Napi sajtószemle

Az Élet és Irodalomban (5.o.) Tischler János Döntetlen című tanulmányában tárja fel annak hátterét, hogy miért játszott előkészületi mérkőzést 1966. május 3-án az angliai labdarúgó-világbajnokságra készülő magyar válogatott Lengyelországgal Chorzów-ban, noha ez a találkozó eredetileg nem volt beiktatva a felkészülési programba. A cikkből kiderül, hogy a lengyel pártvezetők Biszku Bélához, az MSZMP egyik legbefolyásosabb személyéhez fordultak, aki beleegyezett „a lengyel elvtársak” kérésébe, hogy létrejöjjön a találkozó a két válogatott között. A szerző kifejti: ennek előzménye szűk tíz esztendővel korábbra nyúltak vissza: „Az 1956 októberi változások nyomán szabadult többéves fogságából Stefan Wyszynski bíboros – az általa irányított lengyel katolikus egyház abban az időben is a legjelentősebbek közé tartozott Európában. A kommunista hatalom első számú ellenségként kezelte ezt az egyetlen intézményt, amelyet nem tudtak megtörni és ellenőrzésük alá vonni. A hazájában az Ezredév Prímásának is nevezett Wyszynski a rendszerrel szemben kitartó, de rugalmas ellenállás híveként mindvégig megőrizte egyháza függetlenségét. 1956 után megszűnt az egyház nyílt és kegyetlen üldözése, ugyanakkor a hatalom folyamatosan konfliktusokat provokált, hogy ily módon gátolja annak térnyerését. A Lengyel Egyesült Munkáspárt élén álló Wladyslaw Gomulka politikáját találóan jellemzi egyik vezető társának kijelentése: ’a klérusnak tudomásul kell vennie, hogy Lengyelországban nincs két állam, egy állam van és egy hatalom, a népi hatalom’.” Tischler kiemeli: annál nagyobb lett az „egyetlen hatalom” nyugtalansága, amikor Stefan Wyszynski a hívők tömeges mozgósítására szánta el magát a kereszténység felvételének millenniuma alkalmából. A hatalom válaszképpen 1966-ot a lengyel állam megalapításának 1000. évfordulójának nyilvánította. A cikkíró emlékeztet rá: 1791. május 3-án fogadták el lengyel földön az akkori világ egyik legliberálisabb alkotmányát, amely azonban sosem lépett életbe. Ennek ellenére május 3- az egyik legjelentősebb ünnep volt, míg a kommunisták az 1947-48-as hatalomátvételükkor eltörölték, sőt minden erővel akadályozták azokat, akik meg szerettek volna emlékezni erről a napról. A lengyel hatalom 1966-ban a nemzetközi munkásosztály ünnepét, május 1-jét szintén az ezeréves lengyel államiság szolgálatába akarta állítani, az egyház viszont május 3-ára zarándoklatot szervezett Czestochowába, a híres pálos kolostorba. A millennium egyik kiemelkedő rendezvényeként itt tartották a Mária-körmenetet Wyszynski bíboros vezetésével, amelyre félmillió hívőt vártak. A kommunista lengyel vezetés tehát azért szerette volna beiktatni a két ország labdarúgó-válogatottjának mérkőzését erre a napra, mert ahogy az MSZMP vezetőségéhez intézett levelükben fogalmaztak, abban bíztak, ez a mérkőzés „sok embert eltérítene a körmeneten való részvételtől.” A találkozó végül 1:1-es döntetlennel végződött, s mint ahogy Tischler János írja, „nemcsak a magyar válogatott ért el szerencsés döntetlent a lengyelekkel, hanem a hatalom is az egyházzal szemben”, legalábbis a hivatalos jelentések szerint. A cikkíró rámutat: 1966 áprilisáig „az illetékes vidéki szervek a politikai propaganda és bizonyos adminisztratív eszközök kombinált alkalmazásával komoly politikai presztízsveszteséget okoztak a felső egyházi vezetés reakciós részének, s elsősorban magának Wyszynski bíborosnak. Az év áprilisától tartó és az őszi időszakkal záruló második szakaszban viszont Wyszynskiéknek sikerült – ha nem is a tervezett létszámban és körülmények között – a hívő tömegek viszonylag nagy számát mozgósítaniuk, s jelentősen bepótolniuk azt a politikai presztízsveszteséget, amelyet az első szakaszban elszenvedtek. Nagyszámú rendezvényeiken komoly tömegek jelentek meg… Végül is az egész időszak a világi hatalom, közelebbről pedig a párt és állami vezetés számára kedvező – döntetlen körüli – végeredménnyel zárult, amit hivatalos helyen úgy fogalmaznak, hogy ’sikerült Wyszynskit megakadályozni céljai elérésében’.” Ám a cikkíró megállapítja: „… a lengyel kommunisták és velük együtt a varsói magyar diplomaták is tévedtek: a ’millenniumi háborúból’ valójában az egyház került ki győztesen. Ha valakinek kétségei vannak efelől, gondoljon csak arra, hogy alig egy évtized múltán, 1978 októberében Karol Wojty³a krakkói bíborost választották meg pápának, és II. János Pál elévülhetetlen érdemeket szerzett a kommunista rendszer összeomlásában hazájában, valamint egész térségünkben.”

A Magyar Hírlapban (4.o.) Kacsoh Dániel Kultúrharc és számtan című összeállításában tényként állapítja meg: „Egyre nagyobb viták kereszttüzébe kerül ismét az egyházi közoktatás állami finanszírozása, ám a felekezetek és a kormányzat közötti ellentétnek vannak előzményei. Az Állami Számvevőszék után már az Alkotmánybíróság is elmarasztalta a kabinetet ez ügyben, azonban a tárca továbbra sem reagál érdemben a kritikákra.” A lapnak nyilatkozó Semjén Zsolt, a KDNP elnöke szerint érthetetlen, miért kell változtatni a számítás módján, ha évekig nem volt vele gond. Mint mondta, a kormánynak csupán be kéne tartania a törvényt. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke azt kifogásolta, hogy törvényi szabályozás helyett kormányrendelet tisztázná az évek óta húzódó konfliktust, holott az ÁSZ jogszabályi rendezést javasol. A cikkíró hangsúlyozza: „Annyi mindenesetre biztos, hogy a liberális felfogás szerint az egyházaknak saját magukat kellene ellátniuk, csakhogy a felekezetek joggal vetik fel: iskoláik fenntartásával közfeladatot látnak el, amit az államnak igenis biztosítania kell. A szélesebb társadalom, de a közszereplők is előszeretettel keverik az egyház támogatását a közszolgálat támogatásával. Erre hívta fel a figyelmet a lapunknak adott korábbi nyilatkozatában a kereszténydemokrata Lukács Tamás is. A képviselő szerint a költségvetésben sehol sem található a ’papok pénze’.”

A Népszabadság (Tajkártya… 4.o.) néhány sorban közli: az egészségügyi tárca cáfolja azt a hírt, amely szerint a 2010-ig bevezetendő elektronikus tajkártya a biztosított hovatartozását is tartalmazná.

Magyar Kurír