Napi sajtószemle

A tegnapi Magyar Hírlap után ma a Magyar Nemzet (4.o.) Becsapva érzik magukat az egyházak címmel foglalkozik azzal, hogy nem tudja tartani a kormány az általa vállalt határidőt annak a konszenzusos rendeletnek a megalkotására, amely újraszabályozná az egyházi közoktatás finanszírozását. „Ráadásul a kabinet továbbra sem kívánja rendezni az Állami Számvevőszék által is megállapított 2,7 milliárd forintos tartozását az iskolafenntartó felekezeteknek… Az MSZP-s kultuszminiszter, Hiller István elutasítja a számvevőszék – mint független parlamenti ellenőrző szerv – vizsgálati eredményét, és nem gondolja, hogy adós a kormány az egyházaknak. Még a tavalyra vonatkozó korrekt elszámolásra sem láthatnak garanciát az állami közfeladatokat átvállaló vallási közösségek ” – írja a polgári napilap.

A Magyar Hírlap (14.o.) Ahol a Liszt-mise gondolata fogant címmel készített összeállítást az esztergomi Liszt Ferenc-hétről, kiemelve, hogy a nyitóhangverseny a mester Esztergomi miséjének előadása volt. A mise eredeti verzióját augusztus 30-án adják elő ugyanitt. Domokos Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont munkatársa a lapnak elmondta: IX. Pius pápa – aki Liszt Ferencet a Nagy Szent Gergely érdemrend parancsnoki fokozatával tüntette ki – Meluzzi karnagyot bízta meg, hogy a templomi adottságoknak megfelelően készítsen az Esztergomi miséből egy orgonakivonatot, hogy a Szent Péter-bazilikában is előadhassák. A kézirat a vatikáni könyvtárban lapult, míg Ács József, az Eschweileri Liszt Társaság elnöke föl nem kutatta, majd az eschweileri Szent Péter és Pál-templomban bemutatta. Maga Ács játssza ezúttal orgonán a vatikáni változatot, amelyet eschweileri énekkara, a budapesti Mátyás-templom kórusa, az esztergomi Balassi Bálint Vegyes Kar és a budapesti Belvárosi templom kórusa énekel, Baróti István orgonaművész vezényletével.” A lap idéz Liszt Ferenc Wagnerhez írt leveléből: „Inkább imádkoztam a művet, mintsem komponáltam.” A Magyar Hírlap szerint „A mise már-már himnikus, illően a monumentális székesegyház avatásához. A szoprán Palatinus Violetta, az alt Bakos Kornélia, a tenor Molnár András és a basszus Tóth János a jobbára emelkedő dallamívek során átjuttatják a művet a kegyeletteljesség szférájába. A mise hallatán megérthettük hát Székely János esztergomi segédpüspök szavait, miszerint Lisztet IX. Pius pápa ’az én Palestrinám’-ként aposztrofálta, s azt is, hogy a bazilika avatási ünnepsége, amelyet Liszt miséje koronázott meg, a Bach-korszakot átvészelt magyarság ébredését jelezte (1856-ot írunk!). Jellemző epizódként említi a püspök, hogy amikor Scitovszky prímás Ferenc József előtt – egyeztetés nélkül – magyarul mondta el avatási beszédét, Haynau a császárnak megjegyezte: ez felségsértés.”

A Népszabadságban (Körülöttem… 5.o.) a 80 éves Losonczi Ágnes szociológus nyilatkozik, aki napjaink egyik legnagyobb gondjának nevezi, hogy „minden oldalon mindig elmaradt a megtisztító szembenézés. 2000 tájékán sokan kértek bocsánatot. II. János Pál bocsánatot kért az inkvizícióért, a reformátusok üldözéséért, a holokausztért. Clinton bocsánatot kért az indiánoktól. A dél-afrikai rendszerváltás után Nelson Mandela és Desmond Tutu azoknak adtak amnesztiát, akik a megkínzottak előtt elismerték bűneiket. Vallomásuk segített feloldani a gyűlöletet bennük és velük szemben is. Itthon ennek a közelébe sem jutottunk. Nagy politikai és gazdasági különbségek vannak, ez elégedetlenséghez vezet, és újra feltépi a sebeket, amelyeknek már régen be kellett volna hegedniük.”

Magyar Kurír