Napi sajtószemle

Külföld

A Blikk (20.o.) és a Bors (2-3.o.) is Felajánlotta szerveit a pápa címekkel közlik, hogy a Vatikán lapjában, a L’ Osservatore Romano-ban megjelent: XVI. Benedek pápa még bíborosként elhatározta: „halála után donorként adná szerveit rászoruló betegek számára.” A Blikk megjegyzi, hogy ezt a felajánlást pápaként már nem tehetné meg. A Vatikán lapjában a szervadományozással foglalkozó olasz testület, az Association of Organ Donors „adta ki a Szentatya titkát.” A Blikknek egy neve elhallgatását kérő vatikáni hivatalnok azt mondta: „A pápa valódi szándékáról senki nem tud. Jogában áll megváltoztatni a rendeletet, de erről még nem volt szó. Az is lehet, hogy Szent Péter utódaként a kétezer éves hagyományokhoz alkalmazkodik.” A bulvárlap emlékeztet rá: a katolikus vallás hivatalosan támogatja a szervadományozást, hiszen egy emberi élet megmentése hitük szerint Istennek tetsző cselekedet. A Bors szerint viszont „Sokakban megdöbbenést keltett” a hír, „többen összeegyeztethetetlennek tartják a Bibliával, de a Vatikán szóvivője hangsúlyozta, a vallási vezető döntése nem ellentétes az egyház tanításával.” A bulvárlapnak Lipp László katolikus lelkipásztor elmondta: „A szeretet szép gesztusának tartom XVI. Benedek pápa felajánlását. Én is ezen a véleményen vagyok. A személyimben ott a cetli, hogy adott esetben ne küzdjenek értem, inkább adják oda szerveimet a rászorulóknak.” Márton János, a Szervkoordinációs Iroda igazgatója leszögezte: „A Szentatya felajánlása mögött követendő példát érzek. Főleg azért, mert novemberben a szervátültetés etikai kérdéseiről tartanak konferenciát Vatikánvárosban.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (14.o.) T. Pintér Károly Mit akar az Isten? című Biblia-elemzésének kiindulópontja Szent Pál római levelének egyik passzusa: „… akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8,28). Az Evangélikus Élet főszerkesztője felidézi, hogy a közelmúltban elolvasta Charles W. Colson 1975-ben írt önéletrajzát, amitől újjászületett. Colson Richard Nixon néhai amerikai elnök tanácsadójaként „vitte el a balhét” – hetedmagával – a hírhedt Watergate-ügyben. Egytől három évig terjedő börtönbüntetést kapott, s bár jó esélye lett volna megúszni a börtönt, nem sokkal a vádemelések előtt élő hitre jutott. A média gúnyolódott rajta. Az ügyvédi irodát vezető Colson és újdonsült keresztény testvérei is könyörögtek Istenhez, hogy a legenyhébb – felfüggesztett – büntetést kapjon. Az, hogy végül az ítélet mégis három évig „terjedhető”, letöltendő börtönbüntetés lett, nem ingatta meg Colson hitét, aki az ítélethirdetés után azt kérte Istentől, hogy részesülhessen a kilátásba helyezett elnöki amnesztiában. Ám az új elnöktől, Fordtól kegyelmet csak Nixon kapott, a többiek nem. Colson osztozni kényszerült a maxwelli börtön fogvatartottjainak „számára is döbbenetes felismeréseket rejtő sanyarú sorsában”, de továbbra is imádkozott, nem csak magáért, hanem másokért is. Szabadulása után pedig visszatért Maxwellbe, s létrehozta azt a keresztény hálózatot, amely alapja lett a fogvatartottak legnagyobb, 1992 óta magyar tagozattal is rendelkező nemzetközi szervezetének, a Testvéri Börtöntársaságnak. Colson 1993-ban megkapta a Templeton-díjat. Az ezzel járó egymillió dollárt a börtönmisszió szolgálatára ajánlotta fel. T. Pintér Károly figyelmeztet: „… amikor elhagyja ajkunkat a ’ha Isten is úgy akarja’ végszó, nem árt tudnunk, hogy Isten mindig az ember javát akarja. Legfőképpen azt, hogy ’el ne vesszen, hanem örök élete legyen’. Azért nekünk is marad feladat: hit ahhoz, hogy ezt elhiggyük.” A cikkíró leír egy történetet: egy ateista túrázás közben megcsúszik a völgy fölé magasodó sziklán, és zuhanni kezd. Egyik kezével az utolsó pillanatban sikerül megmarkolnia egy fűcsomót, de magatehetetlenül himbálózik ég és föld között. Végső kétségbeesésében az ég felé kiált, hogy van-e ott valaki? S csodák csodájára Isten válaszol neki. Megkérdezi, elhiszi-e az ateista, hogy meg tudja és meg akarja menteni? „Hiszem, hiszem, csak csinálj már valamit! Mitévő legyek?” – hangzik a válasz. „Engedd el a fűcsomót” – mondja Isten. Mire az ég és föld között himbálózó hegymászó ateista így reagál: „… hééé? Van ott fenn valaki más?”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Hiteltelenné tették az MDF-et! 4.o.) Lezsák Sándor, az MDF alapítója és volt elnöke, az Országgyűlés fideszes alelnöke nyilatkozik abból az alkalomból, hogy az általa vezetett Nemzeti Fórum gyűlést tartott Lakitelken, megemlékezve a II. lakitelki találkozó 20. évfordulójáról. A magyar oktatás- és nevelésügy helyzetét elemezve Lezsák elmondta: „A jövőellenes állami előírások miatt 2007-ben csaknem tízezer pedagógus kényszerült elhagyni a katedrát. A pályán maradó többség sorsa bizonytalan, kiszolgáltatottságuk növekedett. A rendvédelmi hatóságok, de az oktatásért felelős szaktárca sem védelmezi a közfeladatot ellátó tanárok testi épségét. Bármelyik renitens diák ütlegelheti, leköpheti, gyalázhatja a minden tekintélyétől és fegyelmi eszközétől megfosztott pedagógusokat. Ma a nevelést tudatosan nélkülöző neoliberális oktatáspolitika sok helyütt szinte ’csürhévé’ zülleszti a tanulói közösségeket, amelyekben sikk a felkészületlenség, a heccelődő szemtelenség, a nem tanulás. Az egyházi iskolák elleni brutális kormányzati támadás rejtett oka éppen az, hogy a keresztény erkölcsi szellemiséget megteremtő, nevelő iskola szembetűnő ellentéte az erőszakosan összevont, felduzzasztott iskolagyáraknak. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek azok az állami iskolák, tantestületek, ahol a szaktárca liberális erőlködése és fenyegetettsége ellenében is próbálnak pedagógusaink rendkívüli erőfeszítéssel, hivatástudatuknak megfelelő nevelő iskolát teremteni. Csak akkor válik sikeres és egészséges nemzetállammá ez az ország, ha a városi és a falusi iskolaépületek legalább úgy néznek majd ki – kívül-belül –, mint a korszerű bankfiókok. De ez még csak formai átalakítás lesz. A tartalom a keresztény szellemiségű nevelő iskola. Akik pedig a keresztény jelzőre fölszisszennek, azoknak ajánlom Márton Áron püspök gondolatait: ’A vallás állítólag magánügy, s így az iskolából kizárandó, de kérdem, hát a vallástalanság talán közügy, s azért az iskolába behozandó’?”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (2.o.) Az egyházak nem kaptak teljes kárpótlást címmel számol be a Parlamentben tegnap megrendezett konferenciáról, amelyet az Európai Egyházak Ökumenikus Laikus Centrumai Szövetsége szervezett. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország az egyetlen a volt keleti blokk államai közül, ahol az egyházak nem kaptak teljes körű kárpótlást, többek között az ingatlanjaik fenntartásához szükséges anyagi erőforrás sem áll rendelkezésükre. A felekezetek és az állam viszonyát elemezve az ellenzéki politikus emlékeztetett rá: a rendszerváltozás után nagyon liberális törvényt hoztak, amely lehetővé tette, hogy akár néhány ember is alapíthat egyházat. „Ezeknek a kisegyházaknak ugyanúgy lehet iskolájuk, templomuk, és ugyanúgy vonatkozik rájuk a vámmentesség bizonyos áruk Magyarországra hozatalakor” – mondta Balog Zoltán. Megemlítette azt is, hogy az első parlamenti nap előtt immár hagyományosan meghívja az Országház épületéhez közel eső református templomba a képviselőket egy közös istentiszteletre, majd onnan közösen átgyalogolnak a Parlamentbe.

Magyar Kurír