Napi sajtószemle

Amint arról már tegnapi számunkban beszámoltunk (lásd: A pápa fogadta Schirilla Györgyöt című tudósításunkat – a szerk.), a Szentatya személyesen fogadta Schirilla Györgyöt, aki egyhónapos futás után érkezett meg a Vatikánba. Az ultrafutó a Magyar Nemzetnek (Schirilla… 20.o.) elmondta: „Amikor lesült arccal, több mint nyolc kilót fogyva, hosszú hajjal, szakadt gatyában megérkeztem a magyar nagykövetségre, azt hitték, dél-amerikai vendégmunkás vagyok. A Szentatya fogadására aztán összeszedtem magam, elmondtam neki az előre betanult szövegemet, és átadtam azt a kopjafát, amelyre 272 szalagot tűztek fel az emberek a szeretet, az egészség és a béke fontosságát hirdető utam során. Öt-hat percet tölthettem a pápánál, és örök élményem marad, hogy amikor megtudta, hogy magyar vagyok, felragyogott a tekintete és átölelt. Mellettem Luis Figo is éppen akkor vehetett részt a kihallgatáson, mert miközben az Internazionale egész futballcsapata kint várakozott, ő képviselte a többieket.”

A Heti Válaszban (19.o.) Szőnyi Szilárd Istennek, ami az Istené című összeállítása szerint „Kampánylázban égnek az egyházak: súlyos milliók múlhatnak azon, hány hívüket tudják a május 20-ai személyi jövedelemadó-bevallás előtt az egy százalékok felajánlására ösztönözni.” A cikkíró szerint ritka, „hovatovább” történelmi pillanat volt, amikor a KDNP elnöke, Semjén Zsolt és az SZDSZ-es Gusztos Péter tavaly egyetértően szólt a civil szervezetek és egyházak egy-egy százalékos támogatási rendszerének módosításáról. Eszerint három százalékra emelkedne a felajánlható adóhányad, és a nem adózók véleményét is figyelembe vennék. Ennek fejében az állam nem nyújtana hitéleti támogatást, ám továbbra is finanszírozná a felekezetek közfeladat-áldozatvállalását. A különbség csupán annyi, hogy míg Semjén Zsolt a civileknek és egyházaknak felajánlható adóhányadot külön-külön emelné 1,5-1,5 százalékra, Gusztos vagy-vagy alapon juttatna három százalékot a felekezeteknek és a civileknek. A KDNP elnöke a lapnak elmondta: „Az olasz rendszert kellene bevezetni, mely szerint senki nem a jövedelmének arányában, hanem az összes adóbevétel meghatározott részéről rendelkezik. Így Silvio Berlusconi nyilatkozata ugyanannyit ér, mint bármely nyugdíjas néniné.” Semjén azonban úgy látja: a mostani, kormányválsággal terhes időkben a Gyurcsány-kabinetnek alighanem kisebb baja is nagyobb annál, minthogy ezzel a kérdéssel bíbelődjék. Nyilatkozik Prőhle Gergely, az evangélikus egyház országos felügyelője is, hangsúlyozva: „A jogosultak harmada él a lehetőséggel, vagyis rengeteg tartalék van a rendszerben. Még nagyobb adótudatosságra kell hát ösztönöznünk a híveinket.” Szőnyi Szilárd megjegyzi, hogy ezért az egyházak „hirdetésekben, szórólapokon, SMS-ben, de még a szószékről is az egy százalékokról beszélnek. A katolikusok egy templomajtón kikandikáló kislánnyal, az evangélikusok iskolás kisfiúval buzdítják övéiket. A Hit Gyülekezete többek közt Gera Zoltán futballista arcával kampányol, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség pedig – talán a Mazsihisz tavalyi, holakuszttúlélőt ábrázoló plakátjára válaszul – Zsidónak lenni jó jelszavával derűs önkép hirdetésébe fogott.” A cikkíró azonban figyelmeztet, hogy az egy százalékok elvileg nem a felekezetek közfeladat-átvállalásait finanszírozzák, hanem a hitéletet támogatják. Ehhez képest a legtöbb egyház az oktatási, szociális tevékenységének felmutatásával kívánja felkelteni a figyelmet, „nyilván, mert az adózók szívesebben adnak pénzt ilyen célokra, mint ’merő imádkozásra’.” Prőhle Gergely szerint az állam „jól teszi, ha az egyházaknak nem halat, hanem hálót ad, ám a halfogáshoz minden feltételt meg kellene teremteni.” Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke pedig nehezményezi, hogy hiába kérik az adóhivataltól azokat a kimutatásokat, amelyekből megtudhatnák, hogy az egyes településekről milyen arányú felajánlások érkeznek. „Ez azért volna fontos, mert ha azt látnánk, hogy például Sopronban alacsony a rendelkezők száma, akkor ott erősítenénk a kampányunkat.”

Magyar Kurír