Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (27.o.) Fáy Zoltán Együtt és külön címmel ír arról, hogy „Furcsa módon kívánta megünnepelni a Humanae vitae enciklika negyvenedik évfordulóját a Catholics for choice nevű – ’tudatos katolikus’ – tömörülés: egész oldalas fizetett hirdetést tett közzé a baloldali Corriere della Sera nevű olasz napilapban. A hirdetés – meglepő módon – tiltakozás VI. Pál 1968. július 25-én aláírt enciklikája ellen. Már amennyiben meglepőnek lehet nevezni e lépést – látván az aláírók névsorát. Federico Lombardi szentszéki szóvivő szerint javarészt olyan csoportok tagjai támogatták a reklám megjelentését, amelyek más tekintetben is szemben állnak az egyházi tanítóhivatallal, például nem fogadják el a házastársi erkölcsre vonatkozó katolikus tanítást, vagy a nők pappá szentelése mellett kardoskodnak.” A cikkíró ismerteti a The Tablet című angol katolikus hetilap és a Cambridge Egyetem közösen készített felmérésének eredményét, amely a Humanae vitae enciklika évfordulójára jelent meg. Ezek szerint a gyakorló angol katolikusok – 18-45 év közöttiekről van szó – fontosnak tartják a család intézményét, de a többség már a házasságkötés előtt együtt él partnerével. Mindössze három százalékuk gondolja úgy, hogy a szexuális egyesülésnek mindig nyitottnak kell lennie a gyermeknemzésre. Az óvszer használatát kilenc százalék tartja rossznak, 16 százalék a spirált, 18,5 százalék a nem egészségügyi okból történő sterilizációt, 35 százalék az esemény utáni tablettát. A válaszadók 54 százaléka szerint az egyháznak újra kellene gondolnia hivatalos tanítását a fogamzásgátlásról, amelyet jelenleg ugyanannyian – 57 százalék – tartanak helyesnek, mint amennyien tévesnek. Fáy Zoltán jellemzőnek tartja, hogy a vallásukat gyakorló angol katolikusok 38 százaléka hisz a reinkarnációban, 31 százaléka bizonytalan benne, s mindössze ugyanennyien utasítják el a létezését. A cikkíró hangsúlyozza: „Mindez bizonyos szempontból nagyon beszédes, számtalan lelkipásztori problémát vet fel, de erkölcsi kérdésben aligha valószínű, hogy az egyházi tanítás közvélemény-kutatási eredményekhez próbálna igazodni valaha is. II. János Pál több pápai dokumentumban is megerősítette a Humanae vitae főbb elveit…, s szemmel láthatólag XVI. Benedek pápa sem kíván változtatni e téren.” Fáy Zoltán emlékeztet rá, hogy május elején kétnapos konferenciát tartottak a Pápai Lateráni Egyetemen a Humanae vitae enciklika aktualitásáról, és a résztvevőket XVI. Benedek pápa fogadta. Hozzájuk intézett beszédében hangsúlyozta az emberi élet és méltóság tiszteletét, s figyelmeztetett: „Egyetlen szabad és demokratikus társadalomnak sem válik becsületére, ha hamis illúziókat kelt a szerelem terén, vagy elkendőzi a szexualitás gyakorlásával járó felelősséget. A szabadság ugyanúgy összetartozik az igazsággal, mint a felelősség a másikért való áldozatvállalással. Enélkül nem növekszik az emberiség, és fennáll a veszélye annak, hogy bezárkózik a fojtogató önzés körébe.”

A Népszava (2.o.) Fasizmustól óv a katolikus lap című írása szerint egyre hevesebbek az ellentétek Silvio Berlusconi miniszterelnök és a patinás katolikus lap, a Famiglia Cristiana között. A milliós példányszámú újság az elmúlt időben igen hevesen támadta a jobboldali olasz kormány intézkedéseit, így azt, hogy a biztonság javítására katonákat vetnek be, illetve digitális ujjnyomatokat kérnek a cigány fiataloktól. A lap főszerkesztő-helyettese egyenesen azt mondta: csak reménykedni tud abban, hogy Olaszországban nem köszönt be újra a fasizmus, „valamilyen más formában.” A Népszava szerint „az egyházon belül sincs teljes egyetértés Berlusconiék megítélését illetően. A Vatikán ugyanis elhatárolódott a lapban foglaltaktól. Federico Lombardi szóvivő kijelentette, hogy a lap nem a Vatikán és nem is az olasz katolikus püspöki konferencia nevében beszél. Berlusconi kormánya igen heves támadást intézett ezután a Famiglia Cristiana ellen. Carlo Giovanardi államtitkár közölte: ’A maguk hangneme fasiszta’. Ignazio La Russa védelmi miniszter pedig így foglalt állást: ’Úgy látszik, ezeknek a meséknek nem lehet határt szabni’.” A Népszava szerint a kormányzat tisztségviselői már korábban is „katolikus kommunizmussal” vádolták az újság szerkesztőit. Az egész vita abból alakult ki, hogy Berlusconi egyetlen katolikus minisztert sem választott be kormányába. A Népszava azt is megemlíti: bár a Famiglia Cristiana és a Szentszék viszonya nem mindig felhőtlen, a lap megvásárolható az olasz plébániákon.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (14.o.) Szőnyi Szilárd A magyarok Istene című írásának kiindulópontja Tamás Áron figyelmeztetése: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” A cikkíró szerint „Az Istenbe vetett hit és a nemzeti kötődés egymáshoz való viszonyának értékelésekor két hibát lehet elkövetni. Az egyik az adott népközösséghez tartozás túlvilági elemekkel vegyített abszolutizálása. A másik a katolikusnak, vagyis egyetemesnek nevezett egyház nemzetek felettiségének túlhangsúlyozása. Húsvét közeledtével mindig erős a csábítás, hogy a haza sorsán borongó honfitársaink afféle – a blaszfémia határát súroló, de legalábbis fülsértően közhelyes – szójátékkal ’nemzeti feltámadás’-ban reménykedjenek. Szent Istvánkor a magyarság és a kereszténység közti kapcsolat boncolgatása vagy éppen megkérdőjelezése szülheti a túlzás különféle példáit. A kérdés voltaképpen az Isten, haza, család szóegyüttes politikai jelszóvá züllött kifejezéseinek sorrendi problematikáját takarja – már ha sorrendet lehet felállítani a három érték között. Az egyik ugyanis a másikból következik, így nem lehet kijátszani őket egymás ellen. A családomat és a hazámat mint szűkebb, illetve tágabb közösségemet tekintem magaménak. Az egyikhez mindennapi következményekkel járó szeretet, a másikhoz elvontabb, ám annál kitéphetetlenebb vonzalom fűz, ám úgy kerek a világ, ha mindkettőt átjárja az istenszeretet, valamint az abból fakadó emberszeretet.” Szőnyi Szilárd szerint amikor annak jelentőségéről elmélkedünk, hogy Szent István élete végén Szűz Máriának ajánlotta fel Magyarországot, „akkor a hitbéli megfontolások mellett érdemes figyelembe venni a külpolitikai körülményeket is. Az újszülött magyar állam függetlensége szempontjából különös jelentőséggel bírt, hogy első királyunk nem a német-római császárnak és – Szent Péteren keresztül – nem is a pápának, hanem Jézus anyjának oltalmába ajánlotta a nemzetet. Paradox módon tehát amikor Máriát a Magyarok Nagyasszonyaként ünnepeljük, és a néki való felajánlásból eredeztetjük népünk és a kereszténység ősi kapcsolatát, a pápai fennhatóság kikerülésének szándékára is emlékezünk.” Az ősmagyar vallást hirdetőkkel kapcsolatban a cikkíró így fogalmaz: „…alighanem rájuk is áll a gyümölcseiről ismerszik meg a fa igazsága. Ha valaki a korabeli hitvilág mai megélése által jobb ember lesz, annak, tűnjék bár még oly anakronisztikusnak is a vallásgyakorlata, csak örülni lehet. De joggal húzhatjuk fel a szemöldökünket, ha csak valamiféle kisebbrendűségi érzésből táplálkozó nemzeti frusztráltság megnyilvánulásáról van szó, adott esetben agresszív módon” – írja Szőnyi Szilárd.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Mindig Isten osztja az érmeket 5. o.) a hetvenéves Balczó András, A Nemzet Sportolója nyilatkozik. A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó elmondta: „Tudom, hogy mindig az Isten osztja ki az érmeket (meg a századik helyet). Õ dönti el, hogy ki fog nyerni, de én mondhatom el magamról, hogy az öttusa-sportban, vagy az év sportolója sorozatban, vagy a közvéleményt megszavaztatva én részesültem a legtöbbször a nyerés kegyelmében. Miért én kaptam mindezt? Nem tudom. Csak azt, hogy ez mekkora felelősséggel jár együtt. Ezt pedig nem lehet lepasszolni.” Balczó András figyelmeztet: „Önfelmentés terén mindannyian óriási képességekkel rendelkezünk. Önbecsapásban vagyunk a legnagyobbak. A Biblia azonban kimondja: szegülj ellene a gonosznak és menekülj el előle. Ezt mondja Jézus. Van egy olyan ószövetségi jövendölés Jézusra vonatkozóan: ok nélkül gyűlölik… Maga Jézus is azt mondja a tanítványoknak, ha a világból valók lennétek, akkor szeretnének benneteket. De nem e világból valók vagytok. Itt van ez a gyakran emlegetett modus vivendi is. Az ember talán önmagát ismeri a legkevésbé, más emberhez, a külvilághoz mindig jobb szimata van, mint saját magához. A legnagyobb meglepetések mindig saját magával kapcsolatban érik. Az a gyanúm, hogy kicsivel mindig jobbnak gondoljuk magunkat (illetve sokkal jobbnak), mint amilyenek valójában vagyunk. Nem meglepő. Az ember természetéből fakad, hogy szeretné jónak látni magát. Ahogy azonban az idő halad, s megpróbál ellene szegülni a gyengeségeinek, akkor kénytelen megtapasztalni, hogy gyengébb, mint gondolta. A magunkban való folyamatos csalódás alapélményünk, de e nélkül nincs előrejutás.”

Magyar Kurír