Napi sajtószemle

A Népszabadságban (Magyar püspökök… 2.o.) Rosdy Pál történész nyilatkozik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) vatikáni ad limina látogatásáról, hangsúlyozva: az ilyen látogatásoknak személyes jellegük miatt még ma is van jelentőségük, annak ellenére, hogy a modern kommunikációval élénkebb lett az információcsere a pápa és a nemzeti egyházak között. (A témával kapcsolatban lásd: A Püspöki Konferencia ad limina látogatása című, május 3-án megjelent hírünket – a szerk.)

A Magyar Hírlap (Anyák napi… 1.o.) beszámol arról, hogy tegnap a budapesti Szent István-bazilikánál megalakult a Bátor Anyák, Bátor Szülők nevű szervezet, Morvai Krisztina jogásznő vezetésével. Az alapítók a szülői szeretet erejével akarnak előre hozott választásokat kikényszeríteni és a politikai elit felelősségre vonását is sürgetik. Morvai Krisztina szerint ma Magyarországon nem a bal- és a jobboldal harca zajlik, a küzdelem az emberekért folyik. A törésvonal a hazájukért tenni akarók és a szülőföldjük iránt közömbösek vagy azt éppen utálók között található. Két emberkép feszül egymásnak, az egyiknek lételem a közösséghez tartozás, és Isten által teremtett lényként tekint önmagára. A másik az individuumot tartja kizárólagosnak. A mostani hatalom az utóbbiak mintájára új proletariátust igyekszik létrehozni. Ezért bezárja a falusi kisiskolákat, megszünteti a vasúti szárnyvonalakat, elveszi a termőföldet, hogy a városokba kergesse, gyökértelenné tegye az embereket, kiszakítsa őket a megszokott közösségükből. Magyarország válaszúton áll, tovább halad a gyarmati sorba süllyedés felé, vagy független, európai országgá válik. Wittner Mária, 1956-os halálraítélt, fideszes országgyűlési képviselő levélben köszöntötte az új szervezet alapítóit. „A gyermek világrajövetele minden gyötrelmével és fájdalmával együtt egy isteni kinyilatkoztatás csodája” – írja üzenetében Wittner Mária, figyelmeztetve egyúttal: „Csak átutazók vagyunk a földön, ahonnan úgy megyünk el, amint érkeztünk, csak nem olyan ártatlanul.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Sírkőszentelés… Nagy Gáspár… 1.,12.o.) beszámol arról, hogy szombaton felszentelték a tavaly elhunyt Nagy Gáspár költő sírkövét Nagytilajban. Veres András szombathelyi megyéspüspök beszédében elmondta: „Nagy Gáspár testvérünk alig több mint egy év után újra összehívta barátait, tisztelőit. A síremlékre nem az eltávozottnak, hanem nekünk, az élőknek van leginkább szükségünk, hogy megállhassunk mellette, hogy emlékezhessünk.” A püspök idézte Nagy Gáspár Legvégül című versét: „Testem végül földdé fogalmazódik/ akár a lovaké ideges vonatoké/ csak a humusz száguldozik/ csak a fű füstölög tovább/ de koponyám kehely/ egy madár ritka röptével/ az égnek fölmutatja és/ ketten várunk a harsonáig.” Veres püspök hangsúlyozta, hogy a „kő, a tárgy romlandó és mulandó, az életművön viszont nem fog az idő. A versben, Nagy Gáspár műveiben az időnek ki nem szolgáltatott örök és múlhatatlan érték nyilatkozik meg, s ez soha nem lehet a feledésé. Az életmű a mindenkor érvényes, az isteni kegyelem sugalmazta tartalmak őrzője – a kő az emlékezés szimbóluma csupán, ahol hallgatni lehet a Pünkösd után című vers megfogalmazta ’tiszta csöndet’, az örökkévaló csöndjét, amelyen kicsorbul az idő.” A sírkőszentelés alkalmából Alexa Károly, az Életünk című folyóirat főszerkesztője átadta az egy éve alapított Nagy Gáspár-díjat Czakó Gábor írónak.

A Magyar Hírlap (13.o.) Templomi koncert a kisiskolákért címmel néhány sorban beszámol arról is, hogy jótékonysági koncertet rendezett szombaton a Szent Anna-templomban a Civil Jogász Bizottság és az Október 23. Bizottság Alapítvány. A Lezsák Sándor védnökségével megtartott rendezvény célja a kisiskolák támogatásán kívül adományok gyűjtése volt a nyárszeredai általános iskola tanulóinak.

A Magyar Nemzetben (Lukács-passió… 14.o.) Gyöngyösi Levente, Talentum-díjas zeneszerző nyilatkozik, akinek az idén nagykedden mutatták be Lukács-passió című művét. Elmondta: Lukács evangéliuma több szempontból is bővebb, mint a másik három. „Ugyan a szinoptikus evangéliumokhoz tartozik, de többet mond arról, ami nekem a legfontosabb: az érzelmekről, az emberi jellemekről és a pszichológiai következményekről. Lukácsnál még olyan kifejezést is találunk, hogy halálfélelem. Ez zseniális, nagyon kifejező szó, nekem csak meg kellett teremtenem hozzá a légkört. Az esetek többségében még így is meg kellett fejteni, mi van a szűk tőmondatok lelki hátterében. A mű szerkezete is úgy keletkezett, hogy azokon a pontokon, ahol érzelmi kifejezésre volt szükség, megpróbáltam értelmezni az evangéliumot, és oda az Ószövetségből, illetve az Újszövetség bizonyos helyéiről tettem szövegeket, amelyek pont ezt a szűkszavúságot pótolják… Azt azért nem mondanám, hogy töviről hegyire ismerem a Szentírást, de sok olyan pont volt, ahol nagyjából egyértelmű volt számomra, mit használjak fel. Úgy kezdtem a munkát, hogy végignéztem a zsoltárokat, és azokat a részeket, amelyekről sejtettem, hogy szóba jöhetnek, ezzel a teljes szöveg hatvan százaléka el is készült. A fennmaradó negyven százalékban hárman segítettek. Az első a húgon, Gyöngyösi Csilla református lelkész volt, aki a zárókórus szövegét javasolta: ’úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte’. Ezzel egy nagyon szép keretbe került a passió, hiszen Izajás könyvével kezdődik, ’a fájdalmak férfia’ próféciával, és a szeretettel ér véget. A húgom mellett két katolikus atya, Pál Ferenc és Székely János biblikus segítettek.” A zeneszerző azt is elmondta, hogy igyekezett változatos karaktereket és változatos zenéket írni. „A könnyűzenére utaló réteg mellett a recitativókban jelen van a katolikus recitációs stílus, leginkább ’sztravinszkijesnek’ nevezném a gyors tételekben megjelenő hatást, és természetesen az alapkarakter barokkos, ettől mostanában – minthogy egy barokk zenekarban játszom – nemigen tudok, de nem is szeretnék szabadulni.”

Magyar Kurír