Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Fórumban (4.o.) Zsille Gábor A diktatúrától a szabadság dzsungeléig címmel emlékszik meg arról, hogy harminc évvel ezelőtt, 1980. augusztus 13-án Gdanskban Lech Walesa vezetésével megalapították a II. világháború utáni világpolitika egyik legnagyobb hatású szervezetét, a lengyel Szolidaritás mozgalmat, amely mindmáig tevékenyen működik. A cikkíró kiemeli: „… a Szolidaritás mozgalom születéséhez vezető legnagyobb lépés a lengyel nép számára kétségtelenül az volt, hogy 1978 októberében a Vatikánban II. János Pál néven pápává választották Karol Wojtyla krakkói érseket – s amikor a rá következő év júniusában az egyház feje először látogatott szülőhazájába, több millióan vettek részt a szabadtéri szentmiséken, hallgatták bátorító és lelkesítő prédikációit.”
A Népszabadságban (8.o.) Dési András Zéró tolerancia a német egyházban címmel számol be arról, hogy zéró toleranciát hirdet a szexuális zaklatásokkal szemben a német katolikus egyház, amely szeptembertől új irányelveket fogadott el arról, hogyan kell kezelni az ilyen jellegű ügyeket. Stephan Ackermann trieri püspök, a Német Püspöki Konferencia szexuális zaklatásokat kivizsgáló különmegbízottja elmondta: „Nagyon alaposan utánanézünk, hogy kik tevékenykednek ifjúsági területen. Erkölcsi bizonyítvánnyal kell rendelkezniük azoknak, akik kiskorúakkal dolgoznak.” A lap tudósítója kifejti: a most szeptembertől érvényes új irányelvek értelmében ha egy pappal vagy egyházi alkalmazottal szemben felmerül a kiskorúakkal szembeni szexuális zaklatás gyanúja, akkor az feljelentési kötelezettséggel jár. Kivételt jelent, ha az áldozat ezt kimondottan nem akarja. Dési András megjegyzi: „Az egyházzal szemben kritikus hangot megütők szerint pont ez a reform gyenge pontja, ugyanis sok áldozat – miközben az elszenvedett traumáért gyakran önmagát tartja felelősnek – nem szívesen vesz részt a fájdalmas élményeket újra felidéző büntetőeljárásában. Szintén tisztázásra vár, hogy a német egyház milyen mértékben kész anyagi kártérítést fizetni a kiskorúakat szexuálisan zaklató papok ’kisiklásaiért’. Az Egyesült Államokban az ottani katolikus egyház az elmúlt évtizedekben több mint 2,5 milliárd dollárt, az ír katolikus egyház több mint kétmilliárd eurót fizetett ki kárpótlásként.”

Hazai és határon túli, magyar vonatkozású hírek

A Magyar Fórumban (Az Egyházhoz való hűség vértanúja 9.o.) Mons. Fodor József nagyváradi püspöki helynök nyilatkozik a vértanúhalált halt Bogdánffy Szilárd püspök boldoggá avatási eljárásáról. Elmondta: „Bogdánffy Szilárd pappá szentelése után, az első ünnepélyes szentmiséjét Temesváron mutatta be 1934. július 1-jén. Az első misés emlékképén Assisi Szent Ferenc a keresztről hozzá lehajló Krisztust átöleli. A kép hátoldalára ezt írta: ’Szeretet kereszt nélkül lehetetlen! Kereszt szeretet nélkül elviselhetetlen!’ Egyénisége, lelkisége, nevelési módszere, a szegényekről való gondoskodása, a betegek látogatása maradandó hatást gyakorolt tanítványaira és híveire. Bogdánffy Szilárdot 1948-ban, a kommunizmus kezdetén nevezték ki püspökké, a rá következő évben fel is szentelték, de néhány hónappal később letartóztatták, és attól kezdve többé nem látták őt hívei. Börtönről börtönre, munkatáborból munkatáborba hurcolták. Egyik rabtársa, Gergely János azt mesélte róla, hogy 1953-ban, Szent József napjára készülve még a kilencedet is megtartotta a börtönben. Ám még azon az őszön tüdőgyulladást kapott, s bár tanúk elmondása szerint volt gyógyszer, nem adtak neki. Október elsején halt meg. Bogdánffynak azért kellett meghalnia, mert több más erdélyi katolikus főpaphoz hasonlóan, ő sem volt hajlandó segédkezet nyújtani a kommunista hatóságok által megálmodott nemzeti katolikus egyház létrehozásához. Õt is kiszemelték arra, hogy egy Rómától elszakított katolikus egyházat hozzanak létre, de ahogy mások, úgy ő sem ment ebbe bele. A tudós egyházfő hitéért vállalta a börtönt és a vértanúhalált is. Bogdánffy Szilárdot 1953. október 4-én temették el a nagyenyedi ’Három jegenye’ elnevezésű rabtemetőben.”

A Magyar Hírlapban (A széthúzás korszaka lejárt 1., 5. o.) Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakciójának vezetője nyilatkozik, aki elmondta: megszületett egy centrális politikai erő, amely idejétmúlttá tette a politikában a bal és a jobb fogalmát, és ezzel megteremtette a nemzeti egység lehetőségét. A széthúzás korszaka után az együttműködés kora következik. Mellesleg ennek a nemzetnek ez az egyetlen esélye. Harrach Péter szerint az MSZP-t megkaparintó, gátlástalan figurák most is manipulálni próbálják az embereket. Az alkotmányt illetően kifejtette: „Alkotmányunk rossz időben született, s bár hosszú és eredményesnek mondható módosítási folyamaton esett át, hiányzik belőle egy emelkedett hangú és hiteles preambulum. Ennek tartalmaznia kell ember- és társadalomképünket a nemzetről, a hazáról és a történelmünkről vallott gondolatainkat, európaiságunkat, az értékek és normák tiszteletét, közösségeink megbecsülését. Mindezt nehéz úgy megtenni, hogy ne szóljunk a kereszténységről és ne utaljunk a Szent Koronára. Természetesen a megfogalmazás egyértelműsége mellett tekintettel kell lennünk arra, hogy sokszínű világban élünk. Célunk a nemzeti egység megteremtése.” A KDNP frakcióvezetője az állam és az egyházak viszonyáról kifejtette: „Arra van lehetőségünk, amit fontosnak tartunk. A kiéheztetés kora lejárt, a visszatartott támogatást folyósítani kell. A liberálisok gyakran emlegetik az egyház és az állam szétválasztását. Erre hivatkoznak mindig, amikor az egyházak társadalmi tevékenységét korlátozzák. Pedig a szétválasztás már régen megtörtént. Az egyházak és a társadalom szétválasztását viszont nem szabad megengedni, hiszen ezzel mindnyájan rosszul járnánk. Egy felelős kormányzat megteremti az emberekért dolgozó egyházak társadalmi tevékenységének lehetőségét. A viszony normális lesz, olyan, amilyennek lennie kell.” Az egyházalapítási feltételek várható szigorításáról Harrach Péter elmondta: „Különböztessük meg a nemzetünk történelmében és mai életünkben komoly szerepet játszó történelmi egyházakat, a kisebb vagy fiatalabb hívő közösségeket és az egyházi státusban rejlő lehetőségeket kihasználó ügyeskedőket. Az utóbbiakat ki kell szűrni, és eltávolítani ebből a körből. Az egyházalapítás feltételeit szigorítani kell, és az egyenjogúság mellett érvényesíteni kell az eltérő súlyú közösségek különbözőségét.”

A HVG-ben (Portré… 74.o.) Lackfi János költő nyilatkozik, aki elmondta: „lelki vagyonát” művészettörténész feleségében és öt gyermekében tartja: „Nagyon fontos nálunk az esti imádság, a hálaadás gesztusa. Ezekben a pillanatokban szeretnék minél többet velük lenni.” Az interjúból az is kiderül, hogy Lackfi forgatókönyvet ír Salkaházi Boldog Sára életéről.

Magyar Kurír