Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Tanácskozás… 3.o.) beszámol arról, hogy a magyarországi cigányság felemeléséért végzett egyházi szolgálatról folytatott megbeszélést Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár tegnap a történelmi egyházak képviselőivel. A megbeszélésen egyetértettek abban, hogy az egyházi közösségek az erkölcsi és lelki értékek közvetítésével ösztönözhetik a cigány közösség tagjait arra, hogy minél többen higgyenek a felzárkózás lehetőségében és maguk is akarják azt. A felek megállapodtak, hogy a konkrét együttműködés elmélyítésére, más egyházi közösségeket is bevonva, munkacsoportot hoznak létre, amely az egyenrangú partnerség jegyében fogalmaz meg javaslatokat a kormány számára.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (13.o.) Kacsoh Dániel „Íme, itt vagyok, engem küldj!” címmel emlékszik meg arról, hogy négy évvel ezelőtt, 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtt Salkaházi Sára szociális testvér boldoggáavatására. A cikkíró kiemeli, hogy a szertartást bemutató Erdő Péter bíboros prímás úgy fogalmazott: a vértanúhalát halt Sára testvér olyan példakép, „akit nem messzi évszázadok legendáiból ismerünk csupán.” Kacsoh Dániel emlékeztet rá, hogy 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amelynek Sára testvér volt akkor a vezetője. „Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat mezítelenre vetkőztetve a jeges Dunába lőtték. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Vértanúsága beteljesedett. A szociális testvérek közül senkinek nem esett bántódása.” A boldoggáavatásra emlékezve szeptember 5-én ünnepélyes szertartás keretében helyezik el a szegvári templomban Salkaházi Sára ereklyéjét. A szentmisét Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök mutatja be.

Ugyancsak az MH-ban (A kötelesség fia… 13.o.) Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija nyilatkozik, a Zsidó Nyári Fesztivállal kapcsolatban. Elmondta: a fesztivál „… segíti a zsidó identitást erősíteni és tudatosítani azokban, akik eltávolodtak a gyökereiktől. Másrészt pedig a társadalom egésze szempontjából is fontos: a nem zsidók bátorítást, lehetőséget kapnak, hogy ismerkedjenek ezzel a kultúrával.” Köves Slomó leszögezte: „… nincs zsidó kultúra vallás nélkül. Hiszen maga a nép is a vallása által jött létre, nem pedig a közös nyelv vagy terület eredményeképpen. Sok olyan művész van, aki zsidó származású, de ezt nem közvetíti művészetében – lehet, hogy nem is akarja. Õ akkor egy zsidó származású művész. Ha pedig valaki zsidó művész, akkor más nem nagyon marad, mint a vallás – vagy a különböző traumatikus élmények – művészetbe vitele. Mindenben, így a művészetben sem lehet felülbírálni, hogy ki mit visz bele a saját alkotásaiba, mindennek megvan a fontos szerepe. És hol tudjuk meghúzni az identitások közti határt? Mindenki, aki zsidó származású, vajon a zsidó kultúra része is? Annyira összetett az identitások, a kultúrák hatása, annyira sokrétű, hogy nehéz erre egyértelmű választ adni. Ott van például a Szól a kakas már kezdetű magyar népdal, amely sok vallásos zsidó embernek fontos, olyannyira, hogy két sor héber szöveget a végére illesztve éneklik…”

Magyar Kurír