Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (6.o.) néhány soros beszámolójában kiemeli: XVI. Benedek pápa a dél-olaszországi Brindisiben – ahová kétnapos apostoli látogatásra érkezett – mondott Úrangyala-imádságában megbékélésre és együttműködésre kérte a világ valamennyi népét.

A Népszabadság (5.o.) Hálóval fogott adomány címmel számol be arról, hogy a közelmúltban Lengyelországban a Krakkó Filantrópusa címmel tüntették ki Demján Sándor nagyvállalkozót, a TriGránit elnökét, elismerve karitatív tevékenységét. Demján egy csellengő gyerekeket segítő lengyel szervezetnek nyújtott anyagi támogatást. A szervezet vezetője Andzrej Augustynski római katolikus pap, aki a lap szerint „a maga módján értelmezi a Bibliát. Nem ad halat az éhezőknek, és nem ad hálót sem. Õ fogja hálóba Krakkó utcagyerekeit.” Augustynski atya az újságnak elmondta: „A jótékonysági szervezetek legnagyobb hibája, hogy romos, lepusztult épületekben, levetett és agyonhasznált tárgyakkal és eszközökkel dolgoznak. Nincs különbség az otthon, az utca sivár világa és a jótékonykodók által felkínált másik között. Ezzel azt sugallják a gyerekeknek, hogy ők értéktelenebbek ragyogóan felszerelt intézményekben tanuló kortársaiknál. A felemelés jó szándékából így lesz megalázás. A rendkívül rossz körülmények között élő, gyakran éhező, ajándékot hírből ismerő gyerekekből mindez dacot és elutasítást vált ki.” A cikkből kiderül: a lengyel lelkipásztor tizenöt évvel ezelőtt egy XV. századi kolostor épületében nyitotta meg napközi ellátást nyújtó otthonát, ahol kétszáz gyerek fordul meg naponta. A meleg étel mellé személyre szabott gondoskodást kapnak. Kinek mi kell: tantárgyi felzárkóztatás, tehetséggondozás, különféle pszicho- és szocioterápiák és mindenekelőtt érdekes elfoglaltság, főzés, fotózás, tánc, porcelánfestés. Mindenkire külön fejlődési tervet készítenek. Andrzej Augustynski vallja: a fiatal és lelkes nevelői gárda kulcskérdés, elhasznált, megkopott lelkű emberek nem képesek közvetíteni a jóba vetett hitet. Az „U Siemachy” nem a játékról szól. A gyerekektől kemény munkát várnak. A programhoz önként csatlakozó 6-19 éves fiatalokat mindennap elvárják az otthonba, méghozzá két-három éven keresztül. A hiányzóknak és a tiltott szert – alkohol, drog, cigaretta – használóknak nincs helyük közöttük. Augustynski atya módszerét a Krakkói Pszichoterápiai Intézettel közösen modell-programmá fejlesztették, amelyet az egyesület égisze alatt immár hat krakkói napközis gyermekotthonban alkalmaznak. A program állami és uniós támogatást is élvez, ám az évi kétmillió euróra rugó működési költség felét így is szponzori támogatásokból gyűjtik össze. A lap emlékeztet rá: a Krakkóban 240 ezer négyzetméteres városközpontot építő TriGránit elnöke, Demján Sándor tavaly karácsonykor találkozott először a szervezettel, de a látottak annyira meggyőzőek voltak, hogy a gáláns karácsonyi ajándékon túl nekik ígérte a jövő év végére elkészülő Bonarka City Center felső szintjének 500 négyzetméterét, sőt Magyarországon is megvalósítaná programjukat. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Kozma Imre atya már találkozott is ez ügyben lengyel paptársával. A hazai egyesület azonban a krakkói mintához hasonlóan hangsúlyozottan önálló szervezetként jönne létre, hiszen a gyerekek bizalmának elnyeréséhez a meglévő állami, egyházi és civil szervezetektől való egyformán egészséges távolság szükségeltetik. A Népszabadság emlékeztet rá, hogy Demján Sándor a magánvagyonából évente nyolcmilliárd forintot fordít gyermekek segítésére. A lapnak elmondta: „Lengyelországban sokkal nagyobb a jótékonykodás társadalmi beágyazottsága, mint nálunk. Nálunk az emberek köszönet helyett azt firtatják, hogy miből tellett rá. A jótékonykodásra mi nem kitüntetést adunk, hanem feljelentünk.” A TriGránit elnöke a magyar jótékonykodás elismertségének előmozdítása érdekében a krakkói díjhoz hasonló kitüntetés alapítását tervezi. Az átmenet korában különösen fontosnak tartja, hogy azok adjanak többet, akiknek több jutott. „Elvégre, ha tele a zsebed, akkor legyen tele a szíved is” – vallja Demján Sándor, aki állítja: ha nem álltak volna mellette segítő nevelők, ha nem lettek volna kiváló mesterei, akkor elkallódott volna.

Magyar Kurír