Napi sajtószemle

A Népszava (2.o.) Harmonikus a vatikáni kapcsolat címmel ismerteti Göncz Kinga külügyminiszter nyilatkozatát, aki tegnapi, vatikáni tárgyalásait követően kijelentette: „Abszolút harmonikusak a Vatikán és Magyarország kapcsolatai, és megerősítést kaptunk abban is, hogy a vatikáni-magyar vegyes bizottság fontos fóruma a párbeszéd fenntartásának és mindenféle felmerülő kérdés megoldásának.” A külügyi tárca vezetője találkozott Dominique Mamberti címzetes érsekkel, az államközi kapcsolatok vatikáni titkárával és udvariassági látogatást tett Tarcisio Bertone bíboros államtitkárnál. Göncz Kinga elmondta: a katolikus egyháznak komoly szerepe van a magyarországi társadalmi átmenetben, az oktatásban, a szociális ellátásban. Napirendre kerültek a határon túli magyar közösségek, amelyeknek problémáit illetően Mamberti érsek és Bertone bíboros egyaránt nagy tájékozottságot árult el. Az államközi kapcsolatok vezető titkára hangsúlyozta: az identitás-kultúra, a nyelv és a vallás megőrzésében a Vatikán aktív lépéseket tesz. Göncz Kinga ezt új elemként értékelte, annak bizonyítékául, hogy megértésre talált Magyarországnak ez az üzenete. A külügyminiszter meglepőnek nevezte azt a nézetazonosságot, amelyet fontos külpolitikai kérdésekben, köztük Koszovóval, Szerbiával kapcsolatban tapasztalt vatikáni tárgyalásain. Mindkét részről elhangzott, hogy nagyon fontos a szerb kisebbség, illetve az albán többség párbeszéde, a kisebbségi jogok, a kultúra és a nyelv megőrzéséhez való jog tiszteletben tartása. Göncz Kinga találkozott a Szuverén Máltai Lovagrend új nagymesterével is, ez volt az első hivatalos megbeszélés Fra Matthew Festing megválasztása óta. Itt elsősorban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét emelték ki.

A Magyar Hírlap (3.o.) Egyház-finanszírozás: éleződő konfliktus az oktatási tárcával címmel számol be arról, hogy nem vettek részt tegnap az oktatási tárca által kezdeményezett egyeztetésen a történelmi egyházak képviselői. Ismeretes, hogy az ÁSZ közelmúltban nyilvánosságra hozott vizsgálata megállapította: az állam 2,7 milliárd forinttal kevesebbet fordított a törvényben előírtakhoz képest felekezeti oktatásra 2005-ben és 2006-ban. Hiller István szakminiszter június 30-ára egy olyan kormányrendeletet ígért, amely egyértelművé teszi az úgynevezett kiegészítő normatíva számítási módját. Papp Kornél, a református egyház oktatási szakértője közölte: mivel a kérdést az ÁSZ szerint nem kormányrendelettel, hanem törvényi szabályozással kellene rendezni, a történelmi egyházaknak elfogadhatatlan a minisztérium gyakorlata. „Az utolsó pillanatban kaptuk meg a rendelkezés tervezetét, ráadásul a lényeget tartalmazó mellékletek nélkül” – mondta a szakértő, ezzel magyarázva, hogy a tegnapi konzultáción nem képviseltették magukat a felekezetek. A katolikus és az evangélikus egyházhoz hasonlóan a reformátusok is írásbeli nyilatkozatot küldtek, amelyben kifogásolták a minisztérium módszerét. Papp Kornél leszögezte: „Az ÁSZ vizsgálata egyértelművé teszi, hogy előbb a múltat kell rendezni, azután lehet a jövővel foglalkozni. Csaknem két éve húzódik az ügy, ezért érdekes, hogy most egy huszárvágással akarják megoldani a kiegészítő normatíva kérdését. Persze anélkül, hogy érdemben meghallgatnák az egyházak véleményét. Pedig már januárban ígéretet tett a tárca, hogy folyamatos egyeztetés keretében, a felekezetekkel együtt dolgozza ki az átlátható szabályozást.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (mi fenyeget…) címmel felidézi, hogy újságírói pályafutása kezdetén érezte magát leginkább fontos személyiségnek, de abban mindenképpen hitt, hogy fontos lesz, ha a neve ismertté válik. „Csak Isten óvott meg attól, hogy pöffeszkedő, tudálékos marhává váljék, aki úgy viselkedik, mint aki érti a lényeget, legalábbis tisztában van a társadalmi mozgások mibenlétével” – írja Kristóf Attila, hangsúlyozva: az idő múlásával egyre kevésbé érezte úgy, hogy otthon van ebben a világban, hogy ténykedése befolyásolja a dolgok menetét. „Szó ami szó, az egóm szép lassan és szerencsésen összement, jelentéktelenségem nyilvánvalóvá vált előttem, s megpróbáltam az egyetlen jelentőshöz és létezőhöz, a Teremtőhöz közeledni. Kezdetben ezt is nagy vehemenciával tettem. Sokára jöttem rá arra, amit Szent Pál oly egyértelműen megfogalmazott: nem azé, aki fut, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené.”

Magyar Kurír