Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (23.o.) Titkos misén az olaszok címmel ad hírt arról, hogy istentiszteletet is beiktatott a felkészülési programba a ma kezdődő labdarúgó Európa-bajnokságra hangoló olasz válogatott. Roberto Donadoni szövetségi kapitány és csapata szombat este, Baden környékén megy el közösen szentmisére, de hogy melyik templomba, azt titokban tartják. A szertartást Carmine Rea, a bécsi Szent Benedek-plébánia olasz papja celebrálja.

A Hetekben (A Templom lesz a béke kulcsa 12-15.o.) Hajim Richman rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet nemzetközi osztályának a vezetője nyilatkozik. Az intézet évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy újra elkészítse a hajdani Szentélyben használt tárgyak másolatait és előkészítse a Harmadik Templom felépítését. A rabbi elmondta: „A Templom Intézet célja az, hogy amennyire csak lehet – az emberi lehetőségek figyelembe vételével –, aktívan bekapcsolódjon annak az Istentől rendelt célnak a megvalósításába, amelyről Mózes írt: ’És készítsenek nekem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam’.(2Móz 25,8) Hiszünk Isten Igéjében, betartjuk az étkezései parancsolatokat és a szombatot is. Ugyanígy Isten rendelte el nekünk, hogy építsünk Templomot. A célunk az, hogy felébresszük a zsidó emberek és az egész világ lelkiismeretét. Rá akarjuk ébreszteni az embereket arra, hogy milyen nagy jelentősége van a Templomnak az emberiség életében. Szeretnénk felgyorsítani a helyreállítás idejét is. A Templomnak nem előfeltétele a békekötés, épp fordítva: a Templom kulcs a békéhez. Aggeus próféta azt írja, hogy Isten ’e helyen ad békességet’. A Szent Templom az imádság háza minden nép számára. Ez hozza létre a szellemi egyensúlyt, a megbékélést Isten és az emberek között. Ez az élet lényege, ez emel fel bennünket az isteni cél szintjére… A Szent Templom nélkül a zsidóság, de az egész emberiség is olyan, mint a partra vetett hal.” Hajim Richman hangsúlyozza, hogy Izrael Államának és a zsidóságnak is „nagyon komolyan szembe kellene néznie önmagával. „Tisztáznunk kellene magunk előtt is, hogy mi a célunk, mi az elhívásunk a világban, és eszerint kellene cselekednünk.” Azzal kapcsolatban, hogy az iszlám már hosszú ideje kampányt folytat azért, hogy eltöröljön és megsemmisítsen minden bizonyítékot, amely a Templom létezésére vonatkozik, a rabbi leszögezte: „A Templom-tagadók tagadják Istennek a világban való jelenlétét, valamint tagadják a zsidó népnek a világban betöltött küldetését is. Sajnos vannak európai tudósok, aki egyetértenek a tagadással, de ezen nem csodálkozom, mivel vannak közöttük olyanok is, akik a holokauszt tényét is tagadják… Ám semmi nem írhatja felül Isten parancsolatait. Semmilyen forgatókönyv vagy prófécia vagy spekuláció nem befolyásolhatja a kapcsolatunkat Istennel.” A Templom Intézet nemzetközi osztályának vezetője felhívja a figyelmet, hogy „Sok olyan jel teljesedik be a napjainkban, amelyekről az elődeink csak álmodhattak. Látjuk a föld kivirágzását, a száműzetésből való egybegyűjtést, a zsidó önazonosság megerősödését. Ugyanakkor láthatjuk a nemzetekben is a változásokat, azt hogy Izrael ellenségei egyre harciasabbá válnak. Nyíltan megkérdőjelezik a puszta létezésünkhöz való jogot. Mindezekről a próféták előre beszélnek… a történelem nagyon fontos időszakában élünk.” Hajim Richman bámulatosnak nevezi, hogy vannak olyan zsidó férfiak, akik hordozzák a beléjük pecsételt DNS-kódot, amely bizonyítja, hogy Áron főpap leszármazottjai. Áron női leszármazottjaiban és más zsidókban ez a DNS nincs meg. Rihcham rabbinak nagyon pozitív képe van Izraelnek és a világnak a jövőjéről: „A történelem azt mutatja, hogy valami visszafordíthatatlan történik a világban. Isten azt üzeni a zsidó népen keresztül az egész emberiségnek, hogy létezik. Arra számítok, hogy Izrael fokozatosan megtisztítja magát, hogy tiszta edény legyen Isten számára, amely alkalmas arra, hogy hordozza az isteni jelenlétet. Ekkor fog megtörténni az, amiről Ésaiás írt, hogy az Úr hegye minden hegynél magasabb lesz és minden nemzet azt mondja majd, hogy menjünk fel Jákob házához, az Úr házába, mert onnan jön a tanítás. Ekkor beteljesedik, amit Zakariás mondott, hogy tíz pogány kapaszkodik egy zsidóba. Megragadják a ruhája szélét, és azt mondják neki, hogy veled akarunk menni, mert azt hallottuk, hogy Isten veletek van. Ez Izrael Államának a jövője.”

Hazai hírek

A Népszabadság (4.o.) Bibliáról a Parlamentben címmel közli, hogy Szili Katalin szocialista házelnök és Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes elnöke a Biblia éve alkalmából meghívta Erdő Péter bíborost, valamint Bölcskei Gusztáv református és Ittzés János evangélikus püspököket az Országházba. A programot hétfőn Szili Katalin nyitja meg, ezt követően a három egyházi méltóság beszél a Biblia jelentőségéről.

A Magyar Hírlapban (15.o.) T. Pintér Károly Orvosközelben címmel elemzi Jézus három evangéliumban (Mt 9,12-13; Mk 2,17; Lk 5,32) is idézett kijelentését: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra… Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket megtérésre.” Az Evangélikus Élet főszerkesztője emlékeztet rá: vannak, akik álszenteknek nevezik a templomba rendszeresen járó híveket, azzal vádolva őket, hogy képmutatóan ájtatoskodnak. „Az így vélekedők előszeretettel példálóznak azokkal a – médiumok által lelkesen híresztelt – történetekkel, amelyek fényesen bizonyítják, hogy még a papok élete sem makulátlan. Nagy kár, hogy a ’templomba téréstől’ a fentiekre hivatkozással ódzkodók nem veszik a fáradságot, hogy kiderítsék. mit tartanak önmagukról a hitüket közösségben megélők. Volna meglepetés. A helyzet ugyanis az, hogy a Krisztus váltsághalálának értelmét felismerők pontosan tisztában vannak önnön gyarlóságukkal, és fikarcnyival sem tartják különbnek magukat istentagadó embertársaiknál. És nem valamiféle kötelező szerénységből, hanem mert bűneik számát és súlyát tekintve olykor valóban nem is különböznek. A közösséghez, az egyházhoz való tartozás igénye elsősorban azért válik mégis őszinte szükségletükké, mert egyvalamiben mégis kiváltságosnak tudhatják magukat: abban, hogy ők már bűnbocsánatot nyert bűnösök. Pontosan tudják, hogy még az Istennek tetsző életre tudatosan törekvő ember is újra és újra beszennyezi magát, de azt is, hogy van, aki az embert újra és újra kész ’tisztába tenni’. És ki az a krónikus beteg, aki ne szeretne orvost a családjában? Voltaképp ennek az ’orvosközeli’ kiváltságos helyzetnek a tudata kölcsönöz kiegyensúlyozottságot, derűt – ’jó arcot’ – a templomba járók többségének, akik amúgy nem feltétlenül különböznének templomkerülő embertársaiktól.” T. Pintér Károly szerint azonban egy közösségtől távol tarthat, sőt taszíthat „annak tisztasága is. Pecsétes öltözékben nemigen keressük új ruhákban feszítők társaságát. Csakhát a bűnbocsánat kegyelméből élők gyülekezeteiben sohasem az a kérdés, hogy valaki honnan jött, milyen bűnöktől sérülten érkezett… A kérdés csak az, tud-e hinni a megtisztulás lehetőségében, el tudja-e fogadni Jézustól a bűnöktől való maradéktalan lelki felszabadítás ajándékát.” A cikkíró fölteszi a kérdést: „Kinek van hát szüksége az ’orvos’ Jézus Krisztusra? Valójában mindenkinek. Kivéve persze azokat, akik igaznak és egészségesnek hiszik magukat. Bár, ha jobban meggondoljuk, elsősorban éppen nekik.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Gyulay Endre A jelenből a jövőbe címmel szól hozzá a lapban nyugdíjügyben megkezdett cikksorozat-vitához. A nyugalmazott szeged–csanád megyéspüspök emlékeztet rá, hogy mennyire aktuálisak azok a gondolatok, amelyeket megfogalmaztak a szerzők a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 1996-ban kiadott, Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevelében. A cikkíró nem említi Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nevét, de megdöbbentőnek nevezi „országunk egyik fő vezetőjének két évvel ezelőtti” beszédét. Gyulay Endre a jelenlegi válságból kivezető utat a következőkben látja: „Magyar jövőt! Igazat, a teljes igazságot: pénzügyekben (adósság, adó, fizetés); gazdaságban, reális, megalapozott, szükséges, anyagi lehetőségeinkhez méretezett fejlesztési tervekben; reformált parlamenttel, közigazgatással; tervezett egészség- és oktatásüggyel, valamint a szociális ügyek (benne a család, munkanélküliek), a környezetvédelem, a hadügy tekintetében. Úgy érezzük, hogy a mellébeszéléseknek vége kell legyen. Nem lehet X. Y., a Kelet vagy a Nyugat egyik-másik országának érdeke szempont. Csak a közjó lehet érdekszempont. De az olyan reformokkal előkészítve és megadott, előrelátható ütemben megvalósítva, ami a teljes ország minden lakójának a jövőjét biztosítja. Ami évente ellenőrizhető és számon kérhető. A csődig eljutottunk, szakembereknek kell összehangolva tervezniük és cselekedniük. Hazugság, jó vagy rosszakaratú becsapás, önérdek, pártérdek nélkül! Különben Vörösmarty víziója részben teljesül: ’S a sírt, hol nemzet süllyed el,/ Népek veszik körül/, S az ember millióinak/ Szemében gyász könny ül’.” A nyugalmazott püspök hozzáteszi: „De azóta a népek erkölcse is változott, könny sem lesz már a szemükben!”

A Magyar Hírlap (Katolikus egyetértés 2.o.) idézi Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspököt, aki szerint a legjobb döntés született azzal, hogy a Komárom Megyei Önkormányzat a tatai Eötvös Gimnázium fenntartói jogait a városi önkormányzat tulajdonában lévő Városkapu Zrt.-nek adta. Ismeretes, hogy az iskola működtetését az egyház is vállalta volna, de Hiller István oktatási miniszter írásbeli garanciát adott arra, hogy ha a térség szocialista országgyűlési képviselője, Tatai-Tóth András nevével fémjelzett alapítvány kezébe kerül az intézmény, akkor a minisztérium pénzzel támogatja az iskolát. A főpásztor tanulságosnak nevezte a gimnázium átvételéről szóló tárgyalásokat, szerinte ugyanis a törvényben lefektetett világnézetileg semleges közoktatás sem valósul meg olyan esetekben, amikor az egyházakkal szemben túlzott fenntartásokat fogalmaznak meg.

A Magyar Nemzet (15.o.) Riportkötet Isten emberéről címmel számol be arról, hogy tegnap délután mutatták be a várbeli Korona Kávéházban a Lényegből a Lényegért című riportkötetet, amelynek szerzője Bíró Ildikó, főhőse pedig a hegykői plébános, Reisner Ferenc címzetes kanonok. A kötetet Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes elnöke méltatta. A szerző, Bíró Ildikó elmondta: „Országgyűlési képviselőként olyan világban élek, ahol sokszor felmagasztaltatik a rossz, és lenézett lesz a jó. Olyan világ ez, ahol egyesek már vétkeikben sem becsületesek. Ahol hideg, ’okos’ státusbarátságok köttetnek. Protestánsként hitéleti válságomat éltem, amikor a sors vagy Isten akarata egy közösség meghívására Hegykőre vezérelt. Itt találkoztam a falu plébánosával. Szelíd mosolyú, hallgatag, szigorú szavú embernek tűnt. De a többiek, akik a közösségének tagjai voltak, szeretettel beszéltek róla. Olyan embert ismerhettem meg benne, akinek nem a hiúság a legmeghatározóbb tulajdonsága. Akit nem a külsőség, a rang, a pénz, a protokoll mozgat. Hanem a Lényegből, a Lényegért él. Aztán fejembe vettem: meg kell mutatni az ilyen embereket a világnak. Nehezen beszéltem rá. Nem akart könyvet, kerülni akarta a reflektorfényt. Azzal próbáltam meggyőzni, hogy sok embernek lenne biztatás a története, mások hasznára válhatna. Végül elfogadta. Amikor befejeztük a beszélgetéseket, és kész volt a könyvhöz az anyag, vissza tudtam térni én is keresztény hitemhez.”

Magyar Kurír