Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (9.o.) Alexa Károly Húsvét után, pünkösd felé címmel felidézi, hogy a vasárnapi „textus” a templomban Péter „közönséges” első levelének az a szakasza volt, amelyben az apostol feltétlen engedelmességre inti a híveket, mind a földi hatalmasságokkal, mind a „Fentvalóval” szemben. A cikkíró nem tagadja: „… kényelmetlen mondatai ezek az Újszövetségnek, különösen ma, a liberális világszemlélet mind megfellebbezhetetlenebb uralma idején. Rendet hirdetni, az önfegyelem, sőt engedelmesség erényét fejtegetni… ugyan! Rend és szabadság örök dilemmáját a nagytiszteletű úr az egyetlen helyes módon oldotta fel, összhangban a Szentírás és a református egyház tanításainak szellemiségével, mondván, hogy a renddel nem a szabadság áll szemben, hanem a káosz. Káosz – mondom most már én is – a természet és az ember viszonyában, meg az ember és a többi ember közötti kapcsolatokban is. Az ember, lévén egyszerre terméke és alakítója a természetnek is, a társadalomnak is, kényszeres tébolyával, elvetemült butaságával, manipulált mániáival mindent megfertőzhet maga körül.” Alexa Károlynak a káosz természetén tűnődve eszébe jut két regény: George Orwelltől az 1984 és Déry Tibortól az X. Utóbbi kapcsán megállapítja: Déry azt sugallja, hogy a „szép új világ” valami természeti katasztrófának a következménye lehet. Alexa szerint ma már tudjuk, hogy az ember pusztítja tudatosan a maga környezetét, és benne önmagát, testét és szellemét. Ám a cikkíró figyelmeztet, hogy nem az ember általában, s emlékeztet rá: Péter apostol levelében „ott a csöndes rámutatás. Azokra a köztünk lebegő árnyakra mutat rá, akiknek, ha van is nevük, nincs arcuk, ha itt is élnek velünk, igazi létük maga a hazugság, maga a bűnös szó. Azokról ír a levél, „kiknél a szabadság a gonoszság palástja” (Péter II. lev.2,16).

A Magyar Demokrata (52-53.o.) Négyszer a reneszánszról címmel mutatja be a négy budapesti múzeum – Országos Széchényi Könyvtár, Budapesti Történeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria – Hunyadi Mátyás koráról rendezett kiállítását. A tárlatok a Reneszánsz év alkalmából nyíltak meg, annak emlékére, hogy Mátyást 550 éve választották királlyá a Duna jegén. A lap kiemeli, hogy a négy tárlat közül elsőként nemzeti könyvtárunk Csillag a holló árnyékában című kiállítása nyílt meg, amelynek központi alakja Vitéz János, „az a nagy műveltségű főpap, politikus, mecénás és kultúraszervező, aki a hazai reneszánsz megalapozója volt. Előbb Váradon, majd esztergomi érsekként is jól szervezett intézményrendszert hozott létre, amely később mintául szolgált Mátyás király számára is. Ha ő nem gyűjt össze mintegy félszáz kötetes könyvtárat úgy, hogy „abban mindenféle tudományághoz tartozó könyv meglegyen”, nem karolja fel a legtehetségesebb fiatalokat, köztük Janus Pannoniust, s nem tart kapcsolatot az itáliai humanizmus jelentős képviselőivel, talán Mátyás sem fordított volna ekkora figyelmet mindezekre.”

Magyar Kurír