Napi sajtószemle

A Népszabadságban (10.o.) Sárközy Júlia A béka maradt címmel számol be arról, hogy hatalmas kulturális vita bontakozott ki Bolzanóban, miután az ottani kortárs múzeumban egy tárlaton kiállították az 1997-ben elhunyt, a német művészet fenegyerekének tartott Martin Kippenberger művét is, amely egy keresztre feszített, „randa” békát ábrázol, egyértelműen Krisztust idéző testtartásban, szöggel átfúrt tenyerében pedig egy söröskorsót és egy tojást tart. A mű a múzeum bejáratán volt látható. Bolzano püspöke, Wilhelm Egger vallásgyalázónak nevezte a művet, és „egyenesen” XVI. Benedek pápa segítségét kérte. A Szentatya felhívására a békát leszedték a bejáratról. Ekkor már azonban kilenc napja tartott Trentino – Alto Adige tartomány – testületi elnökének, a Dél-tiroli Néppárt politikusának, Franz Pahlnak a múzeum előtti padon folytatott éhségsztrájkja. Körülötte pedig egymást váltották a kereszténység szent jelképeiért és a művészet szabadságáért tüntetők csoportjai. Sárközy megjegyzi, hogy Pahl korábban ugyanígy tiltakozott a fasiszta relikviának tartott, bolzanói Győzelem-emlékmű ellen is. Most, miután az említett múzeum igazgatótanácsa nem távolította el a békát a kiállításról, Pahl lemondott testületi elnöki tisztségéről. A tudósító szerint a bolzanói eset „példaértékű a katolikus Olaszországban, mivel még a vallásos művészettörténészek is az alkotási szabadság mellett foglaltak állást, azt hangsúlyozva, hogy 2088-ban, a kulturálisan fejlett Bolzanóban nem fordulhat elő az, ami a XVI. században Michelangelo Utolsó Ítéletének meztelen alakjaival történt, melyekre ruhát festettek. Igaz, idén nyáron az olasz kormánypalota sajtótermében is letakarták Tiepolo női alakjának mellét. Az olasz sajtó szerint Bolzanóban nem a béka, az októberi megyei választás a tét a bal-és jobboldal között.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetnek (Újabb diszkrimináció az egyház ellen 2.o.) Pápai Lajos győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökhelyettese elmondta: hátrányos megkülönböztetés az arányszámok ismeretében, hogy csak három katolikus közoktatási intézmény nyert az iskolafelújítási és infrastruktúrafejlesztési uniós pályázatokon. A főpásztor hangsúlyozta: félezer iskola nyert az országban a szóban forgó uniós pályázatokon. Ha a katolikus iskolahálózat arányát tekintjük az egész közoktatáson belül, 25 katolikus iskolának kellett volna támogatást elnyerni, ám csak három nyert. Arra a kérdésre, belenyugszik-e a püspöki konferencia, hogy Hiller István oktatási tárcája nem szándékozik lépni a 2005-2006 közötti 2,7 milliárd forint visszatartott egyházi közoktatási kiegészítő támogatás kifizetéséért, Pápai Lajos azt felelte: az Alkotmánybíróság előtt van az ügy.

A Magyar Fórumban (A lelki roncsolás súlyosabb 5.o.) Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök nyilatkozik az egyházi iskolák hatvan évvel ezelőtti államosításáról, hangsúlyozva annak máig ható, gyászos következményeit. „Mindig is mondjuk és tudjuk, hogy elég nagy veszteséget okoztak a nemzetnek, mindannyiunknak az elmúlt, 1990 előtti évtizedek. A gazdaságról sokat beszélnek, az elindulhat még a javulás útján, bár most még az sincs jó helyzetben. De talán ennek még jobban látjuk a végét, optimisták lehetünk előbb-utóbb. Sokkal nagyobb sérüléseket okozott azonban lelkileg szerintem az elmúlt évtizedek diktatúrája, így nagyobb az a roncsoló hatás, ami a társadalmat érte, ez nagyobb sebeket okozott, mint a rossz gazdaság.” A főpásztor elmondta azt is, hogy 1990 után „az egyház, nagyon sok egyházmegye, szerzetesrend megpróbált mindent megtenni, hogy újra szolgálhassa a társadalmat a közoktatási intézményeivel.” Azzal kapcsolatban, hogy a vallás- és egyházellenes erők őt is megvádolták azzal, hogy a Kádár-redszerben együttműködött az állambiztonsági szervekkel – a közelmúltban a bíróság megállapította, hogy ezek a vádak igaztalanok, és terjesztőiket kártérítésre és helyreigazításra kötelezte –, Kiss-Rigó László azt mondta: „Én nem vagyok mazochista, nem mondom, hogy jó dolog, ha az embert bántják, vagy azt az intézményt, amelynek tagja, vagy amelyet képvisel. De azért azt meg kell mondanom, hogy a kereszténység akkor mindig megtalálta az identitását, az önazonosságát, amikor ellenfél volt. Nyilvánvalóan nem azt mondom, hogy a vértanúság kora még az első három században volt az igazi, de bizony valljuk be, hogy elkényelmesedünk, és nemcsak most, hanem a puha Kádár-diktatúrában is elkényelmesedett egy kicsit az egyház. Nem várhatjuk, hogy csak azért, mert mi Jézusra vagy az egyházra hivatkozunk, tapsoljanak az emberek, bizony emberi példával, teljesítménnyel kell tiszteletet kicsiholni, nem azzal, hogy mi bárkire hivatkozunk.”

Magyar Kurír