Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Hetekben (12-13.o.) Karsai László A hosszú hallgatás címmel emlékeztet rá: „Évek óta folyik XII. Piusz boldoggá avatásának előkészítése, az eljárást bíráló egyházi és világi személyek érveit a Vatikánhoz közel állók megvetően félre szokták söpörni. Többek között azt állítva, hogy a pápa legalább 800 000 zsidó életét mentette meg a holokauszt idején. Ez nyilvánvaló képtelenség, cáfolatra sem méltó propaganda.” A szerző röviden áttekinti XII. Piusz életútjának főbb állomásait. Karsai szerint Eugenio Pacellire nagy hatással lehetett, hogy pápai nunciusként az első világháborút követő forradalmakat, az idegen megszállást, a vágtató inflációt és a weimari demokrácia első éveit Németországban élte át. A cikkíró katolikus forrásokra hivatkozik, amelyek szerint Pacelli bíboros 1933-ban, Hitler hatalomra jutása érdekében „nem próbálta befolyásolni a német püspököket, akik március 29-én eltörölték azokat a korlátozásokat, amelyekkel addig a hívőket a náci párttól megpróbálták távol tartani. Ettől kezdve a német katolikusok is mindenben engedelmeskedhettek a »törvényes hatóságoknak.«” Ugyanakkor Karsai elismeri: „XI., majd XII. Piusz hiába tiltakozott, amikor Itáliában, Szlovákiában, Magyarországon és Romániában antiszemita törvényeket szavaztak meg. Mind a két pápának be kellett látnia, hogy a zsidók védelme frontális támadást jelentett a náci ideológia ellen. XII. Piusz tudta, hogy a német katolikusok jelentős része a zsidók jogainak korlátozását, szervezett kivándoroltatásukat helyeselte, vagy elfogadta… XII. Piusz bírálói hajlamosak elfelejtkezni arról, milyen könyörtelen, rendíthetetlen és gépies volt a náci rendszer, melynek céljai a dekrisztianizáció, az extermináció, germanizáció és a hódítás szavakkal írhatók le. A hollandiai katolikus (és kálvinista) egyház vezetői a nyilvánosság előtt tiltakoztak a konvertiták deportálása ellen. 1942 tavaszán templomaikban tiltakozó istentiszteleteket tartottak a deportálások ellen. Válaszul a németek valóságos hajtóvadászatot rendeztek, kifejezetten a konvertita zsidókra, ekkor került sor Edith Stein karmelita nővér is Auschwitzba. A protestáns egyházak csöndben maradtak, a színfalak mögött tárgyaltak a német hatóságokkal, és elérték, hogy a protestáns hitre tért zsidókat nem deportálták a németek. XII. Piusz is láthatta, ha az egyházi vezetők tiltakoznak a zsidók deportálása ellen, azt kockáztatják, hogy a nácik nem tárgyalnak velük, és minden zsidót deportálnak. Ha nem tiltakoznak és nem is fogadnak be egyházukba több zsidót, akkor ezzel a nácik cinkosaivá válnak, de esélyük nyílik legalább néhány hívük megmentésére. Valószínű, hogy XII. Piust ezek a hollandiai tapasztalatok is óvatosságra, hallgatásra intették… Bizonyos, hogy a pápa a világháború idején az egyház létéért, egységéért is aggódott. Jól látta, hogy a harcoló felek saját országukban a katolikus főpapság támogatását is elnyerve bizonygatták, hogy az (isteni) igazság (is) az ő oldalukon áll. Ha a pápa a világháború idején akár a nácik/fasiszták, akár az angolszászok/bolsevisták oldalára állott volna, szétszakította volna egyházát. Mit tett volna Serédi Jusztinián hercegprímás, ha a pápa az »antikommunista keresztes hadjárat« közepén az amerikai katolikus püspökök (és az ateista Szovjetunió) mellé áll?...” Karsai úgy véli, hogy a teljes igazságot XII. Piusz második világháborús politikájával kapcsolatban csak a Vatikáni Levéltár megnyitása után lehet feltárni.
A Népszava (13.o.) Templomok hosszú éjszakája Bécsben címmel ír arról, hogy negyedik alkalommal tárják szélesre kapuikat hívők és nem hívők között az osztrák templomok ma éjjel. „A templomok hosszú éjszakáján lehet rózsafüzért csomózni, az Ótestamentumban szereplő ételeket kóstolni vagy koncertet hallgatni.”

Hazai hírek

A Világgazdaság (Grosics Gyuláról… 9.o.) beszámol arról, hogy csaknem hárommilliárd forint beruházás keretében futballakadémia jön létre Gyulán. Az Aranycsapat kapusának, Grosics Gyulának a nevével fémjelzett intézmény alapítója, létrehozója és üzemeltetője a Szeged-csanádi Egyházmegye, amely az önkormányzattal tegnap együttműködési megállapodást art alá. Az akadémia megveszi az önkormányzattól a belvárosi régi posta épületét. A tudósítás szerint modern létesítmények épülnek a régi sporttelep mögötti területen: három nagy műfüves pálya, négy kispálya, kollégium és szálloda, kiszolgáló léesítményekkel együtt. A 10-18 éve közötti tehetséges gyerekeket felkaroló futballakadémia munkálatai várhatóan ősszel kezdődnek el.

A Népszabadságban (3.o.) N. Kósa Judit Kvóta címmel mutatja be a Dzsaj Bhím Közösséget, amely talán a legfiatalabb egyház ma Magyarországon, mindössze öt személy jegyeztette be. Egyetlen céljuk van, hogy cigány fiatalokat oktassanak, az általuk létrehozott Dr. Ámbádkar Gimnáziumban. A cikkíró szerint erre azért volt szükség, mert az egyházi iskoláknak járó állami normatíva nélkül esélyük sem volna egy falusi cigányokat felzárkóztatni hivatott gimnázium megteremtésére. Vezetőjük, Derdák Tibor szerint „a nagy keresztény egyházak érdeklődését nem keltette fel ez a feladat.” A cikkíró szerint ez „nem csoda, hiszen a nagyegyházak iskolái, állami hátszéllel persze, egyfajta magánintézmény-státuszt vívtak ki maguknak az utóbbi években. Szabad kezük van a diákok kiválogatásában, a »tandíjat« viszont az állam állja. Alapos oktatást, jobb körülményeket nyújthatnak azoknak, akiket falaik közé engednek – az általános tankötelezettség terhét viszont átengedhetik a sor végén álló önkormányzati iskoláknak. Csoda hát, hogy felzúdulás övezi most azt a kormányjavaslatot, amely a hátrányos helyzetűek előnyben részesítésének kötelezettségét az önkormányzatiból lett egyházi intézményekre is kiterjesztené? Egyáltalán nem. Az állami pénzen kapott pluszjuttatás ezekben a tanintézetekben a tanárok, a diákok és a szülők szerzett joga, érthető, hogy roppant nehéz róla lemondani. Viszont muszáj lesz. Ezt követeli a társadalom közös érdeke és az esélyegyenlőség ideálja. Tán még az is, amit felebaráti szeretetnek szoktunk nevezni” – írja Kósa N. Judit.

Magyar Kurír