Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (22.o.) Jótékony célra gyűlnek a Péterfillérek címmel készített összeállítást arról, hogy Szent Péter és Szent Pál ünnepén minden évben gyűjtést rendeznek a katolikus templomokban, a Szentatya karitatív céljaira. A lap kiemeli, hogy XVI. Benedek pápa szerint már az első keresztények is szentül hitték, hogy minden egyes hívőnek kötelessége a szegények és rászorulók megsegítése, Jézus szavaival: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

A Blikk (20.o.) A pápa nem Pradát visel címmel közli, hogy a Vatikán hivatalos nyilatkozatot adott ki arra vonatkozóan, hogy „a világ legelegánsabb férfiúi között számon tartott XVI. Benedek pápa vörös bőrcipőjét nem a milánói divatcég készítette.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szőnyi Szilárd Van-e halál az élet után? című írása szerint „Bár a maga elvontságában bizonyára sokan osztoznak a földi élet utáni létbe vetett hitben, a katolikus teológia nagyon is konkrét módon beszél a halál okáról, illetve a feltámadásról. Eszerint az elmúlás nem szerepelt Isten eredeti programjában: a testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik, így földi életünk végessége eleink bűnének következménye. Ha már viszont ’üdvtörténetileg így alakult’, akkor az egyház azt tanítja: a feltámadás után az embernek nemcsak a lelke, hanem a halandóvá lett teste is eljut az örök életre. Minden továbbiról a teológia is csak közelítőleg tud beszélni; az emberi dadogás közepette így a művészi igénnyel megformált mondatok válnak mind érvényesebbé.” Szőnyi idézi Benjamin Franklint és Pilinszky Jánost. A kezdetben könyvnyomtató, majd amerikai diplomata 22 évesen a következő sírfeliratot tervezte magának: „Itt nyugszik Benjamin Franklin könyvnyomtató teste, mint ócska könyv kötése, melyből a tartalmat kitépték, aranyozását és címét kitörölték, pondróknak táplálékul adták, de maga a mű nem megy veszendőbe, mert (ahogy ő hitte) megjelenik még egyszer új és szebb kiadásban, amit átnézett és kijavított a Szerző.” Pilinszky János pedig így öntötte szavakba a túlvilágról alkotott képét: „A jövőről nem sokat tudok,/ de a végítéletet magam előtt látom./ Az a nap, az az óra/ mezítelenségünk fölmagasztalása lesz./ A sokaságban senki se keresi egymást./ Az Atya, mint egy szálkát/ visszaveszi a keresztet,/ s az angyalok, a mennyek állatai/ fölütik a világ utolsó lapját./ Azt mondjuk: szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben/ sírásunk még egyszer fölszabadítja a tengert,/ mielőtt asztalhoz ülnénk.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Joó István A melegjogi Moloch címmel fejti ki gondolatait a homoszexualitásról a melegek jövő heti, szombati felvonulása előtt. A cikkíró felhívja a figyelmet, hogy a Szivárvány Misszió Alapítvány már több mint egy hónapja óvodáskorú gyermekekkel toborozza a menetet magában foglaló fesztivált. A szerző emlékeztet rá: „Egy régi kánaánita istenségnek, Molochnak gyermekeket áldoztak a pogányok az ókorban. Mi pedig törődjünk bele, sőt tartsuk szellemesnek, hogy az egyre gyérebb sorokban tipegő új nemzedékek tagjait a homoszexualitás és a melegjogok kiterjesztésének oltárán áldozzák fel? Addig ne papoljon senki nemzeti minimumról, amíg erről szinte említés sem esik! Hiszen a KDNP-n kívül más párt nem tartotta érdemesnek megszólalni a gyermekjogok péppé zúzása miatt. A balliberális rárontológusok arról sem szólnak, hogy a tavalyi és korábbi büszkeségi menetek szervezett szereplőinek milyen viselkedés adott ürügyet arra, hogy némely bepalizott vonulónak behúzzon egyet.” Joó István tényként szögezi le: „a Biblia Istenének határozott, sokszori kinyilatkoztatása szerint a homoszexuális életstílus megítélése korántsem a ’betegség-egészség’ vagy a ’jólesik-nem esik jól’ dichotómiájában helyezhető el. Egyszerűen olyan bűnről van szó, amelynél korántsem kisebb bűn a heteroszexuális kicsapongás vagy a házasságtörés. Az egyiktől a teremtés rendje szerint óvja az embert Teremtője, a másiktól a hűség parancsa szerint. Ha mégis meglépi valamelyiket az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett lény, az önmagában magánügy. Nem hagyhatjuk viszont, hogy a homoszexualitást valakik bálvánnyá, kultusszá emeljék. És azt sem, hogy felhasználják a melegjogi aktivizmust a család intézményének végső elroncsolásához. Hogy a jogegyenlőség hiányáról hazudozzanak, holott az igazi házasságra (emlékszünk: egy férfi, egy nő!) mindenkinek azonos joga van. S hogy szavazóbázist koholjanak rettegni késztetett meleg emberek hajlamából egy böszme kisebbség számára…”

Magyar Kurír