Külföldi hírek
A Magyar Nemzet (8.o.) Veszélyes Korán-égetés című beszámolója szerint a szeptember 11-ei terrortámadások kilencedik évfordulójához közeledve egyre hangsúlyosabban jelennek meg a mozlim vallás iránti ellenérzések az amerikaiak körében. Egy félszáz főt számláló floridai egyházközösség bejelentette, hogy a szombati gyásznapon több Korán-példányt szándékozik nyilvánosan tűzre vetni. David Petraeus, az afganisztáni csapatok főparancsnoka megkérte Terry Jones-t, a gainsville-i közösség lelkészét, hogy mondjon le tervéről, mert azzal csak harcoló honfitársainak az életét sodorja még nagyobb veszélybe. Egy ilyen tiltakozás olyan propagandaakció, amelyet a tálibok kihasználhatnak, és amelyből komoly problémák adódhatnak. A lelkész jogosnak tartja a főparancsnok aggodalmát, de egyelőre nem mondott le „az iszlám gonoszsága” elleni tüntetésről, amelynek szerinte nem a gyűlöletkeltés a célja, hanem üzenetküldés a radikális iszlamistáknak: az amerikaiakat többé nem lehet megfélemlíteni. A polgári napilap szerint a hétvégére tervezett könyvégetés nemcsak Afganisztánban, hanem az iszlám világ többi táján is heves ellenérzéseket keltett. Tiltakozásokat szerveztek Indonéziában, de péntekre közös rendezvényt hirdettek meg a gainesville-i keresztény, zsidó, hindu és mozlim vallási vezetők is „a békéért a megértésért és a reményért.”
Hazai hírek
Népszava (Ismét… 6.o.) foglalkozik azzal, hogy negyedik alkalommal rendezik meg országszerte a Szakrális Művészetek Hete Fesztivált szeptember 17-20. között. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója emlékeztetett rá: a szakrális kultúra és a magyar nemzeti kultúra mindig különösen fontos kapcsolatban állt egymással. A főigazgató bemutatta a rendezvénysorozathoz kapcsolódó időszaki kiállításuk néhány alkotását, például az 1860-ban Pusztacsaládon állított Szent István-szobrot. A Józsefvárosban kisvasút viszi majd a látogatókat a templomok között. A rendezvénysorozat 150 programja mindegyike ingyenesen látogatható lesz.
A Magyar Demokratában (58-60.o.) Jakab Bálint református lelkész nyilatkozik, aki elmondta: „Azért is szerencsés a lelkészi hivatás, mert az Isten közelségének tudata, meg a hitben való megmártózás erőt ad az embernek, hogy bírálat alá vegyen mindent, amivel találkozik a mai világban. Igazából az Istenben élő ember mindig ítél, de sohasem elítél. Hamvas Bélánál olvastam, hogy nagyon nehéz az istentagadóknak, mert folyamatosan küzdeniük kell. Õk az Isten legnagyobb bizonyságtevői…, mert folyamatosan viaskodnak vele. Nekem nem kell küzdenem az Istennel. És remélem, hogy sok hívő ember érzi ezt így. Vannak kétségeim, ez természetes, de nem kell küzdenem, mert tudom, hogy benne vagyok a szeretetében. Reformátusként azt mondanám, hogy az ő eleve elrendelő kegyelmében. Komolyan hiszem, hogy benne vagyok ebben a kegyelemben, ezért a világ változhat bárhogy, jöhet bármi, én és a gyerekeim is, az egész családom benne maradunk ebben a kegyelemben. Ezért a világ állásától és az anyagi lehetőségeinktől függetlenül mindnyájan biztonságban vagyunk.” A református lelkész felidézte, hogy évekkel ezelőtt gyomorvérzést kapott, kórházba kellett vinni: „Édesanyám behozta a kórházba a Bibliámat, de valahogy idegességében kiesett belőle a Bibliaolvasó kalauz, amit mindig benne tartok, napi igék vannak benne. Feküdtem az ágyon, be voltam csövezve, és nem tudtam, melyik részt olvassam a Bibliában, gondoltam, mit csinál ilyenkor egy jó református, az Istenre bízza. Felállítottam a Bibliát, és vártam, hol nyílik ki. Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levelénél nyílt szét, kezdtem olvasni. Köszöntések vannak az elején, aztán azzal folytatja, hogy örül, hogy az evangéliumot prédikálják, némelyek versengésből, mások tiszta szívvel, de az a fontos, terjed, és most jön a fontos rész, amivel az Isten üzent nekem: nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. Elköltözni is kívánna, de azt mondja, hogy e testben megmaradni szükséges neki, hogy segítségére legyen az embereknek, ezért biztos benne, hogy megmarad. Ebből tudtam, hogy én is megmaradok. Az élet és halál mezsgyéjén jártam, a tudat tiszta volt, de semmit nem éreztem. Az Úristen így mondja meg, amit akar. Ahogy később összeraktam, hogy mi kellett ehhez az üzenethez, sorra vettem, hogy először az édesanyámnak el kellett veszítenie a Bibliaolvasó kalauzt. Ez már magában is érdekes üzenet.”
Magyar Kurír
Magyar Kurír