Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (2.o.) A Szentatya szívén viseli a hazai katolikus egyház sorsát címmel közli, hogy a mai napon a magyar főpásztorok hazautaznak Rómából, véget ért a Szentatyánál és a Vatikán tett egyhetes ad limina látogatásuk. Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára a lapnak elmondta: „Már a látogatás első napján fogadta a Szentatya Erdő Péter bíborost, a protokoll szerint 20 percesre tervezett beszélgetés majdnem másfél óráig tartott, ami mutatja, hogy a pápa mennyire a szívén viseli a Magyar Katolikus Egyház sorsát.” Idézi az orgánum Paskai László bíboros, nyugalmazott érseket is, aki a Szentlélek ünnepe kapcsán elmondta: „Az ünnep üzenete a mai ember számára az, hogy a tárgyi dolgoknál fontosabb a lélek ereje az életben. Azt ünnepeljük ezen a napon, hogy az apostolok megkaptak a Szentlelket, és ennek fényében összefüggéseiben is látták mindazt, amit Jézus Krisztus mellett megéltek. Ez a tudás adja ma is az erőt az egyháznak, hogy az örömhírt hirdetve az emberek felé forduljon.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (15.o.) T. Pintér Károly Hagyatkozz az erőre! címmel arra figyelmeztet, hogy „az örök élet reménységének megragadásához szükséges hitet csak a Szentlélek támaszthatja szívünkben. Mert… egyedül a Jézus Krisztusban való hit által menekülhetünk meg, ésszel nem lehet belátni, a Szentlélek mégis teljes bizonyosságot képes adni róla. Másrészt pedig a Szentlélek jelenléte nélkül senki sem képes hittel vallani, hogy Jézus Krisztus az Isten fia. Az tehát, hogy valaki részesül-e a hit ajándékában, mindenekelőtt az Isten iránti nyitottság függvénye. Tőlünk függ, nyitunk-e rést szívünkben a Szentlélek Isten számára, hogy elvezessen ’a teljes igazságra’.” Az Evangélikus Élet főszerkesztője szerint nem állíthatjuk, hogy „korunk digitális racionalizmusában vergődő embere ne lenne fogékony a transzcendens dolgokra… A Google keresője a világháló magyar nyelvű oldalain 18 800 szó szerinti előfordulását találta meg ’Az Erő legyen veled!’ kifejezésnek. A Csillagok háborúja című film rajongói pontosan tudják, hogy ebben a moziban az Erő az egész Galaxist átható energiamező, mely egyaránt forrása a jó ügyeket védelmező Jedi lovagoknak és a sötét oldalt képviselő Sitheknek. Míg azonban ez utóbbiak csupán eszköznek tekintik, a Jedik önálló tudatot (személyiséget) tulajdonítanak az Erőnek, és ’világos oldalával’ szövetkezve próbálják meg fenntartani a rendet… Nos, bizonyos értelemben a Szentlélek is erő, de csak és kizárólag a lélek és az egyház építésén hivatott munkálkodni.” T. Pintér Károly megemlíti, hogy hitre jutott ismerőse a Szentháromság titkának megértéséhez kérte a Szentlélek vezetését, miként lehetséges az, hogy Isten egy hármas egység, minden személye egyenlően és örökké Isten, ugyanakkor mindegyik különálló, hogyan lehet valami lényegét tekintve egy, és mégis három? – kérdezte sokáig. A cikkíró nem hiszi, hogy „a Lélek másoknál közelebb engedte volna őt a Szentháromság titkához, de ismerősöm már régóta nem háborog. Amióta Lappföldön járt, már nem tartja képtelenségnek a dolgot. Pedig ott csak egyszer elmélkedett a kérdésen – egy szaunában.”

A Magyar Nemzetben (29.o.) Fáy Zoltán Betű szerint címmel megállapítja: „A keresztény tanítás hagyományos fogalmi eszközökkel legkevésbé megfogható része Isten létmódját taglalja. Nem csoda, hogy az eretnekségek jelentős része is a Szentháromságra vonatkozó finom megkülönböztetések világában tévedt el.” A cikkíró vázlatosan bemutatja a Szentlélek-teológia fejlődését az őskeresztényektől kezdve napjainkig. Írásából kiderül, hogy a pünkösdi mozgalomhoz tartozók száma egyes becslések szerint napjainkra eléri az 500 milliót. A katolikus karizmatikus mozgalom 1967-ben alakult, és mára világszerte sok millióan tartják magukat e mozgalomhoz tartozónak.

A Magyar Hírlapban (Isten kimondható 15.o.) Szabó István, a Duna-melléki egyházkerület püspöke nyilatkozik. Elmondta: amilyen ingadozó a mai magyar közélet, ugyanilyen változó az egyházi élet is. „Ami pár éve érvényes feladat volt, ma már nem az, s ez a legkellemetlenebb. Van egy találó szociológiai kifejezés: adhokrácia. Az jut előre, akinek az ad hoc helyzetben jó ötletei vannak. A másik fő gond, hogy sorban tűnnek el az emberi élet evidenciái. Például az, hogy kétszer kettő négy. Nemcsak az iskolában, de a gazdasági életben is. Vagy például arra gondolok, hogy az iskolában a tanár oktat, számon kér és a diákok tanulnak, de ez sem evidencia ma már. Vagy hogy az orvosok folyamatosan vád és gyanú alatt élnek. Vagy említhetem a politikai osztály becsületének elsikkadását. Ezek mind válságtünetek, s egyelőre nem úgy tűnik, hogy a folyamatok jó irányba fordulnának.” A református püspök elmondta azt is, egyházában máig vita tárgyát képezi, hogy „miként lehetne megújítani a konfirmáció gyakorlatát, s hogy milyen mélységű legyen a konfirmációs anyag, követeljük-e meg, hogy például a Szentháromság összes titkát elő kell vezetni? Komoly teológiai vita, hogy eltekintsünk-e a gyermekek keresztelésétől? Vagy az, hogy Jézus az evangéliumokból érthető-e meg igazán, vagy pedig metafizikai előfeltételekből kell kiindulni? Jellemző kérdés az is, hogy minden keresztény egyház és felekezet elismerje-e a pápa főségét, vagy esetleg van más módja az egység megteremtésének? Véget nem érő vita, hogy az egyházak politizáljanak-e, vagy sem? Ám a lényeg, hogy a hit milyen személyes érintettséget jelent… Adyval szólva a textus ma is Jézus. Csodálatos dolog az interpretáció, de van egy megmásíthatatlan üzenet, s a kérdés az, hogy ezt az egyszerű, világos tanítást hogyan tudom minél jobban átadni, hogy a mai embert hogyan lehet a zsákutcából kicsalogatni, és Isten felé vezetni.”

A Magyar Hírlap (Ördögi körben… 2. o.) beszámolója szerint Szabó István református püspök tegnap előadást tartott a Magyar Nemzeti Fórum Kölcsey Körének konferenciáján. Felhívta a figyelmet: a Föld népességének egyhatoda abszolút szegénységben, kétharmada peremhelyzetben él. Ezek ugyan beszédes adatok, mindennapi életünkben azonban nem igazán tudunk velük mit kezdeni. Mégis, könnyen szembesülhetünk a probléma súlyával, ha csak néhány órát eltöltünk egy hajléktalanszállón, vagy meglátogatunk hazánk valamelyik depressziósabb megyéjében egy lecsúszott falucskát. A református püspök szerint a rendszerváltozás után jobb helyzetből indult Magyarország, mint az első világháborút, a trianoni katasztrófát követően, mégis azt látjuk, hogy a húszas évek konszolidációjával ellentétben az utóbbi években ördögi körbe jutottunk, terjed és mélyül hazánkban a szegénység, egyre többen adósodnak el. Ennek oka, hogy nem tudunk lemondani látogatásainkról a fogyasztás szentélyeibe, s ehhez jelentős hiteleket veszünk fel. A történelem során rengeteg radikális megoldás született ugyan a lecsúszottak felemelésére, ám mindegyikről kiderült, hogy csak rontottak a helyzeten. Közülük kiemelkedik a kommunizmus különösen pusztító eszménye. Szabó István kiútként a krisztusi programot nevezte meg, s idézte a bibliai mondatot: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Hozzátette: a felebarát az az ember, aki a közelünkben él. Hofher József jezsuita szerzetes szerint a felekezeteknek óriási a felelősségük a szegénység felszámolásában, a szolidaritás erősítésében. A történelmi egyházak ki vannak szolgáltatva a mindenkori hatalomnak, ennek ellenére kötelességük, hogy szembesítsék az ország vezetőit az aránytalanságokkal. „Gyurcsány Ferenc lemegy a munkanélküliséggel vergődő Borsodba és kijelenti, dolgozni kell, dolgozni. Május 1-jén azt mondja, ő aztán tudja, milyen érzés korán kelni és 60-70 ezer forintért munkába járni.” A szerzetes szerint ez a cinizmus hihetetlen veszélyeket rejt magában. Hofher József a cigányságot tartja hazánkban a leginkább vesztes rétegnek, amellyel muszáj szolidárisnak lennünk, akár pozitív diszkriminációval segíteni rajta.

A Magyar Nemzetben (Találkozások… 35.o.) Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezetője nyilatkozik, aki elmondta: egykori balliberális elkötelezettségük a történelmi helyzet következménye volt, s ma már közvetlenül a szószékről nem adnak híveiknek politikai instrukciókat, mára gyakorlatilag megszűnt a hivatalos kapcsolat a gyülekezet és az SZDSZ között. A KDNP-vel ma már rendezett a viszonyuk, de nincs élő konfliktusuk egyetlen parlamenti párttal sem. A Hit Gyülekezetének vezetője szerint mai közéletünket, hétköznapjainkat súlyos erkölcsi s anyagi romlás jellemzi, az egyházaknak ebben a helyzetben fokozott kötelességük, hogy segítsék a morális értékek megerősítését. Németh Sándor az eutanázia, az abortusz, a drog kérdését illetően hangsúlyozta: „… gyülekezetünk közjogi és gazdasági ügyekben liberális, de morális értelemben konzervatív alapokon áll. Mi a drogliberalizációt nem tartjuk megoldásnak, az eutanázia és az abortusz könnyítését pedig ellenezzük. És azokkal sem értünk egyet, akik az egyházi intézmények működésének ellehetetlenítésén fáradoznak. A Hit Gyülekezete ebben a tekintetben sincs kivételezett pozícióban, de nem is diszkriminálják. Ugyanazokat a csatákat vívjuk meg nap mint nap az intézményeinkért, mint a történelmi egyházak.” Pünkösd ünnepéről a gyülekezeti vezető kifejtette: „Mielőtt Jézus felment volna az Atyához, megígérte, hogy egy másik vigasztalót küld, a Szentlelket. A pünkösd legfontosabb üzenete, hogy minden hívőnek személyes közösségben kell élnie a Szentlélekkel. De ennek feltétele a Szentlélekkel való ’személyes’ találkozás. A tanítványokra pünkösdkor töltetett ki a Szentlélek, ezután kezdődött el az egyház szolgálata, a Jézus Krisztus melletti tanúságtevés. Meggyőződésem, hogy a Szentlélek erejére ma is nagy szüksége van az egyetemes kereszténységnek, felekezetre való tekintet nélkül. Az egyház nagyon súlyos és bonyolult kihívások előtt áll: például a szexforradalom, a radikális iszlamizáció, a demográfiai katasztrófa vagy az okkultizmus világméretű térhódítása. Csak Isten szellemének erejével és vezetésével képes Jézus Krisztus eklézsiája véghezvinni a feladatát és betölteni a küldetését. Jézus Krisztus ma is Szentlélekkel és tűzzel tölti be a hívőket, hogy hiteles tanúi legyenek halálának, feltámadásának és eljövetelének, amely reménységünk szerint hamarosan megtörténik.”

A Népszabadság Hétvége mellékletében (3.o.) Máté-Tóth András Miért a vallás? címmel kutatásaira alapozva megállapítja, hogy „az egyre fiatalabb generációk némely országban egyre kevésbé követik a vallásosság szüleik vagy nagyszüleik által gyakorolt vagy vallott módját, de az is, hogy a magukat valamilyen módon vallásosnak tartók aránya egész Európában viszonylag stabil, a kelet-közép-európai országok döntő többségében pedig kifejezetten jelentős… Ha a folyamatokat a világtendenciák határozzák meg, akkor a szekuláris Északnyugat-Európa lesz a különlegeség, és a reszakralizált kultúra az általános.” A szerző arra is felhívja a figyelmet: „Ahhoz, hogy megszabaduljunk az olyan gondolatkliséktől, miszerint vallás és tudomány, vallás és haladás kizárja egymást, és a racionális önszabályozás elvileg áll szembe a mély vallásossággal, elég csak Lengyelországot vagy Írországot példának hozni, ahol a vallásosság és a modernizáció nem zárja ki egymást. Az átmeneti társadalmak utóbbi évtizedekben zajló folyamatainak vizsgálata átfogóan szükséges, s miként időszerű (lenne) megszabadulni az ’emberarcú szocializmus’, ’népi demokrácia’ és hasonló hamis mítoszoktól, a vallással kapcsolatos tévhitekből való kijózanodás is feltétele a megalapozott jövőkép kialakításának.”

Szintén a Népszabadság (4.o.) Aktívan dezinformált társadalom címmel számol be arról, hogy megjelent Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián Elhallgatott múlt című könyve, amely a pártállam, a belügy és a politikai rendőrség működését mutatja be a Kádár-korszakban. A lap idézi Romsics Ignác történészt, aki a kötet bemutatásakor a dicsérő szavak mellett megjegyezte, hogy Ungváry Krisztián vonzódik a markáns állásfoglalásokhoz és a túlzó általánosításokhoz. Kifogásolta, hogy a Vatikán és a katolikus vezetők bírálatakor a szerzőpáros egyetlen mondatot sem vesztegetett a nemzetközi politikai környezetre. Márpedig bizonyos időszakokban nem csupán a katolikus egyház, hanem a teljes nyugati világ is az enyhülés politikáját követte a keleti blokkal szemben.

Magyar Kurír