Napi sajtószemle

Amint arról tegnapi számunkban beszámoltunk (lásd Az Egyház szociális tanítása iránytű című tudósításunkat – a szerk.), a Szent István Társulat és a Konrad Adenauer Alapítvány konferenciát szervezett Budapesten, A közjó az egyház társadalmi tanításában címmel. A mai napilapok közül a Magyar Hírlap (1.,5.o.) Családok nélkül a társadalom nem épülhet egészségesen – A család a közjó alapja főcímekkel és Erdő Péter bíboros: a szélsőséges liberalizmus sérti a közérdeket felcímmel tudósít, kiemelve a magyar katolikus egyházfő előadásából a következő gondolatokat: „Társadalmi csapdában vergődik a világ a család, a gazdaság és a környezetvédelem területén. Olyan mechanizmusok működnek ugyanis ezeken a területeken, amelyek már az emberiség létfeltételeit fenyegetik… A bíboros szerint a szélsőséges liberalizmus, a kollektivizmus, valamint a nyugati társadalmakra jellemző önzés, azaz az egoizmus egyaránt a közérdeket sérti. Ha a világot csupán vágyak és vélekedések alapján próbáljuk megérteni, akkor a közjót nehezen értelmezhetjük.”

A Hetekben (14.o.) Németh Csillag A választás szabadsága címmel azt fejtegeti, hogy az amerikai elnökválasztás kapcsán sokan felhívták a figyelmet arra, milyen politikai előnyökkel jár egy társadalom számára az, ha már az előzetes kampányban több tízmillió ember véleményt nyilvánít. A szabad választás tradíciója azonban Amerikában nem korlátozódik csupán a politikai életre. Az „Amerika vallási térképe” című, legújabb tanulmány szerint ugyanezek a dinamikus elvek érvényesülnek a vallásgyakorlásban is. Az amerikaiak közel fele – függetlenül a szülei vallásától – felnőttkorában dönti el, hogy akar-e valamelyik felekezethez csatlakozni, és ha igen, melyikhez. Az amerikai felnőttek több mint egynegyede hagyta ott gyermekkori hitét, egy részük valamely más vallás vagy felekezet miatt, más részük pedig egyetlen hitvallást sem követ. Ennek ellenére az Egyesült Államok lakosságának 78 százaléka továbbra is kereszténynek vallja magát. A korábban egyértelműen protestáns országban azonban a protestáns hívők száma fokozatosan csökken, jelenleg az amerikaiak mindössze 51 százaléka tartozik valamely protestáns irányzathoz. Õk három csoportba sorolhatók: vannak az úgynevezett evangéliumi protestáns gyülekezetek, melyeket a felnőtt lakosság 26,3 százaléka látogat, ezeket követik a hagyományos protestáns gyülekezetek, 18,1 százalékkal, valamint a fekete protestáns gyülekezetek. Egyre többen kerülnek abba a kategóriába, akik magukról azt állítják, hogy nem kötődnek semmilyen vallási intézményhez sem, ugyanakkor nagy részük valamiképpen fontosnak tartja a hitet. Az amerikai lakosság csupán négy százaléka vallja magát ateistának vagy agnosztikusnak. A felmérés alapján az amerikaiak közel egyharmada katolikusként nevelkedett fel, mára azonban a társadalom kevesebb mint egynegyede nevezi magát katolikusnak, ami azt jelenti, hogy az amerikaiak majdnem 10 százaléka volt katolikusokból áll – olvasható a hetilapban. A Hetek megjegyzi, hogy egyesek a katolikus egyházat a vallások közötti mozgás legnagyobb vesztesének nevezik. Ugyanakkor a magukat katolikusoknak vallók aránya a társadalomban viszonylag változatlan a katolikus bevándorlóknak köszönhetően, akik leginkább Latin-Amerikából érkeztek. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a 30 év alatti katolikusok közel fele spanyol ajkú – írja a Hetek.

A témához kapcsolódóan nyilatkozik a Hetekben (Európában… 15.o.) Tamás Pál szociológus, egyetemi tanár, aki elmondta: Európában nincsenek ehhez hasonló felmérések, és ennek egyik oka, hogy az öreg kontinensen, így hazánkban sem jellemzőek azok az európai típusú „vándorlások”, amelyek néhány év alatt átrendezik egy ország vallási térképét. „Az amerikai egyházak zöme Európában nem tömegegyház, ezért nem is tudna olyan szabadpiaci jellegű mozgás kialakulni közöttük, mint a tengerentúlon… az Egyesült Államokban is elsősorban a fekete közösségekben, valamint az ázsiai bevándorlók között gyakori, hogy korábbi vallásukat feladva csatlakoznak valamelyik főáramú amerikai egyházhoz.” A szociológus állítja: Magyarországon „az emberek többsége nem tartozik egyik egyházhoz sem, még akkor sem, ha a népszámláláskor ilyennek vagy olyannak vallotta magát. Statisztikailag egyelőre még az sem kimutatható, hogy hányan lesznek buddhisták vagy iszlámhívők Magyarországon, de ha egyszer majd foglalkozunk ezzel a kérdéssel, akkor szerintem inkább a hagyományos egyházak és a neoprotestáns felekezetek közötti mozgások érdemelnének figyelmet… A neoprotestáns egyházak kelet- és közép-európai térhódítása még nem érte el Nyugat-Európát, és láthatóan a hagyományos egyházaknak sem az »átjelentkezések« miatt fáj a fejük, hanem a szekularizáció miatt. Nem tudnak mit kezdeni közösségeik tömeges elnéptelenedésével. Ahol élénk mozgást látni, az iszlám. Franciaországban például a bevándorló afrikaiak között zajlik iszlám térítés, de az őshonos franciák még véletlenül sem arabosodnak el.” Tamás Pál elmesélte, hogy a közelmúltban részt vett Párizsban egy konferencián, s ott azt tapasztalta, hogy miközben a hagyományos keresztény egyházak félnek az iszlám térhódítástól, utóbbiak azt élik át, hogy a világnak ezen a részén nem működik a hagyományos, keleti típusú hierarchikus család. „Pedig tudják, hogy a diaszpórában végső soron csak ez képes kulturális mintákat átörökíteni és egybetartani a közösséget. Az iszlám országokból bevándoroltak második generációja viszont – bár nem lép ki az etnikai közegéből – már nem az imaszőnyegen akar esténként térdelni, hanem inkább egy arab kocsmában akar lógni a haverokkal.” A szociológus hivatkozik egy ír szerzetesre is, aki azt mondta neki: náluk már nem a hitehagyott írek visszacsalogatásáról szól az evangelizáció, hanem a nagy tömegekben bevándorló lengyelek és ukránok megnyeréséről.

Magyar Kurír