Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (27.o.) Fáy Zoltán Bálványok nélkül címmel fűz kommentárt XVI. Benedek pápa közelmúltbeli franciaországi apostoli látogatásához, hangsúlyozva, hogy a Szentatya csak indirekt formában érintette a felvilágosodás és az európai kultúra témáját. „A felvetett nagy témák közül a laicitás persze idesorolható, és különös módon az Invalidusok terén elmondott beszédének vezérfonala is A történelmi bálványok közelében ugyanis a bálványok mellőzésére, ha nem egyenesen lerombolására szólított fel.” A cikkíró rámutat, hogy bálványokról szólva a pénzt, a birtoklásvágyat, a hatalom- és a tudásvágyat szokták említeni, és XVI. Benedek is felsorolta mindezeket. „Beszédének legérdekesebb fordulatában azonban két ritkán emlegetett és talán különösnek tetsző bálványt is megemlített, amely alapjaiban vonja el az embert attól, hogy saját korának valóságára legyen képes reflektálni: a kísértést arra, hogy a már nem létező múltat bálványozzuk, megfeledkezvén hiányosságairól; és a kísértést, hogy a még nem létező jövőt bálványozzuk, abban a hitben, hogy az ember pusztán a maga erejéből képes lenne megvalósítani a boldogságot a földön! Más formában ugyan, de e gondolatok fellelhetők a pápa két enciklikájában is. Bár valószínűleg nem sokan asszociálnak majd a múlt és a jövő bálványozásának kísértése alapján a francia felvilágosodásra, valójában e kettő egyenes következménye a voltaire-i jövő felé forduló voluntarizmusnak és a rousseau-i etikának, és a kettő együtt vezetett a francia történelem nagy bálványához, a legfőbb lény kultuszához” – írja Fáy Zotán, hangsúlyozva: „Az Invalidusok terén elmondott homília persze nem lett volna alkalmas arra, hogy a múlt és a jövő bálványozásának előzményeit és lehetséges következményeit a pápa részletesen taglalja, arra azonban igen, hogy felhívja a figyelmet a korunk jólétben élő emberére leselkedő veszélyekre.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (8.o.) Ima… beszámol arról, hogy vietnami katolikusok tartottak békés tüntetést Hanoiban az ellen, hogy parkot alakítanak ki egy kisajátított egyházi telken, ahol egykor a Szentszék nagykövetsége működött. A vallási énekeket éneklő imádkozó tiltakozókat több száz rendőr vette körül, s elzavarták a külföldi tudósítókat.

A Magyar Hírlapban (14.o.) Szőnyi Szilárd Keresztény cionizmus címmel felhívja a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban csaknem ötvenmillió tagot számláló, úgynevezett evangelizáló felekezetek kifejezetten a Jelenések könyvére és más bibliai utalásokra alapozva hirdetik: Amerikának kötelessége, hogy támogassa a zsidóságot, méghozzá elsősorban annak saját földjén. A szerző hozzáteszi: „Az evangelizáló egyházak felfogásának persze bőven vannak ellenzői. Az Egyesült Államokban ugyancsak tevékeny presbiteriánusok szerint nézeteiknek nincs alapjuk, de – talán az ügyben a legilletékesebbként – elutasítja e filoszemita protestantizmust több, a Szentföldön jelen lévő egyház is.” Szőnyi idéz a katolikus, a szír ortodox, a helyi episzkopális, illetve a jeruzsálemi evangelizáló lutheránus egyház vezetőinek 2006-os leveléből: „Elvetjük a keresztény cionista tanokat mint olyan hamis tanítást, amely eltorzítja a szeretet, igazság és kiengesztelődés bibliai üzenetét.” A cikkíró hangsúlyozza: „Az áldatlan zsidó-palesztin viszony következményeit a saját bőrükön megtapasztaló egyházfők szerint azon túl, hogy e tanok teológiai szempontból nem igazolhatók, a keresztény cionisták fellépésükkel annyit érnek el, hogy elvi alapot nyújtanak Izrael ’faji kizárólagosságra', ’gyarmatosításra’ és ’apertheidre’ épülő politikájához.” Szőnyi ugyanakkor megállapítja: „Akárhogyan is, az Egyesült Államok és Izrael szoros kapcsolata mögött – legalábbis részben – bibliai indíttatást kell látni, s e szempont megjelenik az elnökválasztáson is. Nem véletlen, hogy a jelöltek esetében a legfontosabb kérdések egyike a politikusnak a zsidó államhoz fűződő kapcsolata, és az sem, hogy – bár a külpolitikai megfontolásokban és a retorikában lehetnek hangsúlybeli eltérések – Izrael-ellenes politikával senki sem költözhetne be a Fehér Házba.”

A Magyar Nemzet (8.o.) Feszültség… és a Népszava (Iszlámellenes… 2.o.) is beszámolnak arról, hogy összecsapások voltak Kölnben a szélsőjobboldali mozgalmak tagjai és az ellenük tüntető baloldaliak között, a közelharcnak a rendőrség vetett véget. A Rajna-parti nagyvárosban tegnapra és mára hirdettek tömegmegmozdulást és konferenciát, így tiltakozva az iszlám behatás ellen. A résztvevők az ellen tiltakoznak, hogy egy helyi muszlim közösség mecsetet akar építeni Kölnben, amire a hatóságok meg is adták az engedélyt.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (5.o.) A bajokra az örömhír az egyház válasza Snell György, a budapesti Szent István-bazilika új plébánosa nyilatkozik az idei Városmisszióról. Hazánk morális állapotáról kifejtette: „Nem túlzás azt állítanom, hogy komoly baj van az országban ebben a tekintetben. Az emberek önzővé váltak, zárkózottak lettek, s csak a maguk dolgával foglalkoznak. Rendkívül szomorú ezt látni. Mindenki csak akkor tekint a másikra, ha az jobb helyzetben van, mint ő. Ez a magatartás teljes mértékben ellentétes a keresztény etikával, amelyet a katolikus egyház vall. Talán egyszerűen hangzik, de ennek az alapja a szeretet. Ezt azonban meg kell tölteni tartalommal, amelyre kiváló alkalom a misszió.” A Szent István-bazilika plébánosa úgy véli: a morális leépülés legfontosabb oka „talán a korunkban egyeduralkodó szemléletnek tartott tömegkapitalizmus, amely a mindenható versenyt hirdetve az egyént állítja az élet középpontjába. Én, én, én – mindig csak ezt halljuk, nem csoda, hogy az ember elfelejtett szeretni másokat. Mondjuk úgy, beleszaladtunk a csőbe. Ennek egyébként eléggé tragikus tünetei vannak: a családok felbomlanak, sőt, a fiatalok már nem is hajlandók egy életre elkötelezni magukat a házasság kötelékében. A helyzet tragikus, mert érezhető a felelős szeretet hiánya. Az egyház válasza erre csakis az evangélium. A missziós küldetés lényege, hogy a Krisztus által kétezer évvel ezelőtt a világba hozott szeretetet felmutassa és megoldásként kínálja az emberiségnek. ’Mert úgy szerette az Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.’ Ez a valódi örömhír.”

A Népszabadság Hétvége mellékletében (12.o.) Doros Judit Szászberek francia leckéje című riportjában felidézi, hogy 2000-ben Szászbereken egy 85 éves hölgy, Terlanday Sándorné azt mondta Vasas Zsuzsa polgármesternek: „Lányom, neked templomot kell építened!” S bár a polgármester azt válaszolta, hogy ő még sosem épített templomot, az idős hölgy hajthatatlan volt: „Nem baj, ez most a legfontosabb feladatod. A többi majd jön magától…” Terlanday Sándorné – Rózsika néni – akkor már Budapesten élt, a férje valaha nagy tiszteletnek örvendő intéző volt a szászbereki báró Kohner Adolf birtokán. Rózsika néni eladta budapesti lakását, szeretetotthonba költözött, ahol tavaly bekövetkezett haláláig ápolták. A házáért kapott 12 millió forintot a szászbereki templom megépítésére ajánlotta fel. Huszonhatmilliót adott az illetékes püspök, hárommilliót pedig helybéliek, vállalkozók, adományként. A még hiányzó hétmilliót a helyi plébános és a polgármester közösen „járta ki” a püspöknél. Így lett Szászbereknek egy Ybl-díjas építész, Gereben Gábor és fia által tervezett, kőből, fémből és fából készült új temploma, a falu közepén. A szászberekiek állítják: a templom építésével és 2003-as átadásával megkezdődött a falu virágzása. A cikkíró kiemeli: Vasas Zsuzsa az MSZP progresszív platformjának a tagja, vallásos családból származik, s mindig is hiányolta, hogy a falujának nincs temploma, mert a háború után széthordták, lerombolták. Egyedül a harangláb maradt meg a főtér közelében – itt még az ő nagyapja harangozott a hatvanas-hetvenes években. A lapnak elmondta: „Baloldali és keresztény értékek alapján gondolkodom, életem értékrendjét ez határozza meg. Jártam Rómában zarándokúton, s a pápa áldását kértem az épülő templomunkra, a falunkra. Ez nekem természetes, szerencsére a falubeliek is hasonlóképpen gondolkodnak. Nálunk nem lehet ’két pártra szakadni’, és politikai vitákat szítani, mert itt ez senkit nem érdekel. Nem azért kap valaki segélyt, mert jobb- vagy baloldali, hanem azért, mert ha rászorul, segítenünk kell rajta. Nem azért nevezünk ki valakit egy intézmény élére, mert valamilyen pártnak a tagja, hanem mert ért ahhoz, amit csinál.”

Magyar Kurír