Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Újabb milliók… 1.,4.o.) összeállításából kiderül: Hiller István oktatási miniszter legfrissebb rendeletmódosítása „az oktatás újabb szegmenséből akarja kiszorítani az egyházakat és az ellenzéki önkormányzatokat.” A jövőben a pedagógiai szaktanácsadások jelentős részének szervezését a tárca hatáskörébe helyezi, ami arra utal, hogy saját klientúráját akarja jól fizető megbízásokhoz juttatni. Ezzel veszélybe kerül a szakértők függetlensége is: sokak szerint a miniszter által kinevezett tanácsadók nem a szakmaiságot tartják majd szem előtt, hanem megbízójuk akaratát. A rendelet újabb csapást mér az egyházi iskolákra, amelyek eddig saját szakmai tanácsadói hálózatot működtettek, és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) legutóbbi jelentése azt igazolja, hogy jól dolgoztak – írja a polgári napilap, hangsúlyozva: a minisztérium ráadásul úgy készítette elő a rendeletmódosítást, hogy arról nem egyeztetett a legfőbb érintettekkel. Tarr Zoltán református zsinati tanácsos közölte: egyelőre nincs hivatalos álláspont az ügyben, mivel szinte semmit sem tudnak a jogszabályról, velük ugyanis senki sem egyeztetett a változtatásokról. Németh Emma, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) gazdasági főtanácsadója elmondta: nem olvasta a módosított jogszabályt, ezért nyilatkozni sem tud róla. Tegnap a parlamentben Pánczél Károly (Fidesz) interpellált az ügyben az oktatási miniszterhez, hangsúlyozva: semmi sem indokolja, hogy a tárca hatáskört vonjon el az önkormányzatoktól, ahogy az is elfogadhatatlan, hogy megpróbál beavatkozni az egyházi iskolák életébe. Hiller István válaszában azt állította: a rendeletről szóló egyeztetések során senki nem emelt kifogást az új jogszabály ellen, így az egyházak és az önkormányzatok sem. Szerinte a jogszabály nem csorbítja az iskolafenntartók szabadságát, csupán olyan új szolgáltatások szervezését adja a tárca kezébe, amelyeket eddig senki sem látott el.

A Magyar Hírlap (Jezsuita misszió… 4.o.) beszámolója szerint hosszú évek eredményes munkája után bezárt Hofher József atya Szeretetiskolája Tápiószecsőn. A cigánypasztoráció területén jelentős eredményeket felmutató jezsuita intézmény ugyanis a hitegetések ellenére mégsem kapta meg az állami támogatást. A lap emlékeztet rá: József atya segítőivel az ezredforduló környékén egyedülálló kezdeményezésbe fogott Tápiószecsőn: cigány családokat kerestek meg, és tagjaikat megtanították írni-olvasni, számolni a Szeretetiskolának keresztelt intézményben. Nem csak fiatalokat, édesanyákat is befogadtak. A jezsuita szerzetes elmondta: „Ha egy gyermek képesítést szerez, majd visszacsöppen a tanulásellenes közegbe, mit sem ér az egész. Ezért a család szemléletmódját kell megváltoztatni, ehhez pedig meg kell nyernünk az anyákat is.” A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, több cigány ember is visszajutott a munkaerőpiacra, volt aki – továbbképzést követően – az egészségügyben helyezkedett el. P. Hohfer hangsúlyozta: a kezdeményezéssel példát akartak mutatni, hogy „így is lehet”, csakhogy korlátozott lehetőségeik miatt évente csupán tíz-tizenöt növendéket tudtak fogadni. József atya állítja: „A cigányokkal szembeni ellenérzés a legtöbb esetben abból fakad, hogy nem ismerjük őket. Márpedig ehhez csupán őszintén kellene közeledni feléjük, ám a média által gerjesztett feszültségek és napjaink individualista szemlélete nagymértékben megnehezítik a kapcsolatfelvételt.” A Szeretetiskola megszűnéséről Hofher József közölte: elismerve az eredményeket, a közép-magyarországi régió munkaügyi központja egy nagyobb program keretében a Szeretetiskolára akarta bízni a jelentkezők alapképességei megerősítésének faladatait. Ezzel a jezsuita cigánypasztoráció is bekapcsolódhatott volna az állami felzárkóztatási programba. Tavasszal még ez volt a helyzet. A nyáron azonban levél érkezett, amelyből kiderült: az összes feladatot egyetlen, oktatással foglalkozó cégre bízza a központ. Hofher József elmondta: „Ezzel nem tudunk versenyezni, hiszen a támogatásokból, adományokból összetevődő költségvetésünkből nem telik akkora ösztöndíjra, mint amekkorát egy cég tud adni. Érthető, hogy a növendékeinket elvesztettük, de azért kíváncsi lennék, vajon ugyanazzal a kitartással fogják-e majd meg a kezüket az új helyen, ahogy azt mi tettük. Mert nálunk valóban személyes kapcsolatok alakultak ki, sokszor házhoz mentünk a romákhoz, hogy erősítsük bennük az elhatározást: kitartó tanulással ki tudnak törni jelenlegi állapotukból.” A jezsuita atya azonban nem adja fel: mivel Kispestre helyezték plébánosnak, a fővárosban kívánja folytatni cigánypasztorációs tevékenységét. Elmondta: „Helyiséget már találtunk, és a közeljövőben felkeressük a VIII. kerületi cigány családokat, felajánljuk nekik a lehetőséget a tanulásra. Munka van bőven.”