Napi sajtószemle

Ma három esztendeje adta vissza lelkét Teremtőjének II. János Pál pápa. A Magyar Hírlap (5.o.) II. János Pál Istennél van, a szentek között címmel közöl részleteket Ternyák Csaba Echo Tévének adott interjújából. Ismeretes, hogy a jelenlegi egri érsek 1988 és 2007 között a Vatikánban szolgált, előbb a Római Pápai Magyar Intézet rektoraként, majd a vatikáni Papi Kongregáció titkáraként. A főpásztor emlékeztetett rá: „Amikor jött a hír, hogy fiatal, sportos pápája lett az egyháznak, nagy lelkesedéssel töltött el bennünket, kispapokat. Nagyszerű, imponáló embert ismertünk meg benne mindannyian. Később, amikor jobban megismerhettük, rájöttünk, hogy nemcsak a külső imponáló, hanem egész egyénisége. Személyisége mindenkit vonzott, és valamiképpen felrázta a múlt század végének a társadalmát itt, Kelet-Európában s az egész világon. Társaságában mindig rendkívül felszabadultnak, nyugodtnak és békésnek éreztem magam. A belőle áradó béke és kisugárzás tette ezt. Ahogy megállt az emberekkel beszélgetni egy pápai audiencián, ahogy kezet fogott, ahogy rámosolygott mindenkire, és az a kézfogás, az a találkozás, a tekinteteknek az a találkozása, az mindenkiben maradandó élményt hagyott.” Az egri érsek II. János Pál pápaságát értékelve kiemeli: „A legfontosabb, hogy Jézus Krisztust állította az egyház középpontjába. Tehát Jézus az út, ő az ember, az ember útja az Istenhez. Ez volt már az első enciklikájának is az egyik témája. Aztán a fiatalság felé fordult. Az a bátorság, amellyel legyőzte a kúria ellenállását, hiszen már VI. Pál is próbált valamiféle ifjúsági találkozókat szervezni, de a kúria mindig meggyőzte arról, hogy a mai fiatalság nem nyitott az evangélium örök értékeire. II. János Pált nem tudták erről meggyőzni. Megszervezte 1983-ban az első ifjúsági találkozót, s azóta már a huszonharmadiknál tartunk. Számára az ifjúság, az ifjúsággal való találkozók, a velük való kontaktus valami egészen felszabadító erejű volt, és természetesen ő is az ifjúságban látta a jövőt. Megtalálta a hangot, s volt bátorsága ahhoz, hogy az evangélium örök értékeit állítsa az ifjúság elé, hitt abban, hogy a fiatalok nyitottak erre. Nem szabad bizalmatlanul, nem szabad reményt vesztve tekinteni az ifjúságra, hiszen tele van lelkesedéssel… Mint ökumenikus pápa is be fog vonulni az egyház történelmébe… Ökumenikus nyitottsága olyan újdonságokhoz vezetett, mint az 1986-os assisi imatalálkozó…” A Szentatyának a kommunizmus bukásában játszott kiemelkedő szerepét illetően Ternyák Csaba hangsúlyozta: „… mindezt megelőzte a lengyel népnek az a lelkesedése, amelyet pápává választása keltett, és a lengyel népben akkor megtestesülő öntudatra ébredés. Ez a pápa félelmet keltett a kommunista rend akkori vezetőiben, ezért próbálták is megakadályozni első lengyelországi látogatását, úgyhogy több hónappal késett az eredeti tervekhez képest. Nem politikai változások igényével lépett fel, nem ezzel látogatta meg Lengyelországot, hanem a hitre apellált, a hitet akarta megerősíteni.” Az egri érsek leszögezte: „II. János Pál pápa szent ember volt, egy szent kisugárzása érződött rajta. Aki Istennel ilyen mély belső lelki kapcsolatban állt, és olyan sok embert tudott elvezetni hozzá, az egészen biztos, hogy ott van most Istennél, a szentek között, és csak idő kérdése, hogy mikor ismeri el ezt az egyház is, mikor emeli őt oltárra.”

A Népszabadságban („Hogyan tudok védekezni?” 4. o) Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes elnöke nyilatkozik, aki kérdésre válaszolva értékelte Bayer Zsolt egyik nagy vihart kavart publicisztikáját is. Leszögezte: ha valaki olyasmiről értekezik, hogy „valakiknek a puszta létezésük indokolja a fajgyűlöletet, az antiszemitizmust – az vállalhatatlan és védhetetlen. Régóta ismerem Bayer Zsoltot, biztosra veszem, hogy nem antiszemita, de ez a mondat ettől még vállalhatatlan és védhetetlen. Szerintem a lelke mélyén már ő is bánja. A képlet azonban nem olyan egyszerű, mert abban viszont igazsága van, hogy Magyarországon némelyek politikai fegyvernek használják az antiszemitizmus vádját, legalábbis túl könnyen fasisztáznak le másokat. Engem például már többször is antiszemitának minősítettek, ami elég abszurd helyzetet szül. Hogyan tudok védekezni? Kezdjem el bizonygatni, hogy református teológusként számomra magától értetődő a szoros vallási és kulturális kapcsolat a zsidóság szent könyveivel? Találkoztam egyszer Tom Lantos feleségével, aki megkérdezte, hogy református lelkészként hogyan kötődhetek ahhoz a Fideszhez, „ahol antiszemiták is vannak”. Azt válaszoltam, hogy az életemben van egy olyan zsidó ember, akit a hitemből fakadóan még a feleségemnél is jobban kell szeretnem. Kicsoda? A názáreti Jézus Krisztus.” Czene Gábor közbevetésére – „mára több mint 400 egyházi vezetőt, papot és lelkészt várnak a Parlamentbe, ahol Orbán Viktor és Semjén Zsolt részvételével rendeznek konferenciát. (lásd tegnapi számunkban a Konferencia az egyházak szolgálatáról című tudósításunkat – a szerk.) Ebből is látszik, hogy a Fidesz erősen készül a kormányzásra” – Balog Zoltán azt válaszolta: „Szeretném, ha a tanácskozásnak köszönhetően az egyházak azt az arcukat is megmutathatnák, amelyikről kevés szó esik a nyilvánosságban. Milyen szolgálatot végeznek, mit tesznek az idősek, a romák és az elesettek megsegítésére. Ne mindig csak arról beszéljünk, hogy az egyházak mit kérnek, hanem arról is, mit adnak. Igaza van, valóban erősen készülünk a kormányzásra, de ennek a konferenciának ehhez semmi köze.”

A Népszabadságban (5.o.) Hajba Ferenc Tanulók a lelátón, szülők a küzdőtéren címmel számol be arról, hogy a tatai Eötvös József Gimnázium a tervek szerint visszakerül a piaristákhoz, akiktől 1948-ban vette el a kommunista hatalom az intézményt. Völner Pál megyei elnök szavaiból kiderül: a megye eddig is erején felül támogatta az iskolát. A kormányzati elvonások miatt a továbbiakban csak úgy tudná működtetni a gimnáziumot, ha elsorvadásra ítélné. E helyett inkább megmenteni szeretné úgy, hogy odaadja az egyháznak. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök elmondta: „Úgy érzem magam, mint egy amerikai nagybácsi. Igaz, mi valóban megtehetjük, hogy segítsünk. Hogy miből? Az egyház sem kap több pénzt az iskola működtetésére az országos átlagnál, nálunk azonban prioritás az oktatás.” Katona Márta iskolaigazgató kijelentette: „1948-ban az akkor piarista gimnázium államosításakor történelmi bűnt követtek el. Ám hatvan éve felekezeti elkötelezettség nélkül a szülők és a diákok megelégedésére működik az iskola. Nem szabadna megismételni azt a történelmi bűnt, hogy az ő határozott akaratuk ellenére döntsenek róla.” A cikkíró kiemeli: „A közhangulat egyértelmű: a diákok és a pedagógusok nagy többsége nem akarja, hogy az iskolát átvegye az egyház. Az ezt kinyilvánító tiltakozást 65 tanár közül csak heten írták alá.” A riport szerint döntés még nincs az ügyben, „a hivatalosságok tovább tárgyalnak.”

A Magyar Nemzet (1.,20.o.) Puskás-tábla a Bazilikában címmel számol be arról, hogy az Aranycsapat kapitánya, Puskás Ferenc születésének 81. évfordulóján Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök tegnap az egykori világklasszis labdarúgó életútját méltató márványtáblát avatott fel a Szent István-bazilika altemplomában.

A Blikk (5.o.) Fiatalon bűn a szex? címmel készített összeállítást arról, hogy felmérések szerint minden korábbinál előbb kezdik el a szexuális életet a fiatalok. Lengyelországban ezért 18 évre emelnék a büntethetőséget, amely ma Magyarországon 14 esztendő. Márfi Gyula veszprémi érsek a bulvárlapnak elmondta: „Sajnálatos és siralmas az az erkölcsi igénytelenség, amely ma Magyarországot ebben a témában jellemzi. Nem két testnek, hanem két teljes értékű embernek kell egyesülnie egy kapcsolatban, és ez fiatalon nem lehetséges.” Ugyanakkor a főpásztor figyelmeztet: más dolog, hogy mit tartunk erkölcsösnek, és más az, hogy mi kerül a büntetőtörvénykönyvbe. Nem biztos, hogy a vasszigor jelenti a megoldást.

Magyar Kurír