Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszavában (9.o.) Rónay Tamás Félig már kormányfőnek érzi magát Berlusconi címmel az április 13-án és 14-én megtartandó olaszországi parlamenti választások esélyeit latolgatja. A cikkíró rámutat: Itáliában súlyos gondot okoz, hogy évről évre nő a lakosság átlagéletkora. Erről azonban csak közvetve volt szó a választási kampányban, és Rónay valószínűnek tartja, hogy a választások legfőbb esélyese, Silvio Berlusconi korábbi kormányfő sem azért dobta be a köztudatba a hetvenes években elfogadott abortusztörvény szigorítását, mert így akarja elérni, hogy a párok több gyermeket vállaljanak, „ez sokkal inkább a katolikus szavazóknak tett gesztusként értékelhető.” A cikkíró hangsúlyozza, hogy a hívő katolikusokat a baloldal kormányfőjelöltje, Walter Veltroni sem hagyta figyelmen kívül. Választási listáján az egyik vezető helyet Paola Binetti, a katolikus Teodem mozgalom vezetője foglalja el. Ugyancsak előkelő helyet kapott a most leköszönő Romano Prodi vezette kormány egy tagja, Arturo Parisi, aki közölte: nem szabad megengedni azt, hogy a katolikusok voksait csak a jobboldal kaparintsa meg. Rónay Tamás szerint „az olasz Kennedynek” beállított Veltroni programjával talán az a legnagyobb gond, hogy túl sok rétegnek ígér. Miközben a katolikusoknak tett gesztusokat, bejelentette, legalizálni kívánja az azonos neműek kapcsolatát. Ezzel magára haragította az egyházi vezetést.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (6.o.) Tőkéczki László A nyitott társadalom visszásságai címmel azt fejtegeti, hogy az ún. nyitott társadalomban „újra csak be akarják zárni az ember szabad szellemi/transzcendens dimenzióit, amely nálunk a keresztyénséget és a keresztyén egyházak folytatólagos karanténját és eltűnésre ítélését jelentette. Az ember ne lelkizzen, legfeljebb érzéki-érzelmi problémáit teregesse ki a tévék előtt. Ne foglalkozzon Istennel, legfeljebb csak akkor, ha az üzletet is jelent, mint a modern vallási (ál)közösségeknél. Az ilyen üzletes-hatalmi spiritualitás megengedett, mert a szabadság jegyében ugyan a többségnek szolgaságot (anyagi függést, eltépett családi-emberi kapcsolatokat, bezárt világértékelést) jelent, de a kevés haszonélvező piaci alapon jut uralomhoz, és rombolódik a nagy közösség. A történelmi egyházakat s tágas szabadságukat, de mégis értékkötött világukat viszont, mint a múlthoz tartozó, elavult képződményeket, peremre kell szorítani, hiszen ők nonprofit jellegűek, s kötelékeik a mai világban bármikor szabadon felmondhatók. Eszméik piacellenesek, mert a személyiség méltóságán alapulnak, s a nem üzletességet ajánlják Jézus Krisztus nyomán híveiknek. A keresztyénség mint megtartani képes tartógyökér nem kívánatos a pénzuralom tiszta képletében, ahol anyagi erősorrend van, s a veszteseknek legfeljebb emberjogi hókuszpókusz jár. Nem kell a múlttal foglalkozni, hanem a jövő felé kell fordulni. De az ember (és közössége) mindig a múlt eredménye. Aki az ember múltját (emlékezetét) tudatosan elzárja – például megszünteti a történelemórákat! –, az médiahatalommal irányított zombikat, jelen idejű konzumidiótákat akar kitenyészteni. Hiszen a múlt, mint a fa gyökere, az ember egyik legfontosabb orientációs pontja. Mire mehetünk az elődök tapasztalata nélkül?”

A Magyar Nemzet RTV-mellékletében (Templomi ünneplő ruhában 2.o.) Kálmán Peregrin ferences szerzetes nyilatkozik abból az alkalomból, hogy húsvétvasárnap a mátraverebély-szentkúti bazilika kegyoltáránál mutat be szentmisét, amit az MTV közvetít. A szerzetes-történész leszögezte: „Szentkút az Istennel való találkozás helye, jó ide megérkezni, jó innen elindulni, és az emberi kapcsolatok is erősödnek egy-egy buszos vagy gyalogos út során.” Peregrin atya a kereszténység legnagyobb ünnepéről kifejtette: „Néhány hónapja találkoztam egy szerzetessel, aki arról mesélt, hogy indiai rendházuk egy magas épület legfelső emeletén volt, az alsó szinteken pedig iskolát működtettek. Sokáig csak az órákon találkozott a gyerekekkel, utána rögtön visszament a kolostorba. Akkor változott meg gyökeresen a világról, az életről alkotott képe és a tanítási módszere, miután meglátogatta a gyermekek családjait, megtudta, hogy kiket is tanít. Életének része lett a növendékek iskolán kívüli világa. A kereszténység húsvéti üzenete is ez: Isten nemcsak tanított minket, hanem keresésünkre indult, pásztorrá lett, akinek biztos keze képes összefogni az életünket, átvezetni minket a sötétségen, mert a feltámadásban magához emelte emberségünket. Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket – halljuk a búcsúzó Jézus parancsát.” Kálmán Peregrin lelkipásztori teendői mellett sokat foglalkozik a hazai egyház 1956 utáni történetével. Úgy látja, hogy a társadalom, „az egyházat is beleértve, jó ideje küzd a kétarcú Kádár-éra örökségével. A gulyáskommunizmus magához szelídítette az emberek nagy részét, holott kifinomult zsarnokságával ez a rendszer is ugyanolyan átkos volt, mint az elődje. A kommunista értékrendet az egyház elvben ugyan elutasította, de a hívők jelentős hányada – életmódjában legalábbis – elfogadta. Ennek ellenére sok emberi történeten átragyog a Krisztushoz való ragaszkodás fénye. A különféle jelentésekből is kiderül, hogy a kor elkötelezett keresztényei mennyi áldozatot vállaltak és milyen leleményesen dolgoztak azért, hogy ők és családjuk, barátaik is megmaradjanak Krisztus közelségében. A két dimenziót együtt kell látnunk, és nem szabad egymás ellen kijátszanunk. Ha ebben őszinték lennénk, akkor a társadalom és az egyház is visszakaphatná a vértanúságtudatát – megújulásának egyik forrását –, amit a gulyáskommunizmus elrabolt tőle.” A történész-szerzetes elmondta azt is: „Hálás vagyok az egyháznak, hogy megpróbáltatások árán is átmentette a ma emberének a hitet, a szentségeket, az egyház közösségét, számomra például a szerzetesi életet. Ám ez a hála feltehetően csak akkor lesz hiteles, ha az együttérzéshez – a problémák láttán – őszinteség is társul.”

Magyar Kurír