Külföldi hírek
A Népszavában (16.o.) Rónay Tamás A nap embere címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy Jozef Tisóért, a második világháború alatt fennállt szlovák fasiszta bábállam vezetőjéért mutatott be szentmisét Ján Sokol nagyszombati érsek a szélsőjobboldali politikus halálának 61. évfordulója alkalmából. A cikkíró megállapítja: „Ján Sokolról eddig is köztudott volt, hogy nem a magyar kisebbség nagy barátja. Neki is van szerepe abban, hogy felvidéki honfitársainknak mindmáig nincs magyar főpásztoruk. Sajnos a szláv lobbi az eltelt évtizedekben sikeresebbnek bizonyult a Szentszéknél, mint a miénk, ami részben a magyar diplomácia gyengeségét is mutatja. Az azonban mégiscsak elképesztő, hogy fasiszta vezető lelki üdvéért mutasson be szentmisét egy katolikus főpap. Ez egyáltalán nincs összhangban a katolikus egyház vezetésének irányvonalával. Lehet itt felemlegetni azt, hogy XVI. Benedek tagja volt a Hitlerjugendnek, illetve, hogy XII. Piusz kétes szerepet játszott a II. világháború alatt. Ám azt senki sem állíthatja, hogy a mai egyházi vezetés serkentené a szélsőjobboldalt. Sőt a bajor származású egyházfő igyekezett fellépni a lengyel Radio Maryja ellen, ám sajnos tagadhatatlan: komoly ellenállásba ütközött.” Rónay arra is kitér, hogy Ján Sokolról tavaly olyan dokumentumok jelentek meg, amelyek szerint a múltban együttműködött a csehszlovák kommunista titkosszolgálattal. A püspök tagadta a vádakat. A cikk szerzője elismeri, nincsenek bizonyítékok arra, hogy Sokol valóban kárt okozott volna másoknak, „Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. De hétvégi cselekedetét sehogy sem lehet védeni. Ezért nem ártana, ha a Vatikán is lépeseket tenne. Legalább a tudtára adná: cselekedetének semmi köze a keresztény szeretethez.”
A Magyar Hírlap (5.o.) Egyéni akció volt címmel idézi Jozef Kovácikot, a Szlovák Püspöki Konferencia szóvivőjét, aki azt mondta, hogy az emlékmise bemutatása Sokol egyéni akciója volt.
A Népszava (2.o.) Volt püspök az új elnök, a Magyar Hírlap (5.o.) Megtört a hagyomány, a Magyar Nemzet (8.o.) Paraguay: egy korszak vége címekkel számolnak be arról, hogy Paraguay, Dél-Amerika egyik legszegényebb országa új elnököt választott vasárnap, Fernando Lugo Méndez, a szegények püspöke néven is emlegetett baloldali érzelmű politikus személyében. Lugo még 2006-ban vált meg reverendájától, amikor a távozó konzervatív elnök, Nicanor Duarte elleni tüntetések élére állt. A volt katolikus püspök győzelmével a 60 éve hatalmon lévő Colorado Párt uralmát törte meg.
A Magyar Nemzetben (8.o.) Sobieski Tamás A szegények püspöke címmel kiemeli: a felszabadítási teológia hívének számító, szegény, négygyermekes családba született Lugo harcot indított a korrupció és a szegénység ellen, ezért mindenképpen belevág a több százezer hontalant tulajdonhoz segítő földreformba.
Ugyancsak a Magyar Nemzet (10.o.) Erősödő katolicizmus című összeállításából kiderül, hogy az Egyesült Királyságban megtörni látszik az anglikán államvallás több évszázados hegemóniája. A londoni Times már tavaly februárban azt írta, hogy a katolikus egyház hamarosan megelőzi az anglikán államvallást, legalábbis gyakorló híveinek számában. Sokan régóta érzik, hogy tarthatatlanul elavult a katolikusokkal szembeni hivatalos előítélet. Tony Blair volt miniszterelnök köztudottan katolikus templomba jár, de csak a közelmúltban, miután lemondott a kormány éléről, tért át hivatalosan felesége és négy gyermeke vallásáról, noha – a közhiedelemmel ellentétben – a miniszterelnöki tisztségtől sosem tiltotta törvény a katolikusokat. Nem volt rá szükség, hiszen az uralkodó az anglikán egyház feje. A lap megállapítja: Angliában és Walesben ma már nyoma sincs vallási ellenszenvnek protestánsok és katolikusok között. Skóciában egyedül a skót protestáns Glasgow Rangers és az ugyancsak glasgow-i, de ír katolikus Celtic közötti labdarúgó-mérkőzésekre szorítkozik az ellentét. Észak-Írországban, ha katolikusok és protestánsok még nem fognak is kezet, de ma már legalább nem emelik egymásra. Ehhez járul az is, hogy az európai katolikus országokból, Spanyolországból, Portugáliából, Franciaországból, Lengyelországból beáradók elsőnek a lakhelyükhöz legközelebb eső katolikus templomban találnak társra, segítségre, sokszor otthonra is.
A Népszava (13.o.) Felszentelték a sztriptízbárt címmel számol be arról, hogy sztriptízbárt szentelt fel egy orosz pravoszláv pap. Az orgánum szerint Cseljabinszkban nagy feltűnést keltett, hogy Nyikolaj atya éppen a Studio 74 nevű helyet tartotta méltónak arra, hogy Isten áldását kérje rá. Az ortodox pap állítja: becsapták, mert az üzemeltetők azt mondták neki, hogy intézményük csak egy ártatlan balettiskola. A Népszava megjegyzi: „Akármi is történt, az tény, hogy a Studio 74 azóta virágzik.” Anna Uszmanova igazgatónő elmondta: „A felszentelés óta a kuncsaftok szinte egytől egyig azt állítják, hogy teljesen megváltozott a légkör. Szinte tódulnak az emberek hozzánk.”
Hazai és külföldi, magyar vonatkozású hírek
A Népszabadságban (3. o.) Révész Sándor Fundamentalisták címmel felhívja a figyelmet, hogy a Föld lakóinak ötöde mohamedán, és róluk készített filmet a holland Geert Wilders, amelyben mohamedánok megköveznek, lefejeznek, Hitlert éltetnek és vérszomjaznak. A cikkíró a film kapcsán kifejti: „A balkáni vérengzés megmutatta, hogy az összefonódó nemzeti és vallási fundamentalizmus ortodox és katolikus változata legalább olyan véres tud lenni, mint a mohamedán. Sőt. Szaddam megmutatta, hogy a vallási fundamentalizmust elnyomó diktatúra legalább olyan szörnyű tud lenni, mint a vallási fundamentalizmuson alapuló. Sőt. A zsidóságnak és a kereszténységnek is van fundamentális kisebbsége, amely azt hirdeti, hogy a nyugati liberális demokrácia halálos veszély az ő értékeikre nézve. Orbán Viktor és Semjén Zsolt egyházi vezetők koszorújában sírják vissza a keresztény értékek egyeduralmának, a vallási determinációnak a régi világát. Az egyházi törvények nevében gyakorolt legális állami erőszak, a keresztény „saria” sok évszázadon át a nyugati egyházak egyetlen elképzelhető életmódja volt, és ezt a francia forradalom idején borzalmas keresztényellenes terrorhadjárat törte meg, melynek hadjáratait ezután a kommunista diktatúrák folyatták. A szabad világ ellenségei azok, akik nem tudnak lemondani arról, hogy homogén kultúrkörben éljenek. Az erről való lemondás mindenkinek nehéz, és mindenkinek kötelező, mert a globális világ és a szabadság világa nem működik másképp.”
A Magyar Hírlap (4.o.) „A gondolatok vámmentesek” címmel számol be az egyházak és a közművelődés kapcsolatáról rendezett tegnapi konferenciáról, amelyen Beer Miklós váci megyéspüspök előadásában elmondta: „Az egyházak és a közművelődés között talán az jelentheti az alapvető kapcsolatot, hogy a kultúra és a kultusz egy gyökérből származik. A közt művelőknek nagy a felelősségük, hiszen az elődöktől ajándékba kapott tudást és értékeket kell a következő nemzedéknek átadniuk.” Márkus Mihály református püspök leszögezte: „A közművelődés ma inkább az ismeretek átadása, s nem a lélek művelését jelenti. A kettő nyilván nem választható el egymástól, utóbbira is szükség van azonban, ha olyan értékeket akarunk a következő nemzedéknek átadni, mint a szolidaritás, az igazságosság vagy a szeretet… Úgy kell az oktatási intézményeknek az értékeket és az ismereteket közvetíteniük, hogy a családok elvállalják a harmadik gyereket is. Ehhez alapvetően a közhangulatot kell megváltoztatni.” Szebik Imre, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának evangélikus elnöke az egyházak lényegének nevezte a közösség szolgálatát. Figyelmeztetett: „Ebben az értelemben tévedés, hogy a hit magánügy. Sokkal inkább közügy, ugyanakkor személyes élmény, hiszen minden embernek saját felelőssége, hogy világnézetét kialakítsa. Az utóbbi évtizedekből egydimenziós gondolkodást örököltünk, hiszen a materiális jólét eszménye számít az egyedüli mértéknek. Az egyházi oktatási intézményeknek anélkül kell egy ennél többet jelentő értékrendszert közvetíteniük, hogy másokra erőltetnék gondolkodásukat.” A püspök Luther Mártont idézve hozzátette: „a gondolatok vámmentesek.”
Magyar Kurír
