Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (8.o.) Sárközy Júlia A romák után a muzulmánok? című, római beszámolójából kiderül: Olaszországban egymillió a letelepedett muzulmánok száma, vagyis ennyien rendelkeznek bejelentett lakással és stabil munkahellyel. Biztosított a számukra 735 imahely és 158 Korán-iskola. Az iszlám vallást követők száma Itáliában is folyamatosan növekszik, az együttélés ennek ellenére egyre nehezebb. Milánóban 27 euróval bírságolják azt, aki imaszőnyegét a járdára teríti le – írja a tudósító. Sárközy Júlia úgy véli, hogy „a XVI. Benedek regensburgi beszéde, és az ezt követő, majd lezáruló, keresztény-muzulmán elhidegülés sem tett jót az olasz integrációnak, de a katolikus (49 százalékban magát laikusnak valló) olaszok és a muzulmán bevándorlók (akikből 50 ezer olasz állampolgár) közötti eltávolodást elsősorban az olasz belpolitika táplálja. A párizsi mediterrán csúccsal egy időben Itália inkább zárja, mint nyitja kapuit a muzulmán világgal szemben.”

Ugyancsak a Népszabadság (7.o.) Román ortodox főpapok „eretneksége” címmel ad hírt arról, hogy „saját elöljárói és kollégái hurcoltak meg megalázó módon” az elmúlt hetekben két román ortodox főpapot Romániában. Nicolae Corneanu bánsági metropolitát és Sofronie Drincec nagyváradi püspököt saját egyháza „eretnekséggel” vádolta. Az előbbit azért, mert görög katolikus paptestvéreivel együtt áldozott, utóbbi pedig görög katolikus papokkal együtt vett részt az idei vízkereszti szertartáson. A lap rámutat, hogy Dániel pátriárka, a román ortodox egyház feje, aki egyébként az ökumenizmus hívének vallja magát, „elérte, hogy a szinódus szigorúan megfeddte a két főpapot, akik viszont ’őszinte bűnbánást’ tanúsítottak, s akiknek ebből kifolyólag a ’szent szinódus’ megbocsátott. A testület ugyanakkor szigorú hangú ultimátumban fenyegette meg azokat az egyházvezetőket, papokat és híveket, akik ’az ortodox kánont és dogmákat’ ezentúl megsértik.” A szinódus leszögezte: „ha a jövőben az egyházi személyek közül bárki hasonló vétséget követ el a kánon ellen, azt könyörtelenül kizárják a papok közösségéből, az ’eretnekség bűnébe’ esett hívektől pedig a szentségek kiszolgáltatását megtagadják.” A beszámolóból kiderül: az ortodox egyház modernizációjának szükségességét hangoztató román értelmiség egy része határozottan elítélte „az inkvizíció korára emlékeztető” szinódusi döntést. Az ortodox fundamentalizmus alapján álló értelmiség azonban – az orgánum szerint ők a nagy többség – rendkívül elégedetlen a két főpap megbocsátása miatt.

Hazai hírek

A Népszabadság (Ismét… 4.o.), a Magyar Nemzet (Egyházi… 2.o.) és a Népszava (Egyeztetés… 4. o.) is közlik, hogy újra tárgyalóasztalhoz ülnek az egyház-finanszírozás rendezésének általános kérdéseit megvitatni Magyarország történelmi egyházainak szakértői és az állam képviselői. Az augusztus közepére tervezett egyeztetés célja, hogy olyan finanszírozási változatok kerülhessenek a döntéshozók elé, amelyek időtálló módon, több évtizedes távlatban is figyelembe veszik mind az egyházak, mind az állam jogos szempontjait.

A Magyar Hírlap (Nem lesz… 2. o.) idézi Csepregi Andrást, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetőjét, aki kijelentette: nem róhat az eddiginél nagyobb terhet a költségvetésre az egyház-finanszírozás.

A Népszabadságban (24.o.) Romhányi Tamás A hívó szó ereje címmel mutatja be Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének életpályáját, kiemelve: „A hangja nem túl erős. A hangszíne rekedtes. Általában lassan beszél, kerüli a szónokias fordulatokat, és szinte soha nem emeli fel a hangját. Egy középkategóriás menedzsertanfolyamon alighanem azt tanácsolnák neki: sürgősen változtasson a stílusán, ha nagyobb közönség előtt akar beszélni. Pedig Kozma Imre negyvennégy éve jóformán mást sem csinál, csak embereket vesz rá, hogy az általa éppen fontosnak tartott ügyet támogassák. Teszi ezt a maga ódivatú, csendes módján. Ahol papként megfordult, ezrek jártak a templomba prédikációit hallgatni. Volt idő, amikor beszédeit magnóra vették, és sokszorosítva terjesztették. A berlini fal leomlása előtti hónapokban ötvenezer keletnémet menekültről gondoskodott, a romániai forradalom után önkéntesek százainak munkáját irányította, a jugoszláv háborúban személyes közbenjárására ötezer civilt engedett elvonulni az ostromlott Vukovárból a szerb hadsereg. A válságos hetekben ezrek jelentkeztek rádiófelhívásaira. Mintha ugyanazt a nekik címzett üzenetet hallották volna ki a kétkezi munkájukat felajánló önkéntesek és az adott ügyet milliós adományokkal támogató üzletemberek. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat – amelynek elnöki tisztségében nemrégiben újraválasztották – ma is több mint háromezer önkéntes segítő napi közreműködésével látja el vállalt feladatát. Kozma Imre beszédeinek hatására nehéz hétköznapi ésszel átlátható magyarázatot találni. Lassú folyású mondatai között valahogy összesűrűsödik a hívó szó ereje.” Az irgalmasrendi szerzetes a lapnak elmondta: „Amióta csak a ferencesekhez kerültem, nem veszek fel fizetést. Elöljáróim tervezték az egyházi pályafutásomat, én azonban lemondtam a karrierről, és megfogadtam, hogy életemet a szegények támogatásának szentelem. Volt idő, amikor semmit nem költöttem magamra, olyan szinten az emberekre hagyatkoztam, hogy a ruhát, amit viseltem, az ebédet, amit ettem, mindent, mindent a hívektől kaptam. Közben rengeteg pénzzel gazdálkodtam. Beszédeim végén emberek tucatjai nyomtak pénzzel teli borítékot a kezembe, hogy költsem a szegényekre. A pénz megtöltött egy fiókot, sokszor nem is tudtam, mennyi van benne.”

A Bors (9.o.) Kibeszélő kávézót vezet a plébános címmel számol be arról, hogy Röszkén az ottani plébános, Liszkai Tamás egy olyan kávézót vezet, amelyben mindenki szabadon beszélhet a legkényesebb témákról is. Tamás atya így fogalmazott: „Milyen egy igazi barát? Életre szól a házasság? – teheti fel bárki az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket. Talán senki nem felel, de a Tabu Caféban kibeszélhetjük magunkat. Igyekeztem egy baráti és gondolati társaságot kialakítani, ahol oldottan tudunk beszélgetni, akár tabutémákról is. A fiatalok számára az a legfontosabb, hogy meghallgassák őket, még akkor is, ha nem kapnak azonnal választ a kérdéseikre.” A Caféba a különböző korosztályok képviselői járnak, a legfiatalabbak még csak 13 évesek. Mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja, de semmi nem kötelező, a tagok meghallgatják egymást, anélkül, hogy ítélkeznének. Az egyik fiú szerint talán emiatt nyitottabbak, mint a szüleik előtt. Bilkei Pál pszichológus pedig kijelentette: „Ez a pap szinte ugyanazt valósítja meg, amit pszichológusok a pszichoanalízissel.”

Magyar Kurír