Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (9.o.) Sárközy Júlia Wojtyla ma is népszerű című írása szerint a 2005. április 2-án elhunyt II. János Pál pápa boldoggáavatásáról várnak Rómában bejelentést. „A Vatikán ugyan cáfolta azokat az olasz sajtóhíreket, miszerint a lengyel egyházfő sírját a Szent Péter altemplomából a bazilikába helyzenék át, a hívek mégis ennek hírét várják” – írja a lap római tudósítója. Sárközy úgy véli: három év elteltével „fordulat várható Wojtyla rendkívüli, halála után azonnal elindított kanonizációjában. A bazilikában való elhelyezés híre a cáfolattal együtt is azt erősíti, hogy II. János Pál rekordidő alatt válik boldoggá. Karizmája nem vesztett erejéből és a Wojtlya-féle egyházpolitika sem a múlté: sőt XVI. Benedek minden lépése ennek függvénye. Jelentős váltás nem történt a folytonosság jegyében megválasztott és kezdettől fogva konzervatívnak bélyegzett XVI. Benedekkel, ha csak az nem, hogy a Szentszéknek újra kellett indítani a pápaváltással (és a lecserélt vatikáni diplomácia tévedéseivel) a zsidókkal és a muzulmánokkal hirtelen megromlott párbeszédet. Ezen mit sem változtat a Katarban már megnyitott, és Szaúd-Arábiában is építés előtt álló, első katolikus templom, és az a kommunikációs fogás, miszerint a német pápa kedvenc római cukrászdája az egykori gettóban működő Limentani. XVI. Benedekkel ugyanakkor a keresztény egység sem erősödött: a moszkvai pátriárkával való találkozás továbbra is távolinak tűnik, a reformátusokkal való kapcsolat is tovább romlott, nem sikerült megfékezni a szekták, például a dél-amerikai katolicizmust komolyan veszélyeztető pünkösdistákat sem. A két hét múlva 81 éves XVI. Benedekre azonban éppen ezt a – távolról sem könnyű – feladatot osztották az őt… megválasztó bíborosok: azt, hogy a Wojtyla-éra nehéz örökségében erős kézzel kormányozza tovább az egyházat. Olyan utód kellett, aki a tibeti elnyomás napjaiban sem veszti szem elől a Pekinggel való kapcsolat rendezésének esélyét; olyan, aki az egyre inkább szekularizált társadalomban határozott irányt diktál az abortusz, az eutanázia, az élettársi kapcsolatok, a papi hivatás válsága ellen.”

Hazai hírek

A Népszabadság (5. o.) Az ország lelke és az egyház főcímmel és Orbán Viktor: elvégre keresztények volnánk alcímmel, a Népszava (3. o.) Lelkészek előtt szónokolt Orbán címmel, a Magyar Hírlap (1.,4.o.) Lelki egységre vár az ország – Erkölcsi megújulást sürgetnek főcímekkel és A Fidesz elnöke szerint a szociális válság megoldásához az egyházak segítsége is kell felcímmel, a Magyar Nemzet (2. o.) Orbán: új egyezség kell főcímmel és A Fidesz elnöke szerint az egyház nem kér, hanem ad alcímmel számol be Az ország lelke és az egyház című, a Barankovics István Alapítvány és a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezésében a Parlament felsőházában megtartott konferenciáról.

A Népszabadság ironikus hangvételű beszámolója kiemeli: „A fő szónok, Orbán Viktor fergeteges sikert aratott. A Fidesz elnöke csupa olyasmiről beszélt, ami kedves volt a hallgatóságnak. A beszédet szűnni nem akaró vastaps fogadta, a szemlélőben kezdett az a benyomás érlelődni, hogy előbb-utóbb felharsan a Viktor!, Viktor!” kórus is. Ez végül is elmaradt, Balog Zoltán szólásra kérte Blanckenstein Miklós püspöki helynököt. Blanckenstein egyebek mellett arról értekezett, hogy a keresztény tanítások szerint a cél nem szentesíti az eszközt, a jézusi ellenségszeretetről soha nem szabad elfeledkezni.”

A Népszava beszámolója figyelemre méltónak tartja, hogy a Fidesz elnökének megnyitóbeszédét végighallgatta Erdő Péter bíboros prímás. Mi értjük, hogy az egyház nem kér, hanem ad” – célzott Orbán Viktor a rendszerváltozás után újra felvállalt egyházi közszolgálatra, hozzátéve: A törvényhozók és a kormányok dolga, hogy megteremtsék ezekhez a szükséges feltételeket. Felelősségük, hogy ne gördítsenek akadályokat e munka elé. Orbán Viktor szerint egységet kell kötni a munkájukból egyre nehezebben megélőkkel, a külföldre mind nagyobb számban kiáramló fiatalokkal, a családellenes gazdasági jogszabályok sújtotta nőkkel, a képtelen helyzetbe hozott falvakban élő emberekkel és a nemzet szívével, „az infarktus közeli fővárossal.” A megegyezéshez a magyar emberek között megegyezésre törekvő, hajló lélek kell, ennek kialakulásában is segíthet az egyházak közössége. A Fidesz elnöke szóba hozta azokat a makacs próbálkozásokat, amelyek politikai és kulturális veszélyként állítják be az egyházakat, illetve elválasztását követelik az államtól, „mintha nem volnának attól a kelleténél is jobban szétválasztva.” Orbán Viktor biztos abban, hogy lesz még olyan politika Magyarországon, amely társat, nem pedig pusztán legyűrendő költségvetési tételt lát az egyházban. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke előadásában kijelentette: az egyház nem az állami intézményrendszer egyik alrendszere, hanem az állammal mellérendelő viszonyban lévő valóság. Az állam feladata a vallás szabadságának a biztosítása. Utóbbiba beletartozik, hogy az egyházak szabadon mondhassák el szociális tanításukat is. „Miért kellene egyenlő távolságot tartania a keresztény közösségeknek a politikai formációktól, tekintet nélkül arra, hogy a keresztény értékeket képviselik-e, vagy éppen egyház-, család- vagy életellenesek?” – tette fel a kérdést Semjén Zsolt.

A Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet Blanckenstein Miklós katolikus püspöki helynök gondolataiból kiemelte: az embereket elsősorban az isteni valóságról kell meggyőzni, e nélkül minden szolgálat elveszti a lényegét. A felekezetek tevékenységének tehát pusztán másodlagos, de mégsem elhanyagolható feltétele, hogy elegendő pénz álljon rendelkezésre. Az egyházaknak igazából nincs is más a birtokukban, mint az evangélium, vagyis az örök élet ígérete, amely teljesen más dimenzióba helyezi az emberi valóságot. Az egyház faladata: tegyen tanúságot egy haldokló civilizációban a halálon túlmutató életről, és neveljen az új nemzedék tagjaiból érett személyiségeket, olyanokat, akik értékes elemként épülnek be a középosztályba. Kuti József szomódi református lelkész figyelmeztetett: az egyházaknak jelenvalóvá kell tenniük erkölcsi tanításukat a világban. „Ezt úgy is mondhatnánk, hogy Istennek mindenről, még a munkanélküliségről is megvan a véleménye, amelyet az embereknek a mi dolgunk közvetíteni. Többek között azt, hogy a közösség-központúság alternatívája lehet a versenyalapú szemléletnek, amely manapság mindent felülír… Az egyház nem kívülről támogatja az országot, van közérdekű véleménye igazságról, hazugságról, szabadságról és kiszolgáltatottságról.” Az MH idézi Hofher József jezsuita szerzetes szavait is, aki decemberben rendtársával, Vértesaljai Lászlóval éhségsztrájkba kezdett tiltakozásképpen az egészségbiztosítási törvény bevezetése ellen. P. Hofher a cigányok között végzett missziós munkájáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi kormány segélyezési rendszere tönkreteszi hazánk legnagyobb kisebbségét. „A romák tanulni és dolgozni akarnak, ebben kell őket támogatni” – mondta a jezsuita szerzetes.

A Magyar Nemzetnek Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának elnöke, a konferencia fő szervezője rövid interjút is adott. Leszögezte: „Európának és Magyarországnak keresztény lelke, szelleme van, ezek azok a fundamentumok, amelyekre érdemes építeni. Ma nálunk mindenki arról beszél, miből van kevés, itt az ideje, hogy szóba kerüljön: a keresztény közösségek háza táján sok van szolgálatból, áldozatvállalásból.”

Magyar Kurír