A Népszava (2.o.) Magyar főpapok a pápánál címmel röviden tudósít a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ad limina látogatásáról.
A Magyar Nemzet (9.o.) Uniós találkozó az egyházakkal címmel számol be arról, hogy az Európai Bizottság elnökének, Manuel Barrosónak kezdeményezésére Brüsszelben tegnap informális párbeszédet tartottak a kereszténység, a zsidó és az iszlám vallás húsz magas rangú képviselője részvételével.
Ugyancsak a Magyar Nemzet (4.o.), Vizi E…. beszámolva a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tisztújító közgyűlésének első napjáról, idézi Szörényi László irodalomtudóst, aki Emlékbeszéd Mátyás királyról című előadásában beszélt hazánk XV. századbeli, vészjósló külpolitikai fenyegetettségeiről, kiemelve, hogy II. Pius pápa előbb (megkeresztelkedése esetére) II. Mohamed török szultánnak, utóbb a német-római császárságnak szánta országunkat, Hunyadi Mátyás azonban megakadályozta a történelmi ország felbomlását.
A Népszavában (7.o.) Szunyogh Szabolcs Hogy is csak? címmel reagál arra, hogy egy meg nem nevezett napilapban egy pszichiáter és egy jogász szakértő is felvetette, hogy nem kellene-e betiltani a Hegedűs a háztetőn című musicalt, mert a főszereplő tejesember, Tevje, majdnem minden vőjelöltet elfogadott, de egyet soha, a keresztényt. A Népszava publicistája többek között említ egy példát: a Lilith nevű amerikai magazin riporternője élesen bírált egy rabbit, aki határozottan kijelentette, hogy egy zsidónak nem szabad kereszténnyel összeházasodnia, „Azért, mert zsidónak lenni nem annyi, mint baptistának lenni, vagy mormonnak lenni, katolikusnak lenni, mert a zsidóság sorsvállalás. Ha őszintén szeretik egymást a fiatalok, akkor egymás reflexeivel, attitűdjeivel, értékrendjeivel is azonosulniuk kell. Ha annyira szereti az a keresztény fiú azt a zsidó lányt, akkor térjen be, mondta a rabbi.” Szunyogh Szabolcs elismeri, hogy ő nem hívő, és nem is ért egyet a rabbival, viszont megérti, „nem kicsit és nem nagyon, hanem száz százalékig, ezer százalékig, ha valaki, aki oly népből származik, mely a civilizáció egyik fontos mozgatója volt minden korban és az ma is, viszont mely népet megbélyegezni, kifosztani, világgá űzni…, kedves passziónk volt évezredek óta –, hogy ez a valaki olyan társat akar, akiben bízhat, aki tettel bizonyítja, hogy egyek vagyunk, számíthatunk egymásra. Úgyhogy belátom, van abban valami, amit a rabbi mond.” A cikkíró megjegyzi azt is, hogy az említett musicalben Tevje „szakállába morogva ugyan, de megáldotta keresztény vejét, mert többre tartotta az emberi szeretetet a hagyománynál. A megtartó hagyománynál.”
Magyar Kurír