Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) Nyílt levelet intéztek a pápához címmel számol be arról, hogy a legnagyobb példányszámú olasz napilap, a Corriera della Sera tegnapi számában közölte azt a nyílt levelet, amelyben a fogamzásgátlás tilalmának feloldását kérte XVI. Benedek pápától több mint ötven, „másként gondolkodó” katolikus csoport. A felhívást a fogamzásgátlással szemben állást foglaló pápai enciklika, VI. Pál Humanae Vitae kezdetű pápai körlevele kiadásának negyvenedik évfordulójára időzítették. A levél aláírói szerint a katolikus egyház fogamzásgátlással szemben álló elveinek „katasztrofális hatása volt a szegényekre és gyengékre szerte a világon, nők életét veszélyeztetve és milliókat kitéve a HIV-fertőzés veszélyének. A negyvenéves enciklika nagy feszültség és megosztottság forrása az egyházon belül, és teljes kudarc is, mert a legtöbb hívő él a fogamzásgátlás eszközével, s nem érzi úgy, hogy vétkezne.”

A Magyar Nemzet (Pátriárkák… 9.o.) beszámol arról, hogy tegnap I. Bartolomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka megérkezésével kezdődött meg Kijevben a Kijevi Rusz megalapításai, illetve a kereszténység felvétele 1020. évfordulója alkalmából rendezett négynapos ünnepi rendezvénysorozat, amelyre az ukrán fővárosba várják II. Alekszijt, Moszkva és egész Oroszország pátriárkáját is. A rendezvénysorozat előtt Viktor Juscsenko államfő, aki Ukrajnát a Kijevi Rusz örökösének tekinti, többször is reményét fejezte ki, hogy az évforduló eredményei hozzájárulnak a pravoszláv egyház regionális szervezetei közötti párbeszéd és közeledés megteremtéséhez. Juscsenko leszögezte: a kereszténység felvétele tette európaivá a nemzetet. A polgári napilap szerint „az események igazi intrikáját az adja, hogy II. Alekszij és a moszkvai alárendeltségű Ukrán Pravoszláv Egyház pátriárkája eleve ahhoz a feltételhez szabták a rendezvényeken való részvételüket, hogy azon nem kell találkozniuk az árulónak és egyháztörőnek tartott Filarettel, a kijevi alárendeltségű és a hatalom által támogatott Ukrán Pravoszláv Egyház pátriárkájával. Ugyanakkor Konstantinápoly egyetemes pátriárkája, akit személyesen Viktor Juscsenko fogadott a repülőtéren, a megérkezése pillanatában kijelentette: azért jött Kijevbe, hogy együtt imádkozzon az ukránokkal a pravoszláv egyházak egységének megteremtéséért. Ennek ellenére a konstantinápolyi és a moszkvai pátriárka ma estére tervezett, történelminek nevezett csúcstalálkozójára Filaretet nem hívták meg.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (10.o.) Szőnyi Szilárd Szent Péter és Pál sorsdöntő vitája címmel elemzi az apostolfejedelem és a népek apostolának ismert vitáját, amely „arról szólt, hogy a kereszténység a zsidóság egyik ága marad-e – és alkalmasint néhány emberöltőn belül elhal –, vagy miként (hitünk szerint Isten akaratától korántsem függetlenül) történt, világvallássá válik. A nemzetek apostolaként emlegetett Pál akkori fellépésével, illetve későbbi igehirdetésével utóbbihoz nyitott utat – a kereszténység pedig a Krisztus utáni hetvenes évekre végleg szakított a zsidó előírásokkal. Ez volt az a momentum, amikor a két vallás visszavonhatatlanul szétvált egymástól… Jézus halálával ugyanis korántsem volt egyértelmű, hogy, bár a zsidóságban gyökerező, de attól lényegileg különböző hit született. Nem arról van szó, hogy egyes zsidók úgy határoztak: addigi hitüket feladva, afféle eretnekként új egyházat ’gründolnak’; ők éppen hogy nem új vallást kívántak létrehozni, hanem őseik hitét akarták beteljesíteni. Mivel azonban a zsidóság nagy része nem követte őket, szükségszerűen távolodtak el korábbi hitsorsosaiktól és váltak egyházalapítóvá.” A cikkíró hangsúlyozza, hogy ilyen értelemben, „bár ma sokak számára a ’politikai korrektség’ ezt követeli, nem sok értelme van zsidó-keresztény kultúrkörről beszélni. Bár a gyökerek közösek, a később történtek miatt az alapvető kérdésekben nemigen van átjárás a két vallás – hát még a két kultúra! – között. Példa erre a messiáshívő (vagyis Krisztust megváltójukként elismerő) zsidók közössége: a mozgalom világszerte jelentéktelen szektaként létezik, és egyik vallás elismerését sem élvezi. A kereszténység persze sokat merített a korabeli zsidó hagyományból, ez a gesztus azonban nem vált kölcsönössé: a Jézus utáni zsidóság nemhogy nem tette magáévá az Újszövetség egyes részeit, de Krisztus követőire mindmáig szakadár szektaként tekint.”

A Magyar Nemzetben (Tanári… 38.o.) Vasbányai Ferenc nyilatkozik, aki 1957 és 1997 között negyven évig tanított magyart és történelmet a József Attila Gimnáziumban, amely az egyházi iskolák 1948. június 16-ai államosítása után, 1950-től viselte nagy költőnk nevét. Az intézmény ma ismét a ciszterciek tulajdonában van. Vasbányai Ferenc elmondta: „A József Attila Gimnázium legtöbb diákja gyermekként ismerkedett meg a keresztény világképpel. Sőt nyolc igazgatója közül talán hét éreztette tevékenységében, ítéleteiben, hogy nem híve a semleges oktatásnak, nevelésnek. A tanári kar pedig – bármilyen vegyes volt is – kötelességtudásával, igazságkeresésével mindig a keresztény értékek, elvek, normák közelében járt. Ha az érdek, a karrier, a megélhetés vagy a cinikus nyegleség néha szavakban gúnyt űzött is az ideákból, azért a tanulók és a tanárok túlnyomó többsége elvhűsége miatt sem tagadhatta meg azt a nyilvánvaló igazságot, amelyet Thomas Mann az 1930-as években így fogalmazott meg a kor ellenében: ’A kereszténység nem győzhető le úgy, hogy amaz erkölcsi színvonal alá szállunk, amelyre a vallás az emberiséget felemelte, hanem legföljebb úgy, hogy felülemelkedünk rajta. A kereszténység alkonyának vakmerő propagandistáitól azonban nem várhatjuk ezt’.”

Magyar Kurír