Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (6.o.) A pápa a szegényekért című, római tudósításában kiemeli, hogy minden keresztényt sürgetett XVI. Benedek pápa vasárnapi Úrangyala imádságában, hogy segítse az újabb milliók éhezésével fenyegető élelmiszerválság megoldására tett nemzetközi erőfeszítéseket. Az orgánum a következőket idézte a Szentatya beszédéből: „Aki Krisztus kenyerével táplálkozik, nem maradhat közömbös azok iránt, akik napjainkban is meg vannak fosztva a mindennapi kenyértől. Ez a probléma egyre súlyosabb, és a nemzetközi közösség erőfeszítéseket tesz a megoldásáért.”
Hazai és határon túli hírek

A Magyar Hírlap (1.,4.o.) Virágszőnyeggel, körmenettel él tovább az úrnapi hagyomány – A krisztusi üzenet városi menete címekkel részletesen, a Magyar Nemzet (4.o.) Virágszőnyeg az úrnapi körmeneten címmel röviden számol be az úrnapi körmenetről. Az MH Erdő Péter bíboros prímás szentbeszédéből kiemeli: „Krisztus mindig úton van a világ felé, a körmenet ezt az odafordulást jelképezi. Azt is jelenti, hogy minden bajunkat és szenvedésünket rábízhatjuk, hiszen ő már legyőzte a halált… Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását nem lehet a mítoszok világába száműzni, az oltáriszentségben jelen lévő test és vér a legvalóságosabb áldozatot jelenti minden kor emberének.” Kacsóh Dániel tudósító hozzátette: „A szertartás véget ér, de a bíboros szerint üzenete a hétköznapokban is érvényes marad.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (8.o.) Szikora József Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat címmel emlékezik meg arról, hogy hetven évvel ezelőtt, 1938. május 25-én nyílt meg Budapesten a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus.” A Makúsz elnöke kiemeli, hogy ezt követően „1991-ig kellett várni, hogy II. János Pál pápa első magyarországi lelkipásztori látogatása alkalmából az egész magyarság szempontjából is az eucharisztikus kongresszushoz fogható egyházi ünneplés részesei lehessünk. Azóta, hála Istennek, tehetünk hitvallást stadionban, misszionálhatunk plázában, csatlakozhatunk külföldi és hazai vallásos mozgalmakhoz, imádkozhatunk a világtól elrejtve, s akinek úgy tetszik, fohászkodhat gitárkísérettel, reflektorok fényében kamerák és mikrofonok kereszttüzében is.” A cikkíró azonban figyelmeztet, hogy „az új és még újabb pogányság – amely persze régi mint a bűn – változatlanul fenekedik ránk. Hitünkre és magyarságunkra egyaránt. S miként hetven évvel ezelőtt, a legnagyobb veszély most is belül, a szívünk mélyén fenyeget bennünket. A győzelemnek ugyanis, Krisztus győzelmének, mindenekelőtt ott, a szív mélyén kell megtörténnie. Az Eucharisztiában valóságosan jelen levő Krisztus ránk bízta magát, rám bízta magát. Rajtam múlik Krisztus, rajtam a magyarság. Ha élek, ha az élő Krisztusból élek, s ha magyar vagyok, az életem egyházam és hazám élete lesz. Ha halott vagyok, veszítünk megint. Ha élek, győzünk, akár templomban énekelem, akár stadionban vagy plázában, s teljes lesz a diadal akkor is, ha – miként Krisztus mondja – bezárt ajtajú szobámban fohászkodom, rejtekben élő Atyámhoz. Millió, tizenötmillió, száz- és ezermillió szív cseng össze akkor is, ott is – ha élek. Ha élünk.”

Szintén a Magyar Hírlapban (Oláh György… 4.o.) nyilatkozik a Széchenyi Tudományos Társaság Nobel-díjas tiszteletbeli elnöke, aki részt vett azon a pénteki díjátadó ünnepségen, amelyen a társaság által alapított Oláh György Ifjú Tudós Díjjal ismerték el Benczúr András informatikus eddigi munkásságát. Ismeretes, hogy Oláh György a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, s mint mondta: „A piaristáknál nagyon jó és humanista nevelést kaptam, de sohasem gondoltam arra, hogy tudományos pályára lépjek, az az iskola nem is a technikai nevelésre összpontosított. Cserébe viszont megkaptam tőle azt az alapozást, amely egész életemen át segített. Az pedig, hogy az ember az ilyen alapra mit és hogyan épít, s közben még mit hoz az élet, más kérdés.” Az MH néhány sorban bemutatja Szunnai Miklóst, a Széchenyi Tudományos Társaság ügyvezetőjét is, aki többek között a magyar katonák emlékére Doberdóban épített kápolna felújítását tervezi. Támogatja több könyvkiadó és alkotó munkáját. Szüleitől vallásos nevelést kapott, tőlük tanulta meg azt, amire büszke: „Az adakozó kéz sosem lehet üres, és akinek van, annak adnia kell.”

A Magyar Nemzet (Zaklatják… 9.o.) közli, hogy a bukaresti diszkriminációellenes tanácshoz fordult a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége amiatt, hogy a csángóföldi Klézse római katolikus plébánosa fenyegetésekkel igyekszik tiltani a csángó gyermekeket az iskolai magyarórákról. Augustin Pascariu kikötötte a diákoknak: aki ellenszegül, az nem vehet részt a bérmálkozáson. A lap beszámol arról is, hogy a hét végén a Bákó megyei Magyarfaluban Gilyán György külügyi államtitkár részvételével Magyar Házat avattak, és az ünnepségen először hallgathattak a csángói hívek magyar nyelvű misét.

Magyar Kurír