Napi sajtószemle

A Népszavában (1., 13. o.) Rónay Tamás Támadásba lendültek a pápa „barátai” című cikke szerint „Mindig sejthettük, hogy Ferenc pápának komoly ellenszélben kell haladnia az általa kijelölt úton, de hogy ennyire nehéz lesz előrejutnia, arra talán senki sem számított.” A cikkíró rámutat: különös „barátok” tűnnek fel a pápa oldalán, akik saját állításuk szerint csak segíteni akarják őt, miközben a valóság azt mutatja, hogy a Szentszéknél sok főpap éppen akadályozni próbálja azt a munkát, amelyet a pápa megkezdett. A rejtelmes viszonyokról ma jelenik meg Olaszországban egy leleplező könyv, Kapzsiság címmel, szerzője az oknyomozó olasz újságíró, Emilianos Fittipaldi, aki a Szentszék „továbbra sem igazán átlátható pénzügyi világába” enged betekintést. 

A Népszabadságban (5. o.) Vészes paphiány címmel Kamarás István vallásszociológus reagál Osztie Zoltán plébános, KÉSZ-elnök minapi kijelentésére, hogy jelenlegi formájában fenntarthatatlan a hazai plébániarendszer. Kamarás szerint a katolikus egyháznak már régen lépnie kellett volna.

A Magyar Hírlap („Tétlenül szemlélték…” 4. o.) beszámol arról, hogy tegnap a nemzeti gyásznapon az Országgyűlésben is megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc leveréséről, és átadták a Mindszenty-emlékérmet, melyet az idén Kovács Ágnes és az általa vezetett székelyhídi Gyermek Jézus Otthon, Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője és Utasi Jenő, a délvidéki tóthfalusi és oromi katolikus egyházközség plébánosa kapott meg. Lezsák Sándor, a Mindszenty Társaság elnöke köszöntőjében azt mondta: az Európát ért migránsáradat olyan veszélytudatot hívott elő, amely a keresztény közösségeket joggal foglalkoztatja, és keresik a cselekvés lehetőségét. Kifejtette: csak keresztény alapelvekben erős nemzet képes olyan cselekvési programot magáénak tudni, amely alkalmas arra, hogy szolgálja a keresztény Magyarország és a keresztény Európa jövőjét.

Az Erdon.ro Oda kell figyeljünk egymásra című tudósítása szerint Borromeo Szent Károly ünnepén, vagyis szerdán tartották a nagyváradi püspöki palota kápolnájának búcsúünnepét. Böcskei László megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét az egyházmegye papságával, szerzeteseivel és hitoktatóival. A szentmise meghívott szónoka a megszentelt élet éve és Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulója apropóján Béri László Renátó győri karmelita atya volt.
Bevezetőjében a főpásztor arra kifejtette: a kápolna búcsúünnepe újra odavezeti őket, ahol mindennap találkoznak, hogy a szentmisében, a legszentebb áldozatban átéljék papi mivoltuk lényegét, az Úrral való együttlét kiemelkedő pillanatait. Azt tanácsolta: szeressék az Úr közelségét. A megszentelt élet éve pedig jó alkalom arra, hogy átgondolják küldetésüket, és Borromeo Szent Károly példáját követve bátor emberként álljanak ki a hitükért, mert csak így tudják hitelesen képviselni egyházukat, kifejezni kereszténységüket. A megyéspüspök arra kérte a jelenlevőket: imádkozzanak a bukaresti tűzvész áldozataiért is. Emlékeztetett rá: a tragikus eseménnyel kapcsolatban sok véleményt és értékelést hallunk, nehéz a történtekről okosan beszélni, de talán figyelmeztetés lehet arra nézve, hogy valamennyien felelősek vagyunk egymásért, és a többiekért, ott ahol élünk és dolgozunk.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében Béri László Renátó atya az ötszáz évvel ezelőtt született Avilai Szent Terézről beszélt, aki Borromeo Szent Károly kortársa volt. Felidézte: VI. Pál 1970-ben az egyháztanítók közé emelte, ő volt köztük az első nő. Üzenetei tehát univerzálisak, nem csupán egy adott korszaknak vagy kultúrának szólnak. Napjainkban, amikor új evangelizációról beszélünk, írásai arra nézve nyújtanak útmutatót, hogy miként kerülhető el a középszerűség, a képmutatás, a fásult vallásosság, a „hypermarket-egyház”, vagy az, hogy a teológiai képzés csupán kreditszerző tevékenységek összessége legyen. Avilai Szent Teréz példája arra tanít bennünket: a reformot belülről kell kezdenünk, mert olyan mértékben változik a világ, ahogy én is változom, a hétköznapi misztika pedig annak felismerését is kell jelentse, hogy „Jézus bennünk él száz százalékosan”, Isten bennünk lakik teremtettségünknél fogva. Arról is beszélt: Avilai Szent Teréz a megtérő szentek közé tartozik, mert 39 éves volt, amikor középszerű langyosságból átlépett az Istennel való kapcsolatot tartó kereszténységbe. Megunta „sztárságát”, elégedetlen lett, mert rájött arra, hogy ez csak egy pótcselekvés, mely elvonja őt Istentől. A szenvedő Krisztus képéből azt olvasta ki: mennyire szeretve van az Úr által, és tudatosult benne: az ima nem egy kultusz vagy kötelesség, hanem négyszemközti együttlét azzal a valakivel, aki szeret minket, ahogy minden szülő szereti az ő gyermekeit.

A Nyugatijelen.com Messa di Gloria a minorita templomban címmel harangozza be, hogy ígéreteskoncerttel zárja november 5-én, ma a filharmónia az Aradi Zenés Ősz című rendezvénysorozatát. A világhírű Pietro Mascagni (1863-1945) olasz zeneszerző és karmester halálának 70. évfordulója alkalmából egyik legszebb, legérzékenyebb alkotásának tartott Messa di Gloria című darabot adják elő a filharmonikusok a belvárosi minorita templomban 19 órai kezdettel. A koncerten az akadémiai kórust Robert Daniel Rădoiaş karnagy vezeti, a zenekar élén Roberto Salvalaio karmestert láthatja a közönség. Meghívott szólisták: Adrian Dumitru (tenor) és az olaszországi Paride Pandolfo (bariton), akivel már találkozhattak az aradiak még a várudvarban megtartott Tosca-esten.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír