Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Zarándoklat… 14.o.) közli, hogy augusztus 20-án országos zarándoklatot tartanak a Pannonhalmi Főapátságban. Az apátságot az ünnep napján vezetés nélkül is meg lehet tekinteni, de minden egész órakor vezetést tartanak, amelyhez bárki útközben is csatlakozhat.

A Népszabadság (24.o.) A Vatikán magyar diplomatája címmel mutatja be Pintér Gábort, a párizsi Apostoli Nunciatúra munkatársát, kiemelve, hogy a 44 éves pap „a Vatikán egyetlen magyar diplomatája… egy tiszazugi faluból jutott a pápai prelátusságig”. A prelátus elismeri, hogy Franciaországban kevesebben gyakorolják a vallásukat, mint 50 vagy 100 éve, de ezt minőségibb módon teszik. Nagyon örvendetesnek tartja, hogy a fiatalok körében tapasztalható egyfajta vallási megújulás, a szeptemberi pápalátogatás iránti érdeklődés is ezt bizonyítja. Politikai és társadalmi kérdésekről szólva a lap megfogalmazása szerint „a diplomata egy kicsit kilép a szerepéből és szenvedélyesen” érvel: „Fontos az egyház és az állam jogi szétválasztása, de a gyakorlatban inkább együttélésről és kölcsönhatásról beszélhetünk. A politika eltávolodott a társadalomtól, kevesek játékszere lett. Örülök, hogy Nicolas Sarkozy ki mert mondani olyan dolgokat, amelyekről korábban nem nagyon illett beszélni. A személyes hit magánügy, de azzal nem értek egyet, ha azt állítják, hogy az egyház csak a templomokban fejtheti ki tevékenységét. Az egyház a társadalom része. Például az abortusz, az eutanázia, a család vagy a bioetika számos területe nem csupán egyházi ügyek, hanem nagyon is társadalmi kérdések: az egyház senkire sem akarja rákényszeríteni véleményét, de igényt formál arra, hogy hallassa hangját és eljuttassa tanítását a társadalom minden rétegéhez.” Pintér Gábor naponta misézik a nagykövetség magánkápolnájában, több, Párizsban szolgáló diplomatakollégáját is gyóntatja, és gyakran hívják szertartások vezetésére. Rendszeresen hazalátogat Magyarországra, és követi a történéseket. Kifejtette: „A vatikáni diplomácia különlegessége, hogy – más nagykövetségekkel ellentétben – nem kell gazdaságpolitikai, kereskedelmi és üzleti ügyekkel törődnie, ezért több idő jut más kérdésekkel mélyebben foglalkoznia. Ez egyben nagy presztízst is biztosít a vatikáni diplomáciának. Mondhatjuk, hogy a vatikáni diplomácia egyfajta lelkiismerete a világ diplomáciájának. A nunciatúra részt vesz a politikai erők közötti közvetítésben, így elősegítve polgárháborúk elkerülését; magam is vettem részt ilyen tárgyalásokon Port-au-Prince-ben és La Pazban is.” Pintér Gábor, aki korábban többek között szolgált Libanonban, Bolíviában, Haitiben és Svédországban is, elmondta: „Ha elmegy Afrikába, nem talál ateista embert. Latin-Amerikában nem is nagyon értik, mit jelent, hogy ateista. De Észak-Amerikában is az emberek több mint 90 százaléka istenhívőnek tartja magát. Csak Európában tűnik úgy, mintha visszaszorulóban lenne az egyház.” A Népszabadság kiemeli azt is, hogy Pintér Gábornak teológiából doktori végzettsége van, disszertációját a nácikkal szembeni ellenállás mártírjáról, a zsidómentő akciókban és a Hitler elleni merényletben részt vevő Dietrich Boenhoffer német evangélikus lelkész munkáiról írta.

A Heti Válasz (52-53.o.) Szent Márton nyomában címmel készített összeállítást arról, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen történésznek tanuló Márky Dániel és francia társa, a párizsi Sorbonne-on szintén történelmet hallgató Nicolas François avatta fel idén nyáron az Európai Szent Márton kulturális útvonalat. A két fiatal 1850 kilométert tett meg gyalog és kerékpárral, hogy elsőként járja végig a Szent Márton életét követő zarándokutat. A Szombathelytől Tours-ig vezető távot az Európa Tanács 2005-ben vette fel az európai kulturális útvonalak közé. A cikk szerint az út alatt a fiúk „jó néhányszor megtapasztalhatták az emberek önzetlenségét, segítőkészségét. A 15 kilós hátizsákokat cipelő fiatalokat a helybéliek többször is megszólították, egy-egy éjszakára befogadták őket. A lelki és fizikai kihívást jelentő útról lélekben gazdagodva tértek haza.” Az összeállítás kiemeli azt is, hogy a Tours-i Szent Márton Központ, mely a fiúk útját is finanszírozta, sokat tesz azért, hogy az emberek megismerjék az új európai kulturális útvonalat: a zarándokolni vagy csak túrázni vágyók az út kisebb szakaszairól is részletes útmutatást találnak. „A Santiago de Compostelába, Szent Jakab apostol sírjához vezető El Camino mellett ma már a Szent Márton út is feleleveníti Európa múltját, s közös jövőt teremthet” – írja a Heti Válasz.

A Magyar Hírlapban (Veszélyben… 4.o.) Gerenday Ágnes, a Rózsák terén álló, műemléki védettségű Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújításának finanszírozásáért létrehozott alapítvány titkára nyilatkozik. Elmondta: áldatlan állapotban van a pesti városrész második legnagyobb katolikus temploma. A rekonstrukció több mint tíz éve tart, de most a pénzhiány miatt megakadni látszik a felújítás. Az alapítvány titkára emlékeztetett rá: több mint egy évtized alatt szinte nemzeti összefogással sikerült a legfontosabb munkálatokat elvégezni, az életveszélyes tetőszerkezetet kicserélték, a külső részt restaurálták. Most az épület hosszanti hajóját kellene felújítani, de az alapítványnak erre nincs elég pénze. Pedig létfontosságú lenne a munka elvégzése, hiszen olykor vödörnyi darabok hullanak le a vakolatból. „Elismerem, drága beruházás, ám nem akármilyen épületről beszélünk. A VII. kerület egyetlen katolikus temploma valódi építészeti szenzáció, amely tulajdonképpen az Országház kistestvérének is tekinthető” – mondta Gerenday Ágnes, hozzátéve: 2002 óta folyamatosan megcsappantak az ilyen célzatú állami források. Ismeretes, hogy a Rózsák téri templom a Parlament tervezőjének, Steindl Imrének az egyetlen szakrális jellegű alkotása. Gerenday Ágnes szavaiból kiderül az is, hogy a legnagyobb problémát az okozta, amikor 2005-ben egy húszmillió forintos támogatás váratlan visszavonása miatt a restaurálási munkálatokhoz felállított állványzatot el kellett bontani, mert nem tudták kifizetni a szakembereket. „Mindig csodálkozom, amikor arról hallok, hogy százmilliók folynak el kormányzati propagandára” – mondta az alapítvány titkára, aki bízik a fenntartó Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében is, amely – bár pénzhiánnyal küzd – már eddig is jelentős összegeket áldozott az épület rendbehozatalára.

A Magyar Nemzetben (7.o.) Csontos János Templomosok címmel mutatja be a festői nógrádi falucska, Rárósmúlyad (ma Mu¾a, Szlovákia – a szerk.) templomát, amely 1909-ben épült, Magyarország első vasbeton templomaként. A községet manapság vegyesen lakják magyarok, szlovákok és cigányok. Együttesen sem elég módosak ahhoz, hogy a felújításra szoruló templom sürgető renoválási munkálataira önerőből előteremtsék a szükséges összeget. A falu fiatal plébánosa – aki öt-hat település lelki szolgálatát látja el – abban bízik, hogy a jövőre esedékes centenárium hatására „csörgedezni kezdenek némely pozsonyi és budapesti források”. A cikkíró említést tesz Kós Károly Zebegényben épített templomáról is – a híres építésznek és írónak ez volt az első templomi tervezése –, hangsúlyozva: a zebegényiek valóságos kultuszt teremtettek templomuk köré, minden nyár közepén koncertet, képzőművészeti kiállítást szerveznek. Csóka Árpád építészmérnök reméli, hogy szeptemberre a templom restaurált színes ablakai a helyükre kerülnek, mint ahogy öt esztendő alatt a szigetelést, a vakolatot, a kőburkolatot, a tetőt, sőt a toronysisakot is módszeresen megújították. A polgári napilap munkatársa, Lőcsei Gabriella jóvoltából pedig egy új üvegablakkal is gazdagodott a templom.

Magyar Kurír