Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (3.o.) Szétvert egyházi oktatás főcímmel és A felekezeti iskolák napjainkban is anyagi gondokkal küzdenek felcímmel, a Magyar Nemzet (5.o.) Hatvan éve államosították az egyházi iskolákat főcímmel és Várszegi Asztrik szerint a felekezeti oktatást ma is negligálja a kormány alcímmel számol be Az egyházi iskolák államosítása Magyarországon, 1948 című konferenciáról (Lásd tegnapi számunkban Az egyházi iskolák államosítására emlékeztek című tudósítást – a szerk.) Mindkét lapnak nyilatkozik Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, a konferenciát szervező Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány elnöke. Kifejtette: a radikálisan megvalósított iskolaállamosítás az egyik legdrasztikusabb beavatkozás volt a kommunisták részéről a keresztény felekezetek életébe, nem csoda, hogy a társadalom mély ellenérzése kísérte. „Kivéreztünk. A diktatúra negyvenöt esztendeje szinte teljesen tönkretette az egyházi oktatást” – fogalmazott a püspök-főapát. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye arról, hogy a hatvanadik évforduló idején Hiller István oktatási miniszter hallani sem akar az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által nyáron megállapított, 2005–2006-ra vonatkozó 2,7 milliárd forint törvénytelenül visszatartott kiegészítő támogatásról, Várszegi Asztrik azt válaszolta: „Szívem szerint elválasztanám a két történetet, ám kétségtelen, hogy valahol ugyanannak a szocialista, liberális, szekularizált gondolkodásnak a folyománya, hogy az egyházi iskolákat ma is ennyire negligálja ez a kormány. Az volna a korrekt kormánymagatartás, hogy – ha már egyszer 18 évvel ezelőtt a keresztény iskolák újra beindulhattak – a nekik törvényesen járó finanszírozási adósságokat kifizetik.” Várszegi Asztrik az egyház és az állam jelenlegi viszonyáról azt mondta: a rendszerváltozás óta nem volt ilyen rideg a kapcsolatuk. „Néhány kivételtől eltekintve nincsen egészséges és nyitott kommunikáció a kormány és az egyes felekezetek között. Pedig mindkét félnek küldetése a magyar társadalom szolgálata, ehhez pedig félre kellene tenni az egyéni, olykor pártpolitikai érdekeket.” A pannonhalmi főapát rámutatott: a püspöki konferencia ma is nagy hangsúlyt helyez az oktatásra-nevelésre, ám az államosítás előtti szintet nem sikerült elérni a rendszerváltozás óta. A konferenciát szervező alapítvány elnöke egyúttal hangsúlyozta: az egyházi intézmények a keresztény értékek továbbadásának lehetőségét kínálják fel, és mindenki előtt nyitva vannak. Értéksemlegességet azonban értelmetlen lenne tőlük elvárni.

A Népszava (3.o.) Megsértették a püspök jó hírét címmel számol be arról, hogy a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletében megállapította: „Az Élet és Irodalom (ÉS) című hetilap és a közszolgálati televízió Az este című műsora megsértette Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök jó hírnevét, amikor összefüggésbe hozták a Kádár-rendszer belső elhárításával, mivel nem bizonyosodott be a püspök ügynökmúltja.” A médiumokat arra kötelezték, hogy 15 napon belül helyesbítsék korábbi közléseiket. Emellett a bíróság egymillió forint megfizetésére kötelezte az ÉS szerkesztőségét, valamint a cikk szerzőjét, Ungváry Krisztián történészt. Az ítélet ellen 15 napig fellebbezhetnek a felek.

A Magyar Fórumban (Kiszolgáltattak bennünket idegen tőkeérdeknek 3.o.) Osztie Zoltán, a Belvárosi Főplébánia-templom plébánosa, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke nyilatkozik, aki természetesnek mondta, hogy a KÉSZ pártok fölötti társadalmi csoportosulás, egyesület. „Egyáltalán a magunk keresztény mivolta, vagy a történelmi keresztény egyházakhoz kötődő tevékenysége önmagában véve is nyilvánvaló, hogy politikai pártok fölött áll. Ugyanazzal a kritikával kell, hogy illessük a magunk prófétai küldetésének megfelelően akár a jobboldali vagy baloldali pártokat, ha azok nem szolgálják megfelelő módon a nemzet és a társadalom jobblétét. Ma Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy megfogyatkozott a lelkiismeretes munkavégzés, és nagyon sok a visszaélés, az árulás. Sajnos nem hallgathatjuk el, milyen mértékben áruló, nemzetáruló a jelenlegi kormány, de látunk problémát a jobboldali pártok és politikusok körében is. Nagyon nagy bajban vagyunk és nagyon kemény a valóság. Pusztulunk. És ez a liberális társadalmak velejárója, és a magyar valóság tapasztalata.” A KÉSZ elnöke mindenkinek a figyelmébe ajánlja a Szentatyának, XVI. Benedek pápának „azt a gyönyörű enciklikáját, amelyet éppen a keresztény remény megfogalmazásaként adott közre, és kincse az egész emberiségnek, a világnak, a keresztény reménységről, az üdvösség reményéről beszél ebben a dokumentumában és fejti ki a keresztény remény alapjait. Ezt érdemes komolyan átgondolni és elmélyedni benne. Számunkra mindenekelőtt az Istenbe vetett hit ennek a reménységnek az alapja, vagyis az, hogy érezzük, látjuk a magunk elégtelenségét abban a vonatkozásban, hogy meg tudjuk oldani az emberiség óriási problémáit. Hiszen tehetetlennek érezzük magunkat sokszor mi, az átlagemberek, a kisemberek a hatalom pusztító terrorjával szemben. Mint ahogy tehetetlenek is vagyunk. Mit tud tenni az átlagember – a mindennapok küzdelme mellett – az oktatás ügyében, vagy annak érdekében, hogy a magyar egészségügy teljes elpusztítása ne menjen végbe? Az ország felelős vezetőinek lenne a feladatuk, hogy az élet feltételeit biztosítsák. Ehelyett egyenesen tudatos, tervszerű pusztítás folyik. Kiszolgáltattak bennünket idegen tőkeérdekeknek. Egyetlen olyan erő van, akivel az együttműködés mégiscsak jövőt építhet a reménytelenség közepette is, és ez az Isten erejére való hagyatkozás. Ez nem azt jelenti, hogy tétlenül várjuk a sült galambot és majd megoldja helyettünk a problémákat, de a saját elégtelen erőnk fölhasználása mellett van egy olyan erő, amelyik a történelemnek a végső irányítója, és ez maga Jézus Krisztus. A vele való együttműködés az, ami lehetővé teszi, hogy itt egy új ország, az ő országa épüljön… Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni az SZDSZ durva plakátjára, amelyen azt hirdette nagy betűkkel: jöjjön el az én országom. Ezzel szemben áll a mi hitvallásunk, az életünket irányító hit: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mi ezzel akarunk együttműködni, ezt az országot akarjuk Jézussal építeni. Õvele viszont mindenre képesek vagyunk. Önmagunkban nem, de az Istennel bármire képesek vagyunk, az emberi lehetetlenségek közepette is.”

Magyar Kurír