Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (14-15.o.) Kolozs Nagy János Reá hallgassatok! címmel elemzi Jézus színeváltozását, Márk evangéliuma alapján (9,2-8). A Békehírnök című baptista hetilap volt felelős szerkesztője rámutat, hogy a Tábor-hegyen megjelent Mózes „Izrael nagy törvényhozója, Illés pedig az Isten ügyéért buzgólkodó próféták mintaképe. Megjelenésük azt jelképezi, hogy az egész Ószövetség, a törvény és a próféták írásai mind Jézus mellett tanúskodnak.” A cikkíró kitér arra is, hogy amikor Péter felajánlja a három sátor készítését, Jézust felhő takarja el az ő, János és Jakab szeme elől, közben pedig felhangzik a mennyei tanúskodás: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Kolozs Nagy János emlékeztet rá: „Az Úr Jézus istenfiúságát hasonló kijelentés igazolta a Jordán partján, a bemerítkezéskor is. A szózat általánosságban követeli, hogy Õt kell hallgatni. Mindent el kell fogadnunk, amit tesz és mond. Õ az egyetlen tanító tekintély, a kinyilatkoztatás megfellebbezhetetlen forrása. A három apostol tanúvá válik. Õk később a Gecsemáné-kertben látták Mesterüket emberi kiszolgáltatottságában, de tanúskodhatnak arról, hogy szenvedése és halála ellenére mégis Õ a dicsőséges Fiú, aki igazi léte szerint a mennyei világhoz tartozik. Hitünk csak akkor lehet valódi, ha Jézusban felismerjük az Atya örök Fiát, aki a mi örök üdvösségünket munkálja.”

A Magyar Nemzet (34.o.) Fény a Sötétkapu mélyén címmel ír arról, hogy két év múlva újabb kulturális és turisztikai nevezetességgel büszkélkedhet Esztergom városa: „hamarosan megkezdődik a bazilika feljárója alá épített pincerendszer és a közúti alagút felújítása. Az egymilliárdos beruházásnak köszönhetően vendéglátóhelyek, bormúzeum, borturisztikai központ nyílik a létesítményben, ahol méltó környezetben kínálhatják az ínyenceknek a Magyarország főpásztora, Erdő Péter bíboros által életre hívott borválogatás, a Vinum Primatis palackjait.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (27.o.) Fáy Zoltán Száztíz férfi címmel emlékeztet rá, hogy hétszáz éve élő hagyomány a Szécsényből Mátraverebélyre tartó zarándoklat. A szerző személyes tapasztalatai alapján állítja: „Nem az út vége a legnehezebb, hanem a dereka. A befejezés előtt már a megérkezés, hazatérés öröme lesz úrrá mindenkin, és ez feledtet minden megpróbáltatást. A táj egyre rendezettebb, az út szélesedik. Helyenként kirándulók jönnek szembe, és egyszer csak ott állunk Szentkút kapujában. Nincs földöntúli boldogság, nincs különleges, metafizikai érzés, elragadtatás, csak fáradtság és valami szelíd derű. A zarándokokat a kolostor házfőnöke köszönti, hozzátartozók integetnek, majd mindenki a bazilikába vonul. Az út befejeződött ugyan, de még nem ért véget.”

Interjút készített a Magyar Nemzet (Karonfogva 23.o.) Halmos Sándor egyháztörténésszel, a Barankovics István Alapítvány izraelita műhelyének egyházügyi szakértőjével, aki állítja: „Szekuláris zsidóságról beszélni olyan, mint szekuláris kereszténységről. Ha a héber Bibliát vesszük alapul, az SZDSZ eleve nem lehet zsidó párt. Egy zsidó párt sosem támogatná az egyneműek házasságát, a válást vagy az abortuszt, mert ezeket tiltja a Biblia. A zsidó vallás a tiszta erkölcsre épül. Ma a társadalom morális válságban van, a kormányzati politika hazugságokon alapszik, és semmilyen bűnnek nincs megfelelő következménye. Mióta Ádám és Éva vétkezett, a nemzetek sorsát a sátán befolyásolja. Magyarországon nem először uralkodik démonizált hatalom. ’Ki száz és százezret rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast lopni kényszerít.’ Ez teljesedik be. A fiatalok kilátástalannak látják a jövőt. A középkorúak rettegnek a munkanélküliségtől, az idősek féltik a nyugdíjukat. Ha létezne zsidó párt, annak az Isten törvényét kellene képviselnie ebben a társadalomban.” Halmos Sándor arra is felhívta a figyelmet, hogy a zsidóságról „mint fajról csak a XX. század első felében kezdtek beszélni. A zsidóság vallás, sőt ennél is több: hit. A hit mélyebb és több, mint a vallás. Ábrahám idejében még nem voltak mózesi törvények, sem Sínai-hegyi kinyilatkoztatás, mégis ő volt Isten szövetségese – mert hitt. Amikor azt mondják, hogy a zsidóság ’kiválasztott nép’, mindig azt felelem, hogy a kiválasztottság azt jelenti: ránk bízták a píármunkát, az Örökkévalót kell képviselnünk a világban. A kiválasztottság nem rang, hanem szolgálat. Ezért a szolgálatért több millióan áldozták életüket az évtizedek alatt. Ma a zsidóság körében nagy az elmaradottság vallási ismeretek tekintetében. Az igazi rendszerváltás a hit megújulását jelentené… Magyarországon 1938-ig körülbelül százezer zsidó tért ki. A hozzátartozóik ma is köztünk élnek. Ezek az emberek keresik az identitásukat. Õket is meg kellene szólítaniuk a zsidó közösségeknek.” Az egyháztörténész elmondta azt is, hogy a KDNP izraelita műhelye a nyitás jegyében jött létre, mert az olyan ország, ahol nincs szellemi egyetértés, nem képes fejlődni. „Ez egy szellemi műhely, amelyben a zsidó-keresztény párbeszédet és az ismeretterjesztést szorgalmazzuk. Ezt megbeszéltük a keresztény egyházak püspökeivel. Nekik szintén számos feladatuk van e téren. A zsidóságból vált ki a kereszténység. A keresztények visszavárják a zsidó származású Krisztust, amely szó szerint Messiást jelent. A zsidók is évezredek óta várják a Messiást, aki majd megjelenik Jeruzsálemben, s megítéli a népeket. De ha megnézi bármely vallás istentiszteletét, látja, hogy sokkal több az újszövetségi hasonlat, mint az ószövetségi. S az ószövetségi tanszékek a vallási egyetemeken a legkisebbek. Pozitívnak tartom, hogy a Vatikánban létezik a magas szintű ószövetségkutatás.”

Magyar Kurír