Napi sajtószemle

A hétfői Magyar Hírlap és Magyar Nemzet után ma a Hetek (Elnökjelöltek a hitről 11.o.) számol be arról a kaliforniai fórumról, amelyen a két amerikai elnökjelölt – a demokrata párti Barack Obama, illetve a republikánus John McCain – beszélgetett a hitéről, erkölcsi kérdésekről Richard D. Warren, evangéliumi lelkésszel, aki a 22 ezer tagot számláló Saddleback gyülekezet alapítója és vezető pásztora. (Lásd augusztus 18-ai sajtószemlénket – a szerk.) A Hetek beszámolójában többek között új információ, hogy a fórumon szóba került a gonosz létezésének kérdése is. Obama szerint az ember nem lesz képes eltörölni a gonoszt a Földről, mert „ez Isten feladata”. McCain Oszama bin Ladenre utalt, arra a gonoszra, akit le kell győzni, mivel „a XXI. század transzcendens kihívásával állunk szemben: a szélsőséges, radikális iszlámmal”. A Hetek beszámolója arra is kitér, hogy az Amerikai Egyesült Államokban minden negyedik felnőtt teljes evangéliumi kereszténynek vallja magát, és a csoport évek óta nagy befolyással rendelkezik az amerikai közéletben, ezért támogatásuk megszerzése kulcsfontosságú az elnökjelöltek számára. A CNN július végi közvélemény-kutatása szerint a fehér újjászületett, illetve az evangéliumi szavazók 67 százaléka McCainre, 24 százaléka pedig Obamára adná le szavazatát. A hetilap megjegyzi: bár az arizonai szenátor előnye jelentősnek tűnik, 11 százalékkal elmarad George W. Bush 2004-es eredményétől, aki a felmérések szerint az evangéliumiak körében 78:21 arányban győzött John Kerryvel szemben.

Ugyancsak a Hetekben (14-15.o.) Grüll Tibor A végső Babilon címmel ír arról, hogy az „utolsó idők menetrendjével” foglalkozó amerikai neoprotestáns bibliamagyarázók mostanában előszeretettel azonosítják a Jelenések könyvében szereplő „végső Babilont” az Irakban fekvő történelmi romvárossal. A végidők Babilonja természetesen egy újjáépülő metropolisz lenne, amelyre ráillik majd a Biblia profetikus leírása: „ez ama nagy város, amelynek királysága van a föld királyain”. A cikk történész szerzője szerint azonban a fenevad és a nagy parázna – „amelyet a Jelenések könyve összefoglaló néven Babilonnak nevez” – tulajdonságai „kizárják, hogy akár Jeruzsálemről, akár a történelmi Babilonról lehetne szó. A népekre, nemzetekre kiterjedő világhatalom; az egységes világkereskedelmi rendszer; az okkult és bálványimádó hamis vallás; a szentek és próféták üldözése; a fogyasztást és szórakozást hajhászó hedonizmus – mind-mind a Római Birodalom és azon belül is Róma jellemző tulajdonságai.” Grüll Tibor szerint Babilon és Róma azonosítása más újszövetségi igehellyel is alátámasztható: „Péter apostol, aki a hagyomány szerint Pállal együtt Rómában fejezte be földi pályafutását a 64-es Nero-féle keresztényüldözéskor, levelét ezzel a mondattal zárta: ’köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet, és Márk, az én fiam’ (Pét 5,13). Mivel Márk, aki Péter tolmácsa volt, evangéliumát Rómában, és nem a történelmi Babilon romjai között írta, Péter minden bizonnyal a ’választott babiloni gyülekezeten’ is a Rómában élő keresztényeket értette” – írja Grüll Tibor, hangsúlyozva: rabbinikus források körében is ismert volt a Róma = Babilon azonosítás. „Az Énekek éneke kommentárjában a 3-4. században élt rabbi Lévi neve alatt olvasható egy történet. Eszerint a rómaiak minden évben felépítettek két kunyhót, melyek rendre összedőltek. Végül jött egy öreg zsidó, Abba Kólon, aki azt mondta nekik, hogy az építmények mindaddig nem fognak megállni, amíg a vályogba nem keverik az Eufrátesz vizét. Abba Kólon önként ajánlkozott, hogy elhozza a folyó vizét a rómaiaknak. Ettől kezdve a kunyhók többé nem dőltek össze. A várost, amely ily módon épült fel, Róma-Babilonnak nevezték.” A cikkíró arra is emlékeztet, hogy a rabbinikus írásokban Róma a sötétség helye, maga a megtestesült gonoszság, csakúgy mint Babilon az ószövetségi prófétáknál. A két várost ezentúl összekötötte még a Templom kétszeri lerombolása, melyet Kr. e. 586-ban a babiloniak, Kr. e. 70-ben pedig a rómaiak hajtottak végre.

Magyar Kurír