Napi sajtószemle

A Népszava (2.o.) SMS-t írt a pápa a zarándokoknak, a Magyar Hírlap (7.o.) Negyedmillió fiatal és a pápa Sydney-ben címekkel hosszabban, a Magyar Nemzet (8.o.) Katolikus világtalálkozó címmel néhány sorban számol be arról, hogy a Szentatya üdvözlő SMS-üzenetével helyi idő szerint kedden nulla órakor megkezdődött az ausztráliai Sydneyben a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó.

A Népszava arról is hírt ad, hogy egy szövetségi bíróság kedden hatályon kívül helyezett egy törvényt, amely „gyakorlatilag megtiltotta a katolikus találkozó elleni tüntetést. A jogi aktus szerint tilos lett volna a résztvevők ’zaklatása’. Akit ilyen cselekmény miatt előállítottak volna, több mint ötezer amerikai dollárnak megfelelő pénzbüntetésre lett volna ítélhető. Három szövetségi bíró azonban megtámadta a törvényt, és a panasznak a sydney bíróság helyt adott, mert alkotmányellenesnek találta a szabályozást. A döntés szabad utat biztosít azoknak a szervezeteknek, amelyek szombatra nagyszabású megmozdulást terveznek a katolikus egyháznak az abortusszal, a születésszabályozással és a homoszexualitással kapcsolatos álláspontja ellen. A tüntetők óvszert és a titokban elvégzett abortuszt jelképező vállfákat akarnak osztogatni a zarándokoknak.” A Népszava azt is hírül adja, hogy keddre virradóan vandálok falfirkákat festettek a sydney Hyde Parkban lévő háborús emlékműre. Noha a jelmondatok nem gyalázkodók, sőt tulajdonképpen dicsérik a pápát, az elesett ausztrál katonákat és szövetségeseiket, a rendőrség bűncselekményként kezeli az ügyet. A Magyar Hírlap a Times online-t idézi, amely szerint a megnyitó napját beárnyékolja a fent említett bírósági döntés.

A Magyar Demokratában (28-29.o.) Sayfo Omar Isten divatba jött címmel emlékeztet rá, hogy a XX. században számos próbálkozás volt a vallás kiirtására szerte a világon. A nagy gondolkodók – Samuel Huntington kivételével – mind szekuláris jövőt jósoltak az emberiségnek. A cikkíró azonban tényként állapítja meg, hogy nagyobbat nem is tévedhettek volna. A szerző szerint az „istentelendő világban különös színfolt volt a frissen megalapított Izrael. A zsidó állam atyjai messianisztikus ideákra alapozva építették fel országukat. Igaz ugyan, hogy a világi Ben Gurion kizárólag az ortodox zsidókra való tekintettel egyezett bele, hogy a rabbinikus törvények érvényesülhessenek a családjogi kérdésekben, de Izrael vallásos mivoltát senki nem vitathatta.” A cikk szerint a vallásos fordulat az 1967-es háború idején következett be, amikor a világi arab államok látványosan összeomlottak a vallásos Izraellel szemben. Ugyanebben az évben Indiában a hindu nacionalista párt látványosan előretörve a szavazatoknak közel tíz százalékát szerezte meg. 1977-ben az USA akkori elnöke, Jimmy Carter büszkén hirdette, hogy az újjászületett keresztények közé tartozik. 1979-ben Iránban megbukott a világi sah, és az emigrációból hazaérkező Khomeini Ajatollah meghirdette az Iszlám Forradalmat. A cikkíró felteszi a kérdést: „Hogy mi okozta a változást? Ki tudja. Talán Isten megunta az irányt, ahova a világ halad, és úgy döntött, ébresztőt fúj.” A szerző idézi John Lewis Gaddist, a Yale egyetem történészét, aki szerint a fordulópontot az izmusok látványos bukása hozta el. „A világot megrázta az olajválság, illetve a pestisként terjedő hiperinfláció. Az emberek világszerte egyre inkább megkérdőjelezték politikusaik rátermettségét. A kormányokba vetett bizalom megingott. A vallásos vagy vallási alapokon nyugvó mozgalmak ezzel szemben alternatívát kínáltak az elcsigázott, kapaszkodókra vágyó tömegeknek. A gombamód szaporodó mozgalmak pedig katalizátorként hatottak egymásra. A radikális zsidó telepesek kilengéseire válaszul iszlamista mozgalmak alakultak, a közép-ázsiai szélsőséges muszlim csoportok pedig életre hívták a szintén szélsőséges hinduizmust… Szeptember 11- újabb kilométerkő volt…” Sayfo Omar megállapítja: „A világ egyre inkább Isten felé fordul. Egyedül a Nyugat és elsősorban Európa áll értetlenül a folyamat előtt, és ragaszkodik már-már vallás szintjére emelt rögeszméjéhez, a szekuláris libelarizmushoz. Legújabb honfoglalói eközben büszkén lengetik lófarkas lobogóikat, amelyeket radikálisabbjaik még a Vatikánra is kitűznének. A nagy francia forradalomban vérben és árulásban fogant liberális európai álom végóráit éli… A globális élelmiszerválság, az üzemanyagárak emelkedése egyre inkább túlterhelik az embereket. Nem is beszélve a megbolyduló természetről, aminek hatásait az emberek szó szerint a bőrükön érzik. És ha egyszer a problémák elől egyre csak hátráló modern ember háta a falnak ütközik, nem tud mást tenni: előbányássza Bibliáját, lefújja róla a port, és elmormol egy Miatyánkot. Isten divatba jött.”

A Magyar Hírlapban (8.o.) Botos Katalin Igazságot hirdető tanítások címmel elemzi a gazdaság és a vallás kapcsolatát, hangsúlyozva: a világvallások gazdasági tanításai szinte kivétel nélkül elutasítják a pusztán profit motiválta tevékenységeket. A legtöbb nézetrendszerben nagy hangsúlyt kap a felelősség és az igazságosság fogalma. A kooperáció, a kreativitás és az együtt érző szolidaritás ugyancsak számos világvallás közös eleme. A cikkíró figyelmeztet: modern világunkban divatjamúlttá vált a vallásetikai megközelítés, és ez vélhetően rövidesen zsákutcába viszi az eddig oly diadalmas nyugati gazdasági modellt. A szerző szerint a legélesebb választóvonal „nem az egyes vallások gazdasági tanításai, hanem a morális kérdéseket háttérbe szorító, a gazdaság és morál elválasztását hangsúlyozó piaci fundamentalizmus, és a morális szűrőt alkalmazó világnézetek között van. Nem építhető tovább a világgazdaság olyan módon, hogy az etikai kérdéseket mellőzzük. Ki kell mondanunk: a nem pusztán profitorientált tevékenység alapján szerveződött gazdaság hatékonyabb, versenyképesebb a modern világgazdaságban, mint azok a gazdaságok, ahol a szolgáltatás minden elemét pénzért adják-veszik. Korántsem véletlen, hogy a sikeres ázsiai országok erőteljesen támaszkodnak a kisközösségi, családi szolidaritásra, és sok társadalmi problémát megoldanak annak keretein belül. A túlságosan is individualista alapokon épülő nyugati világ viszont mindent pénzért vásárol, s ezt vagy az állammal fizetteti meg, ami a közterhek emelését eredményezi, vagy a saját zsebéből teszi, de akkor erőteljes bérharcra kényszerül. Meglehet, a fejlett Nyugatnak fel kell fedeznie a vallás-ideológiák hagyományos morális értékeit, ha nem akar a versenyben alul maradni. Bátran fogalmazhatunk így is: az erkölcs és a szolidaritás akár kifizetődő is lehet.”

A Magyar Nemzet (15.o.) Passiójáték a bazilika lépcsősorán címmel ír arról, hogy a középkori misztériumjátékok hangulatát idézi az az egyrészes táncdráma, amely Júdás árulásának, Jézus szenvedésének történetét meséli el a régies erdélyi zenei kincs felhasználásával, a XVIII. századi csíksomlyói passió szövegeivel és bibliai idézetekkel. Az egri Eszterházy Károly tér és a bazilika lépcsősora először kapcsolódik be az Agria összművészeti fesztivál programjába, itt látható holnaptól szombatig, esténként hét órától Kiss Ferenc-Foltin Jolán Fénylik titka keresztfának című passiójátéka, amely a Honvéd Táncszínház és a Gárdonyi Géza Színház közös produkciója. A polgári napilap ismertetése szerint „A táncjáték létrejöttét XVIII. századi passiótöredékek és a magyar népköltészet drámai hagyományai ihlették, a varázslatos szövegekhez az erdélyi népzene, néptánckincs ősi rétegeiből merítettek dallam- és mozgásanyagot. A hasonló előadások helyszínei a régi századokban a templomkertek, templomterek voltak. Itt az egyszerű emberek alakíthatták a vallásos tárgyú történetek szerepeit, s a szöveg, a mozgás, a zene csodálatos egységben szolgálták a mondanivalót.”

Magyar Kurír