Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Vatikáni-magyar… 2.o.) beszámolója szerint tegnap Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elmondta: az egyház-finanszírozás kérdései kerülnek napirendre többek között az új összetételű vatikáni-magyar vegyes bizottság első ülésén, amelyet a tervek szerint szeptember végén, október elején tartanak meg. Ismeretes, hogy a vatikáni szerződést 1997. június 20-án kötötte meg Magyarország és az Apostoli Szentszék, az Országgyűlés 1999-ben ratifikálta. A miniszterelnök-helyettes a bizottság legalapvetőbb feladatának nevezte az egyház-finanszírozás kérdéseinek áttekintését.

A Magyar Hírlap (1.,4.o.) Befellegzett az álegyházak kavalkádjának címmel közli, hogy értesüléseik szerint az alkotmányozással párhuzamosan az idén húszéves, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény módosítását is előkészíti a kormány. Szászfalvi László államtitkár szerint a cél az, hogy kiszűrjék az egyházi státusszal visszaélő, úgynevezett bizniszegyházakat. A jelenlegi szabályozás ugyanis egész Európát tekintve is egyedülállóan liberális, az egyházalapításhoz lényegében elegendő összegyűjteni szűz támogató aláírást. Ez vezethetett ahhoz, hogy az APEH adatai szerint ma már 185 vallási közösség rendelkezik technikai számmal, vagyis fel lehet ajánlani számára az szja egy százalékát, sőt, a bejegyzett magyarországi felekezetek száma ennél jóval nagyobb is lehet. Ennek kapcsán többen felvetették, hogy leértékelődött az egyház fogalma. Az államtitkár elmondta: a kétharmados jogszabály módosítása nem érintheti kedvezőtlenül a tényleges hitéleti tevékenységet végző, jelentős múlttal rendelkező és közfeladatot is ellátó felekezeteket.

A Népszabadságban („Az új alkotmány…” 5.o.) Kukorelli István alkotmányjogász nyilatkozik, aki szerint az olyan múlttal rendelkező államoknál, mint Magyarország, indokolt, hogy a preambulumban helye legyen a Szent Koronának, a kereszténységnek, Istennek. Kifejtette: „A magyar államiság ugyanis sajátosan fejlődött, Mohács után óriási szuverenitásdeficittel küzdve. Ezért fontos visszakapcsolódni azokhoz a történelmi pontokhoz, ahol hagyományok, megőrzendő értékek vannak, mert ezek az államiság megmaradásának szimbólumai. Fontos a nemzeti jelképek, így a Szent Korona megemlítése a preambulumban, mert ezeknek a magyar állam függetlenségét megtartó értékük volt. A Szent Korona tulajdonképpen ma is része a hatályos alkotmánynak, hiszen ott szerepel a címerben. Én ezt a nemzeti jelképet megőrizném. Ami Istent illeti, nehéz világnézettől független véleményt mondani. Az egyik püspök barátom azt mondta, hogy gondolkozzunk el azon, hogy vajon a Teremtő mit szólna ehhez? Hivatkozott az egyik parancsolatra is: Isten nevét hiába szádra ne vedd. A különböző változatok közül számomra mégis leginkább a lengyel alkotmány megoldása szimpatikus. Világossá teszi, hogy vannak más polgárok is, ’mindazok, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásból származó egyetemes értékeket’. Egy jogállamban ez egy jó megoldás. Isten egyébként a Himnuszon mint nemzeti jelképen keresztül ma is része a hatályos magyar alkotmánynak. Ha a kereszténység említését vállalja a preambulum, akkor olyan szövegkörnyezetbe kell tenni, ami a mai valóságot tükrözi. Európát egyre inkább a vallási sokszínűség, sőt az egyre erőteljesebb iszlám jelenlét jellemzi. Vagyis a többi világvallás említése is szükséges lehet. A preambulum amúgy is sajátos műfaj, amely ünnepélyesebb, történelmibb, sőt irodalmibb része az alkotmányoknak, többet enged meg. De azért vigyázni kell, mert a túlideologizált, túlpolitizált preambulumok veszélyeket rejtenek, meg kell őrizni a leírt szavak méltóságát.”

Magyar Kurír