Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (Népszavazás… 1.o.) és a Magyar Hírlap (Szavazhatnak… 6.o.) is közlik, hogy Svájcban megtartható a népszavazás arról, hogy betiltsák-e a minaretek építését az alpesi országban. A Szövetségi Kancellária ellenőrzése szerint ugyanis összegyűlt az ehhez szükséges, megfelelő számú aláírás. A népszavazást elsősorban a jobboldali konzervatív Svájci Néppárt és a vallási ihletésű Szövetségi Demokratikus Unió politikusai kezdeményezték, akik ezzel a „svájci társadalom növekvő iszlamizálódását” szeretnék megakadályozni.

Hazai hírek

A Népszabadságban (12. o.) Vankó Zsuzsanna A „keresztény Magyarország” és a vasárnap címmel reagál arra, hogy a KDNP a szabad vasárnap érdekében módosítani kívánja a Munka törvénykönyvét, s ezzel szoros kapcsolatban indítványt nyújtott be az alkotmány módosítására, amely szerint a preambulumba kerülnének a következő, alapelvi jelentőségű megfogalmazások: „… a Magyar Köztársaság valamennyi polgára, akik az igazságot, a jóságot és a szeretetet – mint minden emberi közösség alapjait a Jóistenbe vetett hitből, vagy más egyetemes értékek iránti meggyőződésből kifolyólag – tiszteletben tartjuk, megbecsülve és megőrizve mindazon erkölcsi, szellemi és kulturális értékeket, amelyek az európai keresztény hagyományokban és a magyarság történelmében gyökereznek. Érezve felelősségünket Isten, a nemzet és saját lelkiismeretünk előtt, megalkotjuk a Magyar Köztársaság Alkotmányát, mint az állam alaptörvényét.” Vankó Zsuzsa egyetért Bitó László íróval, aki azt állítja: „a szabad vasárnapért kampány valódi, mögöttes indítéka az egyházi érdekeket egész társadalmunkra rákényszeríteni akaró szándék.” A teológus cikkíró számára „szükségszerű” az a következtetés, hogy „a szabad vasárnapért kampány is a keresztény fundamentalizmus előretörését jelzi. Ennek az irányzatnak az a lényege, hogy valamely keresztény felekezet valláserkölcsi normáit állami törvények útján minden állampolgár számára kötelezővé kívánja tenni. Ily módon kívánja a maga értékrendjét – a meggyőződések pluralizmusát és a lelkiismereti szabadság elvét figyelmen kívül hagyva – az egész társadalom fundamentumává tenni, vagyis krisztianizálni a társadalmat. Mindezekben az egykori constantinusi fordulat alapeszméje kísért, amelynek a történelmi és teológiai-etikai kiértékelése máig nem történt meg a kereszténység szélesebb köreiben.” Vankó Zsuzsa szerint „sok jó szándékú, vallásos ember a társadalom erkölcseinek megjavulását várja a társadalom – kívülről és felülről irányított – valláserkölcsi alapokra helyezésétől. Lelkiismereti kényszerből azonban soha nem fakadt, törvényszerűen nem fakadhat valódi erkölcsi megjobbulás. Éppen ellenkező lesz az eredmény. A félelemből, vagy érdekből cselekvés csak még jobban korrumpálja az erkölcsöket. Meggyőződéses keresztényként természetesen örülnék annak, ha a valódi keresztény eszmék kovásza jobban átjárná a társadalmat, de ez csak belülről kifelé hatóan, hiteles személyek képviselete által és az önkéntesség elvének maradéktalan érvényesítésével történhet.” A cikkíró idéz a Jelenések könyvéből: „Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (22,17)

Magyar Kurír