Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (A pápa… 5.o.) és a Népszava (Zarándokként… 2.o.) is röviden számolnak be arról, hogy XVI. Benedek pápa tegnap megkezdte négynapos franciaországi apostoli látogatását.
Az MH idézi a Szentatya Párizsba érkezésekor mondott szavait: „A hit nem politika, a politika nem vallás. A két szférának nyitottnak kell lennie egymás iránt, mert fontos, hogy mindenki szabadon és örömmel élhesse meg a hitét. A világiasság nincs ellentmondásban a hittel.”
A Népszava idézve a fentieket, hangsúlyozza: „látogatása során XVI. Benedek fel akarja vetni annak kérdését, milyen szerepet játszik a vallás és az egyház a nyugati társadalmakban.”

A Magyar Hírlap (Erkölcstelen… 5.o.) beszámolója szerint vallási rendeletet, azaz fatvát adott ki Szaúd-Arábia legfőbb iszlám bírája arról, hogy meg lehet ölni a tulajdonosát azoknak a műholdas televízióknak, amelyek erkölcstelen adásokat sugároznak. Az iszlám bíró szerint a műholdas csatornák okozzák sok ember eltévelyedését.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (14.o.) Kolozs Nagy János Intelmeid örökké igazak címmel azt fejtegeti, hogy Isten intelmei, „azaz parancsolatai a szövetség üdvözítő szándékából fakadnak, s azok állandóan és változatlanul érvényesek. Az Õ igazsága, azaz szövetséghez való hűsége örökké megmarad, törvénye pedig megbízható. Annak a hívő léleknek, aki gyönyörködik az igében, nincs fájdalmasabb érzés annál, mint amikor saját testvéreitől kénytelen ellenséges támadásokat elszenvedni. Amit ilyenkor érzünk a szívünk mélyén, valóban sorvasztólag hat hitünkre, lelki életünkre. A szerző figyelmeztet: „Legyünk bár kicsinyek és megvetettek, érjen bár minket ínség és nyomorúság, ne szűnjünk meg gyönyörködni az Úr örök intelmeiben, amelyek értelmessé és gazdaggá tehetik életünket e céltalan és zűrzavaros korban!”

A Magyar Nemzetben (34.o.) Fáy Zoltán A hercegprímás köpönyege címmel készített összeállítást a magyarországi egyházi iskolák hatvan évvel ezelőtti államosításáról, kiemelve abban Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszter dicstelen szerepét, hangsúlyozva, máig nem tudni, mi vitte rá erre a szerepre, s lehet, hogy soha nem is derül ez ki. A szerző valószínűnek tartja, hogy a katolikus családba született, a szegedi piaristákhoz járt, kétszeres Baumgarten-díjas néprajzos Ortutay nem törekedett kezdettől valamennyi egyházi iskola államosítására. A cikkíró felidézi, hogy a miniszter 1948. február 14-én Esztergomba utazott, hogy Mindszenty József hercegprímással tárgyaljon a magyar kormány egyházi iskolákkal kapcsolatos álláspontjáról. S bár túl sokat nem tudunk e találkozón elhangzottakról, Mindszenty bíborosnak a püspöki kar nevében Ortutayhoz címzett május 29-ei leveléből arra következtethetünk, hogy az esztergomi találkozón egyáltalán nem esett szó a közelgő államosításról. „Miniszter úr f. év. febr. 14-ei esztergomi megbeszélése során csak a régi sérelmek orvoslása szerepelt, iskoláink államosításáról még szó sem esett” – írta a bíboros. Fáy Zoltán fölteszi a kérdést: „Vajon miért? Talán Ortutay ekkor még nem tudta, mire készül a hatalomra törő baloldal? Vagy nem látta célszerűnek a bíboros hercegprímással való vitát? A rendelkezésre álló adatok alapján inkább az első verzió valószínű.” A cikkíró idézi Keresztes Csaba történészt, aki egy közelmúltbeli konferencián tartott előadásában azt mondta, hogy Ortutay Gyula nem egyszerűen pártutasításra rendelte el az államosítást. Csak feladatot hajtott végre, de a kivitelezést valószínűleg nem így képzelte el. A cikkíró idéz az egykori miniszter visszaemlékezéséből is, hangsúlyozva, hogy érdekes stiláris eszközt választott a felelősség megosztásának érzékeltetéséhez. Az írás a Bóka Lászlóra való emlékezés apropóján az 1964-ben meghalt kommunista kultúrpolitikust, írót megidézve úgy kezdődik, hogy Bóka milyen momentumot választott volna az egyházi iskolák államosításának történetéről szólva. Az egyik ilyen emlékezésre való momentum Ortutay szerint az lett volna, amikor az Országgyűlés elfogadta a törvényt. „Ez volt az a pillanat, amikor a törvényjavaslat megszavazása után a parlament elnöke kihirdette a törvényt, a nagy taps után minden előzetes jelzés, megbeszélés nélkül a képviselők felálltak, és ott mindnyájan, lelkesült hangulatban, elénekeltük a Himnuszt. Egyedül az öreg hölgy, Slachta Margit párton kívüli képviselő maradt ülve. Vékonyan, összeszorított szájjal, a maga módján bátran is – ez a Himnusz, hiába írta Kölcsey Ferenc, többé nem az ő himnusza, gondolhatta.” Fáy Zoltán hozzáteszi: „E rövid részlet jól bizonyítja Ortutay vitathatatlan tehetségét és teljes morális züllöttségét. Hiszen a leírt esemény – amely mellesleg a magyar történelem csakugyan leggroteszkebb pillanatainak egyike, hiszen épp az egyházi iskolák államosításának apropóján kérték Isten áldását a magyar nemzetre – taglalásakor a stiláris eszközök mind Slachta Margit és a katolikus egyház lejáratását célozták, de mindezt úgy, mintha Ortutay az őt mindenben teljesen kiszolgáló Bóka László szellemiségének megfelelően írná a visszaemlékezést…”

Magyar Kurír