Napi sajtószemle

A Népszabadság (15.o.), Megrongálták… a Magyar Nemzet (2.o.) Megrongálták… és a Magyar Hírlap (2.o.) Megrongálták… is beszámolnak arról, hogy ismeretlen tettes vagy tettesek megrongálták a Budapest XVII. kerületében álló II. János Pál szobrot. Kiss István rákoshegyi plébános közölte: a pápaszobor alkotója, Babusa János máris elkezdte a reparálást. A XVII. kerületi önkormányzat magára vállalta a pápaszobor helyreállításának összes költségét.

A Magyar Nemzet (2.o.) Erdő a párbeszédről címmel idézi Erdő Péter bíboros prímást, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnökét, aki a CCEE és az Európai Egyházak Konferenciájának (KEK) Esztergomban tartott, közös bizottsági ülésén azt mondta: „A keresztények és muzulmánok együttéléséről értékes például szolgálhatnak a kelet-közép-európai tapasztalatok a Nyugat számára. Akik megélik vallásukat, magasabb a toleranciaszintjük és nyitottabbak a párbeszédre.” (A témával kapcsolatban lásd április 21-ei számunkban a Befejeződött az Európai Keresztény-Muszlim Konferenciát előkészítő találkozó című tudósításunkat – a szerk.)

A Népszavában (7. o.) Donáth Ferenc „Isten, nemzet…” címmel írja: „Többek között e szavakat szőné Semjén Zsolt és Simicskó István az alkotmány módosított bevezetőjébe, arra utalva, hogy a képviselők ezen „fórumok” előtt érzett felelősségtől vezérelve alkotják meg az alaptörvényt. Azonos szellemben jelentette ki nemrégiben Orbán Viktor egy konferencián, hogy „az állam és az egyház a kelleténél jobban szét van választva”. Valamint: „Magyarország lakosságának elsöprő többségében él a valahova tartozás vágya, és a vallásos identitásukat összekötik Magyarország történelmével és keresztény hagyományával.” A cikkíró felidézi, hogy 2001. október 29-én hívő értelmiségiek fordultak a magyar történelmi egyházak vezetőihez segítségért a rasszizmus ellen, azt kérve, hogy az egyházak határozottan lépjenek fel a rasszizmus ellen, hogy a református egyház elnöksége ítélje el ifj. Hegedűs Lóránt antiszemita uszítását és, hogy vizsgálják felül a keresztény egyházak múltját. „A keresztény egyházak azóta sem álltak a megfélemlítettek pártjára” – írja a cikk szerzője. Donáth Ferenc nem érti azt sem, hogyan áldhatta meg 2005 októberében Gyulay Endre volt szeged-csanádi megyéspüspök és Gáncs Péter evangélikus püspök a főváros XII. kerületében „az ősmagyarkodó” Turul-(totem)-szobrot. Ugyanígy megrója a történelmi keresztény egyházakat, amiért 2007. augusztus 25-én a „hungarizmust újra intézményesítő” Magyar Gárda megalakulásakor aktívan vett részt az említett felekezetek egy-egy papja, és „a püspöki hivatalok csupán annyit nyilatkoztak, hogy nem tudtak előzetesen az aktusról.” 2007 december 9-én pedig Tatárszentgyörgyön a Magyar Gárda fenyegetésétől megriadt romák a katolikus templomban keresték a békülés gesztusát, de a cikkíró szerint „hiába vonultak a templomba, magukra maradtak, papjuk egyszerűen faképnél hagyta őket.” Donáth Ferenc szerint „A XXI. századi magyar történelmi keresztény egyházak mintha ott folytatnák társadalmi szerepüket, ahol a nyilas hatalom összeomlása előtt a katolikus egyház abbahagyta. Mintha tényleg hátat fordítottak volna névadójuk mintájának. Pedig törekedhetnének arra, hogy a kereszténység Magyarország egységének eszköze legyen. Na nem a feudális rend visszacsempészésével, hanem annak a tanulságait levonva. Felülvizsgálhatnának a teológiai tankönyvektől kezdve a kisgyerekek hittankönyvéig minden oktatási segédeszközt abból a szempontból, hogy tartalmaznak-e más vallásokra nézve nyíltan vagy burkoltan becsmérlő kijelentéseket. Hirdethetnék, hogy Isten mindenki – cigányok és nem cigányok, zsidók és nem zsidók, hozzánk menekülő idegenek és magyar állampolgárok – számára egyformán lehetővé teszi, hogy egymás szabadságát és emberi méltóságát tiszteletben tartva éljünk együtt. Ezzel régi adósságot törlesztenének a nemzet és saját lelkiismeretük előtt.”

A Magyar Demokrata (33.o.) A Biblia napjainkban címmel számol be a közelmúltban a Klebelsberg Kultúrkúriában rendezett fórumról, amelynek Vértesaljai László jezsuita szerzetes, Semjén Zsolt, a KDNP elnöke és Fodor Viktor evangélikus lelkész voltak a vendégei. P. Vértesaljai László hangsúlyozta: senkit nem szabad és nem is kell „erőszakkal” megtéríteni. Aki ma missziót vállal, annak két szó kell, hogy jellemezze a mindennapjait: szelídség és alázat. „Ha valaki számára érdekes az életem, jobbnak tűnik, mint az övé, akkor kérdezzen, fejtse meg az én gyökereimet, válaszolok” – mondta a jezsuita atya. Fodor Viktor evangélikus lelkész arról beszélt, hogy ma „nem figyelünk oda egymásra, nem hallgatjuk meg a másikat, fogyaszthatók a barátok, a házastársak, azt gondoljuk, minden pótolható, megvehető. A misszió a modern korban nem a bizonyságtétellel, a Biblia olvasásával kezdődik, hanem a testvér meghallgatásával. Nem a világ más részein élőket kell megtéríteni, hanem őszintén szembe kell néznünk Magyarországgal, Európával: mi magunk szorulunk megtérésre, mi magunk szorulunk odafigyelésre, mi magunk szorulunk arra, hogy meghallgassuk a másikat.” Semjén Zsolt, a KDNP elnöke föltette a kérdést: „Mi a küldetésünk, miért vagyunk? A küldetés az, hogy keressük az igazságot. A felismert igazság pedig kötelez arra, hogy egyfelől megtegyük ezt az igazságot, másrészt pedig a megtalált és megélt igazságot megismertessük másokkal.”

Magyar Kurír