Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (8.o.) közli, hogy a szíriai Malulából származó tudósításában az International Herald Tribune arról számol be, hogy a Jézus Krisztus feltételezett nyelvén, az arámiul beszélők száma erősen csökken.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (16.o.) Még keresik a felhők között eltűnt papot című tudósítása szerint továbbra sem találják a mentőalakulatok Adelir Antonio di Carli brazil római katolikus papot, aki vasárnap egy születésnapokhoz használatos léggömbcsokorral emelkedett a magasba, majd néhány óra múlva nyoma veszett. A lelkipásztor meg akarta dönteni a luftballonnal való lebegés világcsúcsát. Az atya a Paranagua kikötővárosban vett start után előbb hat kilométeres magasságba emelkedett, majd leereszkedett 2700 méterre, onnan még bejelentkezett rádión, ezután azonban megszakadt vele a kapcsolat. Előzetesen meghatározott úti céljával ellenkező irányba, az óceán fölé sodorta a szél, ahol a mentőalakulatok a hatszáz lufiból kötött légi járművet – helyi idő szerint – kedden este megtalálták, de Carlit nem. Johnny Coelho, a keresést végző penhai tűzoltóság vezetője elmondta: „Di Carli atya kitűnő kondícióban van, ha ehhez hozzászámoljuk, hogy profi felszerelést vitt magával, akkor nyolcvan százalékot adok annak, hogy életben van.” A 41 éves pap korábban dzsungel- és hegyi túlélőgyakorlatokon, valamint a mostanihoz hasonló túrákon is részt vett. Vasárnapi útjára öt napra elegendő élelmet és ivóvizet vitt magával. Eredetileg tizenkilenc órát készült a levegőben tölteni, keresői szerint most valahol a tengerparton vagy egy erdő mélyén vesztegelhet. Adelir Antonio di Carli a rekorddal Paranagua szegény kamionosainak megsegítésére szeretett volna pénzt gyűjteni.

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (4.o.) Éledő egyházellenesség címmel ismerteti a KDNP közleményét, amely szerint a kereszténydemokraták egyházellenes megnyilvánulásnak tartják II. János Pál pápa budapesti szobrának megrongálását. „Az elkövetők tettükkel a rászorulókat, az elesetteket önzetlenül szolgáló közösséget, az egyházat utasították el” – olvasható a közleményben, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy a főváros XVII. kerületében közelmúltban felavatott szobor „egy olyan rendkívüli embernek állít emléket, aki az egyén és az emberi közösség védelmét szolgálata középpontjába állította.”

A Magyar Nemzet (Antiklerikalizmus… 5.o.) és a Magyar Hírlap (Templomfalak közé szorítva… 4.o.) is beszámolnak a hódmezővásárhelyi Emlékpontban a Károli Gáspár Református Egyetem és a Tornyai János Múzeum szervezésében rendezett konferenciáról, amelyen a történelmi egyházaknak a szocializmusban a kommunista hatalommal folytatott küzdelméről hangzottak el előadások. A lapok többek között idézik Kun Miklós történészt, aki új kutatási eredményekről számolt be. Ezek szerint Rákosi Mátyás, a magyar kommunisták teljhatalmú vezetője azzal nyugtatta a Sztálin jobbkezének számító Molotovot: ha Mindszenty József hercegprímás nem törik meg, játszi könnyedséggel találnak olyan pszichiátert, aki őrültté nyilvánítja, s így hitelteleníti. Az egyetemi tanár hangsúlyozta: a leigázott kelet-európai országok egyházi és világi vezetőinek döntő része – az ellentétes beállításokkal szemben – egyenes gerinccel vészelte át az üldöztetéseket. Egy ilyen gerinces református lelkészről emlékezett meg Nagy János tudományos kutató. Németh Géza sem 1956 utáni elítélése, sem pedig a hetvenes évekbeli prédikálástól való eltiltása idején nem hajolt meg, sőt szervezte a helyi közösségeket, többek között az Erdélyi Gyülekezetet. Lázár János, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere szerint lényegében ugyanazt erőlteti a mai hatalom, mint a Rákosi–Kádár-rendszerben. A balliberális oldal törekvéseiben 1990 óta nincsen törés ebben a tekintetben. A Gyurcsány-kormány minél sikertelenebb, annál intenzívebben próbálja előhívni a vallásellenességet, hogy szétrombolja a szolidaritást. Úgy látszik azonban, hogy szerencsére még ebben is sikertelen.

Amint arról március 27-ei számunkban előzetesen hírt adtunk – Képzőház épült Óbudaváron –, április 5-én szentelték fel a Magyar Schönstatt Családmozgalom központjának képzőházát Óbudaváron. A Magyar Fórumban (Szeretetszövetség a Szűzanyával 12.o.) Endrédy István, a mozgalom jogi hordozójának, a Családok a Családért Egyesületének elnöke nyilatkozik. Elmondta: „Tudjuk jól: erős családok képesek erős gyermeket adni az egyháznak és a nemzetnek. Ezek a gyermekek képesek a mai kor összes téveszméjével szembefordulni, de nem anarchistaként, hanem építő jelleggel… Az emberi szabadságot tiszteletben tartva mindenkit figyelmeztetünk a zsoltár szavaival: ’Isten áldása a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom’. A hitben élő családok számára a gyermek nem teher, hanem az Úr áldása. Boldog család az, ahol Isten kezéből fogadják a gyermekáldást. Ilyen légkörben a gyermek, a fiatal is jól érzi magát, nevelkedése is kiegyensúlyozott, örömteli lesz. A szülők elsődleges feladata, hogy szerető, meleg családi hátteret biztosítsanak gyermeküknek. Közösségünknek olyan diplomás édesanyák is tagjai, akik komolyan veszik az édesanyai hivatást civil foglalkozásuk mellett.” Endrédy István hangsúlyozta: „Természetesen feladatunk embert próbáló. Össze kell kapaszkodnunk, hogy erősítsük egymást. Sok embernél a pénz, a hatalom és a szexualitás még csak nem is eszközként, hanem célként jelenik meg. A családmozgalomban sikerrel bizonyítottuk be, hogy a szülők egymás iránti növekvő, tökéletesedő szeretete és egyetértése formálja a család légkörét. Ez is egy eszköz. A család az a tér, ahol életfelfogásunk, alapvető céljaink kialakulnak. Erre említek egy példát: Jelenits István atya, amikor osztálytalálkozónkon szemére hánytuk, hogy ki mindenki volt piarista diák, azt felelte: ’ha az iskolába a szülők egy kis igaz embert hoznak, akkor mi egy tanult, igaz embert tudunk belőle nevelni. Ha egy kis gazembert hoznak, abból csak tanult gazembert nevelhetünk’. Mi, Schönstatt-családok ahhoz próbálunk hozzájárulni, hogy minél több igaz ember lépjen ki a szülői házból, a későbbi változtatás az ember jellemében, mint az előbbi példa is mutatja, profiknak is lehetetlen.” A mozgalom jogi képviselőjének elnöke azt is elmondta, hogy a Schönstatt Családmozgalom alapító atyája, Joseph Kentenich „próféta volt abban az értelemben, hogy előre látott olyan folyamatokat, melyek korunkban, az emberi közösségben játszódnak le… már 1914-ben felismerte, hogy az emberi szabadság kora fog bekövetkezni, s ezt a szabadságot sokan nem az egyes ember érdekében fogják meghirdetni, megélni. Ezért egy önállóan gondolkodó és a társadalomban megjelenő negatív tendenciákkal szembeszállni tudó embertípust kell kinevelni. Ez a nevelés pedig döntően a családban dől el. Ott dől el, hogy ki milyen ember lesz. Amit Kentenich atya állított, valósággá vált. Nem csak a veszélyre figyelmeztetett minket, hanem megmutatta az utat: hogyan lehet egy Istennek tetsző, minőségi életet élni. Mi ezt próbáljuk az ő nyomdokain keresztül megélni, és tanításait, módszereit továbbadni a fiatalabb nemzedékek számára.”

Magyar Kurír