Napi sajtószemle

A Napi Ász (9.o.) Szentírásgyár címmel számol be arról, hogy „Zakatolnak a gépek a világ legnagyobb Biblia-előállító üzemében Kínában. A nanjungi magánnyomdában jelenleg másodpercenként egy kötet jön le a futószalagról, de a termelést havi egymillió darabig akarják felfuttatni. A kinyomtatható Szentírás szövegét a kínai vallási hatóság ellenőrzi, mint ahogy ez a hatóság dönti el, mely felekezetek boltjaiban árusíthatják a keresztény szentkönyvet. Mindez abban az országban történik, ahol a Biblia-csempészetért és illegális Biblia-olvasásért több év börtön vár az emberekre” – írja a bulvárlap.

A Magyar Nemzet (14.o.) Vezet a Biblia, népszerű a bíboros címmel rövid helyszíni riportban számol be a Szent István Társulat ünnepi könyvhetéről. A lapnak Farkas Olivér, a társulat igazgatója elmondta: a kiadó könyvnapi ajándéka, hogy a különböző méretű, reprezentatív díszkiadású Biblia-család tagjait ötvenszázalékos kedvezménnyel árusítják a könyvhét időtartamára, a Biblia évének tiszteletére. Eddig a Szentírás vezeti a vásárlási versenylistát. Az orgánum kiemeli, hogy a „keddi esős, zimankós napon az emberek nyüzsögtek, amikor Erdő Péter bíboros prímás esztergomi érsek dedikálta műveit és a vele készült, Kairosz-kiadású interjúregényt. Jóval a zárási idő után is érkeztek olvasók, alig akarták elengedni a bíborost.”

A Hetekben (12-13.o.) Ruff Tibor A szavak értelme visszatér címmel azt állítja, hogy „Napjaink messze legnagyobb jelentőségű történelmi, szellemtörténeti és teológiai kérdése Izrael népe hazatérésének és nemzeti-állami helyreállításának jelenségéhez kapcsolódik. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás – vagyis a Biblia – szerint a zsidóság Isten kiválasztott népe, ezért a vele történő, ennyire nagy horderejű történelmi változás az egész föld, az összes többi nemzet sorsát is döntősen befolyásolja. Izrael Állam 60 éves fennállása eléggé hosszú idő ahhoz, hogy immár ne lehessen pusztán egy múló, elvetélő, gyönge kísérletnek tekinteni. Létezése évezredes léptékű, mély döntések elé állítja mind a keresztényeket, mind a zsidókat s velük együtt az egész világot.” A cikkíró kifejti: „Az Izrael összegyűjtésére és helyreállítására vonatkozó ószövetségi próféciák és mai, szemmel látható beteljesedésük Isten évezredeken átívelő hűségének és kegyelmének látványos, elemi erejű bizonyítékai. Nemcsak hűségének, hanem kegyelmének is: ugyanis a próféták sok helyütt leszögezték, hogy a zsidóság helyreállítása nem erkölcsi állapotától, megtérésétől függ, hanem tisztán csak a Mindenható könyörületességétől (Ez 20,1-44; 36,16-32). Ez magyarázza meg, amit sok vallásos zsidó sem ért: miként lehetséges, hogy az államot egy világi mozgalom hívta életre? Isten kegyelme és hűsége pedig oszthatatlan. Ha másvalakitől megtagadjuk azt, akkor önmagunktól is megtagadtuk. Ha a kereszténység a zsidóktól megtagadja Isten neki tett ígéreteinek beteljesülését, akkor önmagától is megtagadja a neki tett ígéretek megvalósulását. Ha az ószövetségi próféták mondatait megfosztjuk szó szerinti értelmüktől, akkor az újszövetségi ígéretek is elvesztik valós tartalmukat. Ezért Izrael valóságos helyreállításának mai teológiai-politikai kérdése szorosan összefonódik a keresztények üdvösségük valóságába vetett hitének a kérdésével. Az sem lényegtelen tehát, hogy a keresztények saját nemzeteiket és egyházaikat hogyan befolyásolják azok Izrael Államhoz való történelmi-politikai viszonyulásában.” A cikkíró egy régi zsidó mondást idéz: „Amikor Izrael száműzetésben van, az Írás betűi is száműzetésben vannak.” Ruff Tibor hozzáteszi: „Eszerint ha Izrael visszatér hazájába, az Írás betűi is visszatérnek eredeti értelmükbe… Izrael államának újjászületése által a Biblia az elvont fogalmak és metaforák, az érzékelhetetlen természetfeletti szférájából újra visszalépett a valóságos történelembe, és így a hit ma újra valós történelmi döntések felelősségévé is vált a keresztények és az egész nyugati civilizáció számára.”

Magyar Kurír