Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (25.o.) Végh Alpár Sándor Köznapló címmel írja: „Miként elődje, Benedek pápa is utazgat. Most épp Amerikában lépett fel: baseballozók stadionjában, zsinagógában, szóval olyan helyeken, ahol ki lehet vívni a figyelmet. A világsajtóét. Hajdan ez másként járta. Amikor a nyugati kereszténység még erős volt, a pápa ki se mozdult Rómából. Õ volt, akihez mentek, és nem fordítva. Amerikában bocsánatkérések is történtek, tovább növelve a keresztény egyház talán legnagyobb ballasztját: a hívekbe oltott bűntudatot. Ez a bocsánatkérés a politika találmánya. Ha egy pápa ezzel él, azt teszi, amit felénk és Európában hevesen elleneznek: egybemossa az állam és az egyház feladatát. Vagy ez a látogatás a valóság elé húzott függöny volt? Lehet, hogy a Vatikán első embere politikusként járt Amerikában? Talán azért, mert egy újabb keresztes háború közeleg?”

A Népszava (Franciaországba… 2.o.) a párizsi katolikus La Croix-ra hivatkozva közli, hogy szeptember 12. és 15. között Franciaországba látogat XVI. Benedek pápa, akit az Elysée-palotában fogad Nicolas Sarkozy francia államfő. A La Croix szerint a pápa a lourdes-i zarándokhelyen történt Mária-jelenések 150. évfordulója alkalmából tesz látogatást Franciaországban. Az utazás hírét a Szentszék várhatóan júniusban erősíti meg.

Hazai hírek

A Népszabadságban (1., Hétvége melléklet 12.o.) Ungár Tamás Biblia-staféta a Refiben címmel tudósít arról, hogy a diákok, a tanárok és a családtagok hétfő reggeltől estig felolvasták az Ó- és az Újszövetség hatvanhat könyvét a pécsi Református Kollégium, Gimnázium és Általános Iskola udvarán felállított sátorban. Vincze Árpád, a maratoni olvasás szervezője elégedett volt a diákok érdeklődésével. Õ tavaly augusztusig a szlovákiai Rimaszombaton élt, azóta a pécsi Refi lelkésze. Vincze Árpád azért ösztönözte tanártársait és a diákokat a Szentírás-stafétára, mert a Magyar Bibliatársulat arra kérte a hívőket, hogy legyen a 2008-as esztendő a Biblia éve. A lelkész szerint a staféta beleillik a Bibliatársulat elképzelésébe. A felolvasás célja az volt, hogy minél többen ismerjék meg az emberiség egyik kulturális alapértékét. Ungár Tamás hozzáteszi, hogy az ottani diákok e nélkül is ismerik a Szentírást. Azt is kiemeli, hogy a felolvasás minősége aligha fogta meg a hallgatóságot, a diákok többsége akadozóan, színtelenül, rosszul hangsúlyozva adta elő a rábízott részt, ezért is szökdösött a hallgatóság a sátorból. „Aki pedig maradt, az gyakorta üveges tekintettel, másutt járó aggyal vészelte át a sátorbéli időt. A szökevények és az elrévedő diákok nem titkolták, kissé értelmetlennek tartják a felolvasást, ennek ellenére mindannyian azt mondták, örülnek a rendezvénynek, mert végül is ez egy jó buli.”

A Magyar Nemzetben (36.o.) Körmendy Zsuzsanna Szűz hó címmel tényként állapítja meg, hogy a korábbi századokban a Biblia jobban a helyén volt. „Milyen magától értetődően ajánlja Szonya a Bűn és bűnhődésben a gyilkosságot neki már beismerő Raszkolnyikovnak a Bibliát! Hitét szeretné átplántálni a férfiba a maga egyszerű női módján. Szonyáról csak az esztéták és az irodalomtanárok tudják oly irigylésre méltó határozottsággal eldönteni, hogy szerelmes lett-e Raszkolnyikovba, vagy meg akarta menteni a lelkét. Dosztojevszkij ezt a dolgot jó okkal nem tisztázta teljesen; valamit tudhatott arról, hogy a lélek mozgása hatalmas erő, s a túl gyors megnevezés magragadhatatlan tartalmak elszürkítése lenne.” Körmendy azt is megállapítja: „Századunk, akárcsak a mögöttünk lévő, a kételkedések kora. Még nem tudjuk, merre veszi az irányt. Nem sejthetjük, hogy húsz, harminc vagy száz év múlva egy világégés közvetlen tanújaként valahol a világon, de leginkább itt, Európában nem suttogja-e valaki maga elé János jelenéseit, az Apokalipszis szavait, amint Salamov novellájában az öreg Frizorger az apostolok nevét a gulág poklában. Ne feledjük: Csehov cseresznyéskertjéből sem látszódott a táborok füstje.” A szerző figyelmeztet: „A Biblia mindenkihez szól. A kétkedőkhöz is. A nem hívőkhöz is utat talál, azokhoz is, akik félnek a vallásos tartalmaktól. Õket is megérinthetik ezek a szövegek – csak engedniük kell, hogy hassanak rájuk.” A cikk írója nekik ajánlja Márai Sándort, aki 1945-46-ban az éhező, háború pusztította Budapesten, föltápászkodni alig-alig képes tudattal, posztumusz megjelentetett naplójegyzeteiben ezt írta: „Hajnalban a Bibliát olvasom. A zsoltárokat. Károli Gáspár nyelvét olvasom, nem is a Biblia értelmét… Úgy recseg-ropog ez a nyelv, mint a szűz hó, amikor átmegyünk az erdőn.”

A Magyar Hírlapban (15.o.) Faggyas Sándor A vak Bartimeus címmel elelemzi a Márk könyvében olvasható történetet, a vak Bartimeus meggyógyítását. A cikkíró kiemeli, hogy Jézus „mindig összekötötte a gyógyulást a hittel… Jézus legtöbbször elmondja, elméjébe s szívébe vési annak, akit meggyógyít, hogy az illetőt a hite gyógyította meg. A beteg ember igazi hite magába foglalja a bűnbánatot, annak beismerését, hogy bűnös, nyomorult volta miatt rászorul Isten segítségére, megmentő és megtartó erejére, és erre a hitre, bűnbánatra és segítségkérésre válaszol Jézus csodával: szerető bűnbocsánattal és könyörülő segítségnyújtással. A csoda – a gyógyítás-gyógyulás – látható, a megbocsátás láthatatlan, miként a szeretet is. Mennyire találó Pascalnak az a felismerése, hogy az igazi csodákban a szeretet hiánya miatt nem hisznek az emberek. (A hamisakat viszont a szeretet hiánya miatt hiszik el.)” Faggyas hangsúlyozza, hogy nem tudjuk, Bartimeus meddig követte Jézust az úton. „Talán a golgotai keresztfáig? Ha igen, ott megtudhatta a nagy misztériumot: Jézus szemének le kellett csukódnia a kereszten, hogy az övé megnyílhasson… Ha mi sem bálványokra, szemfényvesztőkre, mindenféle mágusokra bámulunk csodát várva, hanem feltekintünk arra, aki valóban vissza tudja adni a tiszta látásunkat, akkor velünk, tükör által homályosan látó mai emberekkel is megeshet az a csoda, ami a vak jerikói koldussal kétezer éve.”

A Magyar Hírlapban (Megnőtt… 4.o.) Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének a vezetője nyilatkozik a Revacern nemzetközi kutatóprogramról, amelyben Kelet-Közép-Európa vallás- és értékválasztásait vizsgálták tizennégy országban, három éven át. Az adatokat most dolgozták fel, és egy konferencián hozták nyilvánosságra Tomka Miklós és Paul M. Zulehner vezető kutatók. A tanszékvezető professzor elmondta: hasonló közvélemény-kutatást már tíz éve is végeztek, a mostani azért különleges, mert az idén már négy olyan országban is kutattak, ahol az ortodox a többségi vallás. A vizsgált térség nyugati részein nagyobb fokú a szekularizáció, vagyis az egyházak háttérbe szorulása, míg az ortodox országokban – Szerbia, Moldávia, Bulgária, Macedónia – stabilan tartja magát a vallásosság. A posztkommunista országokban, így Magyarországon is, az egyházi intézmények mozgástere megnőtt, de a személyes vallásosságra a szinkretizmus lett jellemző. Az emberek elsősorban nem szociális aktivitást várnak el az egyházaktól, hanem azt, hogy az élet értelmére adjanak választ.

A Magyar Nemzetben (29.o.) Balavány György Öröm ideje címmel mutatja be az Egyesült Államokban rendkívül népszerű Randy Mayfield keresztény muzsikust, aki a közelmúltban, világjáró koncert-turnéjának részeként Budapesten lépett fel, egy református gyülekezetben énekelt. A cikkírónak a boldogság szó volt az első, ami eszébe jutott Mayfeld koncertjéről. „Hangja hol bársonyosan lágy, hol mennydörgésszerű. Nem pózol, nem szerepel, egyszerűen csak énekel, miközben virtuóz gitár- vagy zongorajátékkal kíséri magát – talán ebből ered hihetetlen szuggesztivitása. Muzsikája tágas hagyományból táplálkozik, J. S. Bachtól a legmodernebb amerikai gospel- vagy blues-slágerekig.” A cikkíró szerint a boldogság sok keresztény közösségből hiányzik, és ez az, amit keresve a fiatalok szélsőséges szektákhoz fordulnak. Randy Mayfield ezzel kapcsolatban a Prédikátor könyvét idézi: mindennek rendelt ideje van, s ahogy megvan az ideje a táncolásnak, megvan az ideje a szomorkodásnak is. Kifejtette: „Amikor valaki arra koncentrál, hogy mennyit gyötrődött a kereszten Jézus, akkor megrendül, szomorúság fogja el. Ennek is megvan a helye a kereszténységben. Azonban sok a nagypénteki keresztény, aki megfeledkezik arról, hogy a történet itt nem ér véget. A Biblia szerint Jézus legyőzte a bűnt és a halált, feltámadott, és ma is él. Erről szól a vasárnap, ezért őszinte örömmel kellene áthatnia az istentiszteleteket, ahogy a keresztény zenét is. Ettől válna valóban hitelessé.” Randy Mayfield arra is figyelmeztet, hogy vigyázni kell a tartalom és a forma egységére. Az agresszív hangvételű rockzenét nem tartja alkalmasnak a keresztény üzenet közvetítésére.

Magyar Kurír