Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (8. o.) Benedek felhívása Irak népéhez, a Népszava (1., 13. o.) Elítélte az iraki vérontást a pápa – A békéért imádkozott XVI. Benedek címekkel számolnak be arról, hogy az iraki vérontás beszüntetését követelte XVI. Benedek pápa a virágvasárnapi szertartáson elmondott homíliájában. A Népszava szerint „A katolikus egyházfő szokatlanul éles hangnemben szólt az iraki háborúról, nyilvánvalóan amiatt, mert a múlt héten találták meg Paulosz Faradzs Rahho iraki káld keresztlény érsek holttestét.” (A témával kapcsolatban lásd tegnapi, március 16-ai számunkban az „Elég tiszta és nyitott a hitünk?” című tudósítást – a szerk.)

A Magyar Nemzet (8. o.) Tiso nem tudott a holokausztról? címmel ad hírt arról, hogy az új szlovák történelem tananyagot az a történész állítja majd össze, aki egy korábbi könyvében elnézően írt Jozef Tisóról, a második világháborús fasiszta szlovák bábállam elnökéről, katolikus papról. A tantárgyi bizottság vezetője, Robert Letz egy korábbi tankönyvében azt állította, Tiso semmit sem tudott a szlovákiai zsidók deportálásáról.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (13. o.) T. Pintér Károly A virágvasárnap nagy kérdése címmel fölteszi a kérdést: „Ha netán mégsem halt mártírhalált a segesvári csatában, hanem fogságba esett, és Oroszországba hurcolták, akkor miért ne lehetne megérteni, hogy szabadulása után Petőfi Sándor már nem akart hazatérni, inkább családot alapított, hogy egy derék barisnya férjeként hulljon el – ágyban, párnák közt?” A cikkíró szerint, ha Petőfi a szabadságharc leverését követően előkerül, „önmaga vetett volna árnyékot hősi halálának hírével hitelesített nimbuszára, és csalódott hívei tán még meg is kövezik…” Az Evangélikus Élet főszerkesztője emlékeztet rá, hogy Jézus „egy hét alatt tapasztalhatta meg a tömeghangulat változékonyságát, az ujjongás csalódottságba, majd gyilkos indulatokba torkollását.” T. Pintér Károly szerint összefüggéseinek ismerete nélkül is önvizsgálatra késztető a virágvasárnapi epizód, „hisz nem csak a zsidóság várja mindmáig az «igazi» Messiást. Hol itt, hol ott vesz erőt időről időre a forradalmi láz, hol X-ben, hol Y-ban véljük felfedezni a «megváltót». Utóbb mindig kiderül, hogy köztük a különbség legfeljebb csalódottságunk mértékével mérhető… Olyakor valóban a szabadság, a függetlenség kivívásához hozsannázunk vezért, de igazán király az volna, aki ezek mellé «ingyenkonyhát» és egyéb élvezeteket is biztosítana – halálunkig. Az a Jézus Krisztus, akitől a pálmaágakat lengetők Jeruzsálemben mindezt talán egyszerre várták, valóban nem ígért felhőtlen, emberöltőnyi boldogságot. Õ ugyanis a mennyei örök élet lehetőségét kínálta – és kínálja fel mind a mai napig – a benne hívőknek. Ezt hirdeti nagypénteken a golgotai kereszt és ezt a húsvéti üres sír. De virágvasárnapon még nyitott kérdés: hisszük-e, hogy számunkra is Jézus a Megváltó, avagy a vágyunk az örök életnél kevesebbel is beéri, és inkább a Petőfi Sándor sírját rázzuk?”

A Magyar Nemzet (18. o.) Jézus élete Miskolcon címmel közli, hogy Gábor Imre Jézus élete című kiállításának megnyitójára hív a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum március 19-én szerdán délután öt órára a Miskolci Galéria Rákóczi-házába (Miskolc, Rákóczi u. 2.) A tárlatot Nagy T. Katalin művészettörténész nyitja meg.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Kétértelműségek… 16. o.) Bánó Attila író nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg Rejtélyek a magyar múltból című könyve. A kötet egyik érdekessége, hogy Bánó kifejezetten negatív történelmi személyiségnek állítja be Dózsa Györgyöt, s az 1514-es parasztháborút előidéző okokat elemezve azt állítja: „Bakócz Tamás kétszeresen is baklövést követett el. Először is, mert a hadak vezetésére talált egy tökéletesen alkalmatlan figurát Dózsa György személyében. S Bakócz abban is hibázott, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nem nemzetközi keresztes hadjáratban gondolkodott, hanem csak a magyarokat kezdte szervezni. Így százezer fölfegyverzett földműves gyűlt össze az ország különböző helyein, éppen a tavaszi mezőgazdasági munkák idején, egy háborúkban elszegényedett országban, ami óhatatlanul feszültséget teremtett a nemesség és a parasztok között.” Bánó Attila kitér báró Eötvös József munkásságára is, hangsúlyozva: a marxista történetírás hangoztatta, Eötvös szerint a kommunisták a birtok közösségének védelmére az őskeresztényekre hivatkoznak. Ugyanakkor Bánó figyelmeztet: „A különbség döntő: a keresztények vagyonukat azért osztották meg, mert magasabb cél felé törekedtek, míg a kommunisták a közösséget azért követelik, hogy vagyonhoz és anyagi javakhoz jussanak. A következtetéseket ki-ki vonja le ízlése szerint, a célra vezető mértéktartással.”

Magyar Kurír