Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (34.o.) Fáy Zoltán Üvegkoporsó címmel emlékszik arra, hogy három évvel ezelőtt, 2005. április 2-án II. János Pál pápa „hazatért a mennyei atya házába.” A cikkíró leszögezi: „A szent életű pápa életében és halálában alig figyelmen kívül hagyható jel a politika és a gazdaság számára. A vele kapcsolatos, a világsajtót bejáró álhírek – a Kalkuttai Teréz lelki életére reagáló megrökönyödéshez hasonlóan – valami sokkal fontosabb dologról akarják elvonni a figyelmet. Halála után három évvel éppoly zavarba ejtő Karol Wojtyla személye, mint amilyen életében volt.” A szerző felidézi: a Szentatya halálának évfordulójára időzítve jelent meg a torinói La Stampa híre alapján, hogy földi maradványait hamarosan Michelangelo Pietájának közelében helyezik el, méghozzá üvegkoporsóban. A hír alapja egy José Saraiva Martins bíborossal készített beszélgetés volt, amely Fáy Zoltán szerint „talán meglódította a lejegyző fantáziáját, talán valami pontatlan megfogalmazást értelmezett tévesen a szerző.” Federico Lombardi, a vatikáni sajtóterem igazgatója azonnal cáfolta a hírt (Lásd: április 2-ai számunkban A Vatikán szóvivője cáfolja, hogy áthelyeznék II. János Pál földi maradványait című hírünket – a szerk.), egyben leszögezte, hogy a boldoggáavatás előtt nem terveznek semmilyen döntést a pápa földi maradványainak áthelyezésével kapcsolatban. Fáy Zoltán szerint „a tájékoztatásnak ez az utolsó része talán sokkal jelentősebb, mint első hallásra tűnik. A boldoggáavatás tekintetében jókora nyomás nehezedett és nehezedik II. János Pál utódára, XVI. Benedekre. A temetésen és a pápai beiktatáson is lelkes csoport követelte II. János Pál életszentségének azonnali kihirdetését, és sokan ezt várták XVI. Benedek lengyelországi útjától is. Ha azonban a pápa korábbi munkatársa enged a szelíd, de határozott követelésnek, akkor a boldoggá- és szenttéavatási eljárás posztulátorának, Slawomir Odernek a munkáját venné semmibe.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy a prelátus március 31-én jelentette be, hogy benyújtotta a Positio nem végleges szövegét. Ez a mintegy kétezer oldalas kötet rendszerezve gyűjti egybe a pápára vonatkozó dokumentumokat. Ezt követően az egész gyűjtemény P. Daniel Olshoz, az eljárás relátorához kerül, aki – teljes vizsgálat után – engedélyezi a Positio hivatalos benyújtását az illetékes vatikáni dikasztériumnak” – írja Fáy Zoltán. Hozzáteszi: „Egyelőre tehát nem lehet tudni, mikorra várható eredmény, mikor hozzák meg a sokak által régóta várt döntést. Az azonban bizonyos, hogy veszélyes és ellenőrizhetetlen folyamatokat indítana el, ha Róma engedne a követeléseknek, és a hivatalos eljárás lezárultáig kinyilvánítaná Isten szolgája, II. János Pál életszentségét.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szőnyi Szilárd A házasság dicsérete címmel ír arról, hogy amikor Jézus szavai nyomán – „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” – az egyház erkölcsi útmutatást ad a házasság szentségéről, „akkor nem valamiféle életidegen szabályt akar ránk erőltetni, hanem egy évezredek során kiérlelt, a férfi és a nő természetében gyökerező tanulságot ajánl a figyelmünkbe, méghozzá a közös boldogságunk érdekében. Végső soron csak arra figyelmeztet, hogy jól fontoljuk meg, kinek ígérünk sírig tartó hűséget – aztán vegyük komolyan és tartsuk meg az oltár előtt tett eskünket.” A cikkíró szerint e feltétlen elköteleződést gyönyörűségesen fogalmazza meg a református szertartásoknál használt fogadalom: „Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom.” Szőnyi hangsúlyozza: „Sokunknak közös tapasztalata: a hol földöntúli boldogságot kínáló, hol pedig nagyon is e világi gyötrelemmel terhes házasságban, az emberi önmegismerésnek eme semmihez sem fogható tárházában az élet olyan teljessége mutatkozik meg, amelyben a legmagasabb rendű értékek – lemondás, alázat, önfeláldozás, feltétel nélküli szeretet – tárulhatnak fel. Ha úgy tetszik, ez az igazi önmegvalósítás, mi több, a valódi egzisztencialista dráma: nem filmvásznon, színházban látni jeleneteket egy házasságból, hanem a maga mélységében megélni, mit jelent egyetlen ember társául szegődni a földi lét teljes időtartamára. És hogy szabad-e az embernek megcsalni a feleségét, az asszonynak a férjét – amikor tudván tudjuk, mennyire esendő az ember, különösen, hogy a Szentírás szerint szívében már az is házasságtörést követ el, aki bűnös vággyal néz felebarátjának feleségére? Nem jó a kérdés, hiszen hibát követ el az, aki a választ valamiféle külső szabályozástól várja.” A szerző figyelmeztet: „Helyesen tesszük, ha a témát nem elméletieskedésbe fullasztjuk, hanem a való életből kiindulva, gyakorlati szempontokból vizsgálódunk. Tegyük fel ugyanezt a kérdést a következőképpen, és máris közelebb kerülünk a válaszhoz: szabad-e annak az embernek, akivel sorsunkat végérvényesen egybefontuk, keserűséget okozni? Megéri-e néhány pillanatnyi jó érzés oltárán feláldozni egy egész életközösséget? Helyes-e ezek után alakoskodni, képmutatónak lenni, és a félrelépés leleplezésére piti hazugságokba bonyolódni?”

A Népszavában (7. o.) Mészáros Tamás A trón és az oltár címmel reagál Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének az Ország lelke és az egyház című, Parlamentben megrendezett konferencián elmondott beszédére. A cikkíró idézi többek között Orbán Viktor következő kijelentését: „Olyan lelki vezetők nélkül, akik újra és újra odafordulnak hozzánk, és mindazt, ami velünk és körülöttünk történik, elhelyezik egy tágabb lelki összefüggésben, bizony, nélkülük egyetlen ország sem boldogulhat.” Mészáros szerint „Lelki vezetőkre bárkinek szüksége lehet, és bárki el is várhatja tőlük, hogy úgymond odaforduljanak hozzá. De azt mondani, hogy maga az ország nem boldogulhat lelki vezetők nélkül, az képtelenség. Közjogi értelemben abszurditás. Olyan premissza, amelynek meghirdetése plurális demokráciában politikai erő számára tilalmas. Orbán Viktor ezzel kinyilvánította a trón és az oltár új szövetségét.” Mészáros figyelemre méltónak tartja azt is, hogy a konferencián jelen volt Erdő Péter bíboros prímás is.

A Magyar Nemzet (A Mátyás-templom tetőcserepei 15.o.) hírt ad arról, hogy a Báv Aukciósház a Falk Art Fórum művészeti fesztiválon a felújítás alatt álló Mátyás-templom tetőcserepeit kínálja jótékony célú árverésre a Falk Miksa utcában, elősegítve ezzel a nagymúltú templom rekonstrukcióját. Összesen 30 darab mázsa Zsolnay-cserepet árvereznek el, a Mátyás-templom plébániája által megvételre kínált számozott formában és díszcsomagolásban, Varjú Imre kanonok aláírásával. A tetőcserepek kikiáltási ára az eredeti ár, vagyis darabonként 3600 forint. A jótékonysági árverésből származó teljes bevételben a Mátyás-templom plébániája részesül.

Magyar Kurír