több helyen is megcsonkították és Mária fémből készült koronáját is tönkretették. A szobrok nem először esnek vandálok áldozatául; néhány évvel ezelőtti megrongálásuk után a műemlékeket adományokból újították fel, 2007-ben. A Magyar Nemzet (Legyen vége a démonizálásnak 4.o.) beszámol arról, hogy az eset kapcsán a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának fideszes és KDNP-s képviselői közleményt adtak ki, amelyben felszólítják „mindazokat a politikusokat, közéleti személyiségeket, valamint a médiában tevékenykedőket, akik a démonizálás, a félelem- és gyűlöletkeltés eszközével élnek, hogy fejezzék be a jogállam működését és a társadalmi békét alapvetően sértő tevékenységüket, amelynek egyenes következményei az ilyen és ehhez hasonló cselekedetek.” A politikusok meggyőződése, hogy bármely vallás jelképeinek, kegytárgyainak megrongálása vagy meggyalázása súlyosan sérti a nem vállalásos és a vallásos emberek meggyőződését, emberi méltóságát.

A Magyar Fórumban (Keresztény ifjak Felvidéken 9.o.) Puss Sándor pozsonyi jezsuita szerzetes nyilatkozik, az 1988-ban létrejött felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségek (KIK) egyik alapítója, lelki vezetője. Elmondta: „Célunk akkor a hiánypótlás volt – csinálni azt, ami akkor, a ’80-as években még alig létezett: ifjúsági csoportok, találkozók, lelkigyakorlatok, képzőtáborok. Arra gondoltunk, hogy a kommunizmus nem fog megszűnni, ezzel a rendszerrel együtt kell élni, ezért tikos kapcsolatokat akartunk kialakítani. Olyan ’titkos ügynökségünk’ volt, melynek köszönhetően mindenkihez eljutottunk. Érdekes, de sokkal jobban működtünk, mint most. Akkoriban, ha egy magyar főiskolás Pozsonyba érkezett, el tudtuk érni, s be tudott kapcsolódni valamelyik közösségbe. Arra jöttünk rá, hogy jobb megőrizni a bensőséges kapcsolatrendszert, mert a hivatalos, bürokrata, tagsági díjas szervezkedés elriasztja a fiatalok többségét. Elértük, hogy ma már nem kell mindent nekünk egyedül csinálnunk. A ’90-es évek elején fellendült a cserkészet, alakultak ifjúsági szervezetek, az egyház is részben felvállalta ezen teendőket. Így most már ’specializálódhattunk’. A hangsúly fokozatosan a fiatal családok gondozására terelődött.” P. Puss Sándor elmondta azt is: „Egyének nem jelentkeznek hozzánk. Ragaszkodunk hozzá, hogy az egyén valamilyen közösséghez tartozzon. Gyakorlatilag csak közösségek nyilvántartását végezzük. Ezért sem tudok pontos létszámot mondani. Egy KIK-esnek el kell látnia a közösségben vállalt feladatát. Naponta imádkozzon velünk, értünk. Havonta legalább két közösségi találkozón részt kell vennie. Évente éljen jogaival és jöjjön el (legalább néha) a közösségek nagytalálkozóira. S ami nélkül nehezen KIK-es egy KIK-es: mindent írásban is rögzítsen: vezessen egy krónikát, illetve saját naplóját; a közösségvezetők pedig havonta küldjenek beszámolót, hogy évente ki tudjuk mutatni: merre haladunk?” A KIK lelki vezetője előadásokat szokott tartani a szüzesség eszményéről. Ezzel kapcsolatban kifejtette: „… a téma korántsem egyszerű. Az Isten országáért vállalt szüzesség a ’világban maradva’ is megélhető eszmény. Ezért a megszentelt élet intézményei között ott kell szerepelnie a ’szüzek rendjének’ is katekézisünkben. Állítjuk, hogy ez az újraéledt, Istennek szentelt életforma hatékonyan tudja feltárni legmélyebb valóságában a szüzesség evangéliumi tanácsának különleges és egyedi voltát. II. János Pál pápa ezt mondta a magyar fiataloknak: ’Isten nem köti gúzsba, nem teszi sivárrá ifjúságotokat. Azt kívánja, hogy életetek legyen, egyre bőségesebb életetek. Legyetek tiszták, hősök, szentek’. Alapvető lelkipászori elv, hogy egy kötelező eszme eléréséhez hozzá kell tartoznia az ideál, az eszménykép bemutatásának is. A lelki gondozás egyik legjobb módszere, ha kicsit magasabb mércét állítunk a fiatalok szeme elé, amely majd könnyebbé teszi számukra a kötelező befogadását és elérését. A tisztaság mint erkölcsi norma úgy válik elérhetőbbé, ha megismertetjük a tisztaság ’hőseit’ is, a szenteket. Ebben az esetben a szentek közül is a szüzek azok, akik ebben élen haladhatnak. Amikor II. János Pál pápa azt kívánja a magyar fiataloktól, hogy legyenek ’tiszták, hősök, szentek’, akkor akarva-akaratlanul azok a szüzek és vértanúk jutnak eszünkbe, akiknek a tisztaság megőrzése pártfogóinak kell lenniük valamennyi keresztény életében. A szexualitás nem azonosítható az erotikával. Az Istennek szentelt személyeknek szüzességüket és nemiségüket harmonikusan kell megélniük. Annak ellenére, hogy a szexualitást nem nyilvánítják ki aktívan, nemiségük mindenütt jelen van. Az erósz arra szolgál, hogy megtalálják a szeretet és önátadás egyéb megnyilvánulási formáit. Tehát mi azt is szeretnénk, hogy azok a keresztény nők, akik nem házasodtak meg és elfogadják a szüzesség eszményét, ún. megszentelt életet éljenek. Õk a szüzek rendjének tagjai. Sok helyen a lelkipásztort segítik munkájukban, illetve a szórványban – ahol kevés a magyarul beszélő pap – hirdetik Isten igéjét.”

A Magyar Nemzet (Ökumené ünnepe… 22.o.) és a Magyar Hírlap (Reformációs hónap… 4.o.) beszámolnak arról, hogy tegnap püspökök, lelkipásztorok, teológusok a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) központjában két eseményt is megünnepeltek: hatvanöt éves a MEÖT; megkezdődött a reformáció hónapja. Októberben a protestánsok országszerte több száz rendezvénnyel kívánják megjeleníteni a Bibliát. D. Szebik Imre evangélikus püspök, a MEÖT elnöke megállapította: „Mára mind a keleti, mind a nyugati egyházaknak meggyőződése, hogy a Krisztusról való tanúságtétel csak a szeretetteli egységben, azaz ökumenében teljesedhet ki.” Márkus Mihály református püspök, a MEÖT alelnöke elmondta, hogy dunántúli egyházkerületében a vegyes házasságok terén gyökeres fordulat következett be. Amíg 1960-ig csak tíz százalék volt a vegyes házasságok aránya, addig ma már kilencven. Bóna Zoltán református lelkész, a MEÖT főtitkára hangsúlyozta, hogy az ökumenikus tanács tagegyházai mindig is a gyakorlati téren fogtak össze: a második világháború alatt a sebesültek fogadása, katonaszökevények, zsidók bújtatása terén jeleskedtek, ma a család válsága, a közélet morális válsága, a szenvedélybetegek, a veszélyeztetett fiatal nemzedékek érdekében igyekeznek összefogni.

Magyar Kurír