Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (32.o.) Szerdahelyi Csongor válaszol Végh Alpár Sándor február 19-én megjelent és általunk is szemlézett, Köznapló című írására, amelyben kapitális tévedésnek tartja a három történelmi keresztény egyház által meghirdetett Biblia éve kezdeményezést. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sajtóirodájának vezetője nem kíván vitatkozni a szerző állításaival, csak jelezni szeretné, hogy a három egyház vezetőinek közös kezdeményezése „igen jó fogadtatásra talált szerte az országban és a határon túli magyarság körében. Színvonalas és vonzó programok sokasága népszerűsíti egyházi és civil keretek között a Könyvek Könyvét. Aki ennek nem örül, aki ebben valami rosszat lát, az önmagát minősíti”. Szerdahelyi arra kéri Liszkay Gábort, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, hogy „a hasonló hangnemű, zavaros írások közlése helyett a laptól megszokott nívójú írásokkal kapcsolódjanak be a Biblia éve gondolat népszerűsítésébe, hiszen valamennyiünk érdeke, hogy a felnövekvő generációk biblikus műveltsége, keresztény értékek iránti fogékonysága növekedjék.” Végh Alpár Sándor válaszában hivatkozik Lambert Zoltán plébánosra, aki a Városmajori Jézus Szíve Egyházközség értesítőjében elismeri, hogy a tavaly szeptemberi Városmisszió óta „Nem járnak többet templomba. Nem nőtt meg a hittanosok száma. Nem jelentkeztek többen hittanulónak, katekumennek. Éppen ellenkezőleg: nem tudtunk új csoportot indítani, mert csak két személy jött, hogy halljon a kereszténységről.” A cikkíró a következőket is idézi Lambert Zoltán atyától: „Felebarátunktól függ életünk és halálunk. Hiszen ha testvérünket megnyerjük magunknak, Istent nyerjük meg, ha pedig testvérünk iránt haraggal viseltetünk, Krisztus ellen vétkezünk.”

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szőnyi Szilárd Úr ír címmel arra figyelmeztet, hogy a Szentírás szerint „az ember- és istenszeretet elválaszthatatlan egymástól; mi több, az egyik a másikból fakad. A Biblia nem puszta használati utasítás az erkölcsös élethez, és nem is etikai kódex, melynek paragrafusai valamiféle kölcsönös belátás alapján szabályozzák egy közösség életét; valljuk meg, ugyan melyikünk érezne késztetést, hogy jobb ember legyen, csak mert olvasta Hammurápi törvénykönyvét? Az evangéliumokról és a többi könyvről az egyház azt tanítja, hogy sugalmazásra készült művek – ilyenformán szerzőik között Istent is ott kell tudnunk –, a Szentírás pedig nem annyira statikus igazságok jegyzőkönyve, hanem élő tudósítás az üdvösség történetéről, ember és Isten kapcsolatáról. Elsősorban vallási műről van szó tehát, melynek persze lehetnek irodalmi értékei – de csak annyiban, amennyiben az irodalomnak transzcendens vonatkozásai léteznek.” A cikkíró idéz Szent Pál szeretethimnuszából: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom… szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” Szőnyi figyelmeztet: „Szokjunk hozzá a gondolathoz: a Bibliából Istent kiretusáló ’kultúrkereszténység’ úgy viszonyul a krisztusi kereszténységhez, ahogy Jézus tekintett az írás betűjéhez ragaszkodó, ám Istentől elrugaszkodott farizeusokra. És persze nem a bibliai történetek merő olvasgatása, hanem a Szentírás szavainak életre váltása teheti boldoggá az ókori szöveget értő és érző szívvel forgató olvasót.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Változott… 2.o.) Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára nyilatkozik a testület tavaszi ülését követően. Többek között elmondta, hogy változások történtek az egyházi fenntartású szociális intézményeknél: „A szociális törvény módosításával a szaktárca korábban azt akarta bevezetni, hogy egy bizottság döntsön arról, kit lehet felvenni az intézményekbe. Szerencsére a minisztérium is belátta, ez tarthatatlan, ezért egy módosítással lehetőséget biztosított, hogy a szűrőként működő bizottság kikerülésével a fenntartó maga dönthessen a felvételről.” Ezzel a katolikus fenntartású szociális otthonok annak a felelősségét is vállalják, hogy esetleg úgy vesznek fel jelentkezőket, hogy nem kapnak utánuk állami támogatást. Ez utóbbi összege nagyobb lett, de ezzel párhuzamosan csökkent a kiegészítő normatíva.

A Népszabadság (Aprókból épül 17.o.) beszámol arról, hogy tegnap a Népszabadság Zrt. képviseletében a fővárosi WestEnd üzletközpontban Kovács Tibor elnök-vezérigazgató átadta ajándékát a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének, Kozma Imre atyának a Népszabadság munkatársainak és a lap székházába látogató olvasóknak. A szeretetszolgálat Aprókból épül elnevezésű gyűjtőakciója folytatódik. Az egy- és kétforintosokat holnap este 9-ig adhatják át az ország 350 Máltai Pontján. A befolyt összegből a szeretetszolgálat szakemberei krízishelyzetbe került honfitársaink sorsán igyekeznek javítani.

Ugyancsak a Népszabadság (Eklektika… 4.o.) közli, hogy a Pannon Példakép Alapítvány immár tizenharmadik alkalommal adta át díjait. Az egymillió forinttal járó elismerést megkapta Böjte Csaba ferences szerzetes, a szegény sorsú erdélyi gyermekek oltalmazója.

A Magyar Nemzetben (A jó munka fontos… 14. o.) Eperjes Károly Kossuth-díjas színész, a Veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetője nyilatkozik, aki idézte XVI. Benedek pápát: „A XXI. század kereszténysége lehet, hogy számban nem lesz több, talán csökkenni is fog, de minőségben erősebb lesz.” A művész hozzáteszi: „Akik ebben a lelkileg elnyomorított világban vállalják az Istennel és az emberrel való harmóniát, és igyekeznek a maguk gyarló módján tenni a jót, azok megerősödnek. Õk az értékteremtők hosszú távon. Magyarországon spirituális értelemben még mindig nem annyira rossz a helyzet, mint a nyugati országok némelyikében. Európa három legerősebb keresztény állama mindegyike kommunista diktatúra volt húsz évvel ezelőtt. Úgy tűnik, az elnyomásnak, a relatív szegénységnek lehetnek pozitív hatásai is. A legtöbb kispap pl. Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában van. Tudnunk, kell, hogy az utóbbi egyház több mint 80 százaléka magyar nemzetiségű. Ha nem volnának határon túli magyarok, akkor a hazai szemináriumokat lassan be kellene csukni.” Azzal kapcsolatban, hogy Dániában nemrég jelentették meg újra a Mohamedről készült karikatúrákat, amely újabb viszályt szított, Eperjes kifejtette: „A dániai események mögött – meggyőződésem szerint – nem hívő keresztények vannak, hanem gyökértelen emberek. Mozlim testvéreim legalább Istenhez próbálják mérni létüket. Sok mindenben különbözünk tőlük, de ez részben kulturális adottság. Az Atya ugyanaz: a hozzávaló közeledés más. Az iszlámot gúnyolók nem a keresztény Európa, az egyetemes értékeket valló Európa képviselői. Morálisan ugyanaz a Tízparancsolat az alapja a zsidó vallásnak, a kereszténységnek és a mozlimnak is.” Eperjes Madáchot idézi azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a kiút Magyarország és Európa számára a jelenlegi válságos helyzetből: „Ember, küzdj és bízva bízzál. Jót s jól… ebben áll a nagy titok…, azaz mindenkinek marad az ima és a böjt.”

Magyar Kurír