Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (10.o.) Velkei Balázs Feria, flamenco, bikafark című, spanyolországi úti összeállítása többek között bemutatja Cordobát, kiemelve, hogy a város igazi attrakciója a Mezquita. „Ez egy hatalmas, VIII. században épített mecset (amely a XX. század végéig a legnagyobb volt a világon), udvarán narancsligettel… Amerre a szem ellát, minden irányban pálmákra emlékeztető oszloperdő áll, ezek tartják a hatalmas épületet. A 850 vörös és fehér téglából emelt oszlopfő azért készült kétfajta anyagból, hogy a mecset földrengéseknek is ellenálljon. Az épületegyüttes legalább két futballpálya nagyságú. Ennek közepén a XVI. században egy gazdagon díszített keresztény katedrálist emeltek, amely nélkül egységesebb volna a mecset, így azonban olyan egyedi konstelláció alakult ki, mint talán sehol máshol a világon.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (4.o.) Várkonyi Balázs A vasárnapi útravaló című, több helyszínen, így Sződön készült választási riportja kiemeli, hogy a sződiek megbecsülik a múltat, s erre az egyik bizonyíték, hogy a templomajtón olvasható a hirdetés: a jó szülőkért és gyermekeikért mondják a szentmisét, jövő vasárnap pedig Mikó Mihály, a falu egykor volt hősi halottja emlékére szól a harang. A lapnak Erdélyi Balázs fiatal magyartanár elmondta: „A miséről jöttem, az ott elhangzottak az életünk legtöbb dolgára illenek. Az egyiptomi hét kövér és hét sovány esztendőről szóló példabeszéd a jelenünkre. Az egész társadalom túlfogyasztási kényszerben él. Felélve minden tartalék. Önmaga lehetőségeit zabálta fel az ország. Tovább már nem szegényedhetünk. Ami pedig az ingyenes felsőoktatást illeti, nekünk az egyetem anyagilag még akkor is nehéz volt, ha nem kellett tandíjat fizetni. A szüleinknek sokba került.” A cikkíró egy másik faluval, Csöröggel kapcsolatban megjegyzi, hogy itt már iskola sincs, semmi sincs, „rossz kis földutak, homokcsapások futnak faluszerte. Tán az itt élők miatt. Novák György atya szerint jó emberek lakják a falut. A szerzetes neve valójában Jerzy, a salvatoriánusok képviseletében Lengyelországból jött, de a beszédén ez nem érződik, szépen formálja a magyar szót. Mise közeleg, az asszonyok már mondják a litániát. Nem kétséges, hogy papjuktól jó útravalót kapnak.”

Magyar Kurír